Életének 92. évében, szerdán elhunyt Kallós Zoltán, a magyar néprajzkutatás kiemelkedő alakja, a Nemzet Művésze címmel és a Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő.

Kedvenc dalával, az ördöngösfüzesi bujdosódallal indították szombat délután válaszúti otthonából utolsó útjára az élete kilencvenkettedik évében szerdán elhunyt Kallós Zoltán néprajzkutatót. A bujdosódalt több tucat népzenészből szerveződött alkalmi zenekar játszotta a Kallós-kúria udvarán összegyűlt mintegy ezerfős gyülekezetben.

A gyászbeszédet mondó Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is megemlítette, hogy elérkezett az idő, amikor Kallós Zoltán nélkül kell énekelni a bujdosódalt. A püspök Kallós Zoltán kisugárzását példázva úgy vélekedett: aki egyszer kapcsolatba került vele, egyszer betette a lábát a táncházba, az más emberré vált. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke gyászbeszédében úgy fogalmazott: „az identitásformálás apostola” távozott az élők sorából.
Sebestyén Márta:
A Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész az MTI-nek csütörtökön kiemelte: szükséges, hogy akik még itt maradtak, olyan méltón tudják folytatni, feldolgozni, valamint élni az ő örökségével, ahogyan várná. „Továbbra is rajtunk tartja azokat a jellegzetesen szúrós, de nagyon szeretetteljes nagy fekete szemeit” – fogalmazott.

„Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk”

– idézte Kallós Zoltán szavait, hozzátéve: ez öt földrész magyarságára vonatkozik, és kötelességünk, hogy ezzel éljünk, hogy a maga területén mindenki a hozzá legméltóbban folytassa a munkáját.

Amit Kallós Zoltán véghezvitt, az páratlan, sok emberéletre való. Éjjelét-nappalát ez tette ki, rengeteg embernek segített, mérce volt és tekintély – jellemezte a néprajztudóst Sebestyén Márta.

Gratulálok a kitüntetett énekeseknek. Sokat tettek a magyarnóta népszerüsitéséért.

Nem tudom melyik halálról lehet azt mondani, hogy "széphalál", de neki szép halála lett. Isten legyen vele, a családjával őszintén együtt érzek. Nyugodjék békében. MM

Így van drága Erzsikém ! Bizony nehezen fogadnak be új dalokat énekeseink. DE AKIK IGEN, SAJNOS ŐKET SEM HALLANI RENDEZVÉNYEKEN ! NÁLUNK ÚJPESTEN IGEN ! És be is jelentem mindig a Szerzői Jogvédő felé !!! Mindig megnevezve a szerzőket is. Népszerűsítem a Csendül a NÓta füzeteket..stb stb..Sok ismerősöm hiába kéri a Dankó rádiótól a náluk bent lévő CD..ékről egy egy ma élő szerzők nótáit..- mégsem hallják vissza. Akkor hogy jussanak el a hallgatóság fülébe az új szerzemények ? Akkor hogyan kérnék , ha nem hallották még.?

Előzmény

A magyar néplélek rezdüléseit halljuk vissza nótáinkban. A fájdalmakra gyógyír, a problémákra megoldás, a bánatra öröm, a búsulásra vigasz. Rozgics Mária szép írásában (jó volt olvasni) történelmi időket idéz fel, amikor különös szerepe volt a magyarnótának.
A közösségi létforma pedig összetartó erő volt, ahogy eleink tették, főleg most kéne erre figyelni, mert a városi lét elidegenítő hatása nagyon erős.

Ezért kell óvni, éltetni a magyarnótát, mert a mi szép nyelvünkön szól, érthetően, hozzánk tartozik, nekünk szól.

Kedves Szilvia!

Előző üzenetem, válaszként az Ön megtisztelő gratulációjára és jó kívánságaira is vonatkozik. Nótás Barátsággal a NET-es ,,nótáspapa".