Ráthy József levele

Kedves Kovács Mária Magdolna!


Fél éve megírt véleményével egyetértek, de az igencsak kiegészítésre szorul.

Egészen biztos, olvasta az elmúlt évben rendezett kisvárdai versennyel kapcsolatos véleményemet, melyre kaptam hideget is, meleget is. Látszólag revidiálnom kellene akkori észrevételeimet, de az azóta tapasztaltak is inkább megerősítik nézetemet. Így bárki haragja ellenére is folytatom – sajnos egyszemélyes – küzdelmemet a nóta érdekében. Teszem azt, mivel több évtizedes tapasztalat áll mögöttem műsorkísérőként, zeneszerzőként, kottagrafikusként, zenekarvezetőként, és az idén a Magyar Kultúra Napján megkaptam az egyik legnagyobb állami kitüntetést.

Párom: Gyulai Erzsébet aranykoszorús nótaénekes, a Magyar Köztársaság bronzkereszt-jével kitüntetett művésze. Jelen soraimmal szeretnék kitérni a műfajt övező visszásságokra figyelmen kívül hagyva azt, hogy bárkit, mint előadót vagy mint zsűritagot esetleg megsértek. Hofi szavaival: akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, sürgősen öltözzön fel. Nevekre nem kívánok kitérni, de mindenki magára ismerhet.



Mondandómat először mint műfaj, másodszor mint előadó - zsűri szempontok szerint szeretném pontokba foglalni.


1./ Új szerzemények - Biztosan Ön is jártas a nagy klasszikus nótaszerzők életrajzában. Ezek zömében magas zenei tudással, hatalmas zeneelméleti ismeretekkel rendelkeztek, és bármilyen szerzeményt azonnal papirra vetettek. A műveiket előadó énekesek abszolút kottisták voltak, nem okozott nekik problémát a dalok azonnali megtanulása. A teljes mai szerzőkről, előadókról ez aligha mondható el.

Minimális tudásanyaggal, megfelelő ismeretek hiányában is zeneszerzők, éneke-sek lehetnek.

Megfelelő összeg lefizetése után a „ művet „ azt a Szerző Jogvédő Hivatal minden felülvizsgálat nélkül elfogadja, korábbi szerzeményeket ellopva néhány hang módosításával az új "szerzemény" bejegyzésre kerül.

Mivel minden énekes megvehető, kis díjazással ezek az anyagok hanghordozóra kerülnek, megvan a siker első foka.

Visszatérve a sajnos megkorosodott előadókra, a mai rádió- , TV dalosok hosszú pályafutás után sem képesek odáig eljutni, hogy az előadásra szánt dalok milyen hangneműek.

Természetes, hangszeres ismeretük ritka kivétellel nincsen, de ha nem istenítik őket megfeleő alázattal, megsértődnek.

Hogy az előadandó mű mely hangnemben szól a legjobban, teljesen mellékes, a lényeg, hogy velőt megrázó magasságokat tudjanak magukból kipréselni. Az pedig, hogy a szöveg nem érthető, kit érdekel.


TUDOMÁSUL KELL VENNI, A MAGYAR NÓTA NEM OPERA, OPERETT, MUSICAL.


Ez utóbbi műfajoknál összehasonlíthatatlanul magasabbak a követelmények mind elméletileg, mind gyakorlatilag, mind pedig hangképzés területén. Aki természetes emberi hangon énekel, annak a sorsa a kirekesztés. Pedig talán ismert Edith Piaff, Amanda Lear, Karády Katalin, Gaál Gabriella, Madarász Katalin, Gyulai Erzsébet neve, akik sokszorosan többet érnek a rikácsolókkal szemben.

Hál' Istennek az emberek egyre jelentősebb részének már tele van a hócipője a visítozókkal., az érthetetlenül és hamisan kiabálókkal. Ta-ln érdemes lenne ezeknél a daloknál nem bíbelődni a szöveggel, elég lenne csak la-lázva elkövetni.

És sajnálatos, ezek az emberek akarnak, vagy tanítanak is. Mit??? Legszebb a természetes emberi hang, amit ma már nyomokban lehet hallani.

Tiszteletem és nagyrabecsülésem azon énekeseknek, akik olyan dalokat választanak, melynél a kellemesen kiénekelt mélységet kellemes, szépen csengő kellemes magas hangok követnek.

Sajnos, ebben a szemléletben jelentős szerepe van a hibás hangképzésnek, melyben a normális emberi hang minden áron való feltuningolása a lényeg.

Ilyen körülmények között nem várható színvonalas szer-zemények születése, azoknak érthetően történő tolmácsolása.



2./ Minden embernek a saját terméke a legfontosabb. A megírandó dalok szövegeinek igen nagy száma publikálásra nem alkalmas. Csupán néhány szövegíró az, akinek versével érdemes foglalkozni.


3./ Nótaénekeseink intelligenciája. Országunkban az a divat, hogy mindenki mindent el tud énekelni független attól, hogy nemének, stílusának megfelelő a dal vagy sem.

Egy nótaénekes ma már énekel operarészleteket, operetteket és musicalokat - szörnyűen De sokrétűvé váltunk!!! Énekel családra vonatkozó nótákat, - család nélkül.

Fel tudja fogni, milyen érzéseket kell táplálnia gyerekei, unokája, dédunokája iránt, mikor róluk énekel? - Neveket nem említek!!!!


4./ Etikusnak lehet tartani, hogy még élő előadó sikerszámát az illető beleegyezése nélkül szinpadra, netán cimadó dalként hanghordozóra vinni. Neveket nem említek!!!


5./ Etikus - e az a gondolat, hogy "Arccal a gázsi felé " a közönséget hülyének nézve csak az anyagi javakat lesve akármilyen gyenge szinvonalú műsort össze lehet csapni?:.

A dalok egykedvűen, színvonaltalanul, minden mozgást mellőzve vannak - előadva??!!. Az embereknek olyan érzései lehetnek: Nesze – vaze – ennyit kapsz a pénzedért. Aki ebből a bűnbandából kilóg, annak további működését minden lehető eszközzel megakadályozzák.

Talán két kezemen elférnek azok az előadók, akik szívüket - lelküket adják egy sikeres produkció kivitelezéséért.


6./ Etikus-e, hogy szervező művész vele lévő művésztársait meglopva azoknak honoráriumként csak egy minimál összeget fizet ki ( ami még a fodrásznak is kevés) őmaga pedig több tizezer forinttal gazdagodik személyenként? Neveket nem említek!!!


7./ Versenyek - előadók. -

Helyes-e az a megoldás egy verseny megszervezésénél a sorrendet a zsüri dönti el ( nem a sorszámok kihúzása ) hátrányba hozva az első sorszámosokat, mivelhogy nincs viszonyítási alap? ( FMK )?

Meg kívánom jegyezni, hogy versenyzőink jelentős része az ország különböző versenyinek résztvevői.

Minek utána a bírálók összeállításában időről időre sok változás nem történik, a korábbi hiányosságokat is figyelembe véve, így az előadók ismertté válnak magukkal hozva a pozitív vagy negativ előítéleteket.

A FMK-ban is össze-vissza történt a pontozás az első 15 versenyzőnél.

A kiejtettek kaptak -e megfelelő elégtételt az igazságtalan döntés miatt? ALIGHA!!! ( Volt, ahol a kísérő zenekar is felülirta az ítélkezést.)

Pedig a zenekar – nyugodtan ki merem jelenteni, e műfajban nagyobb stílusismerettel, a nótához való hozzáértéssel rendelkezik, mint bármelyik előadó !!!

Ezért is fordul- hatott elő, hogy a középdöntőbe 6-7 oda nem való, még az elődöntőben is gyenge versenyző kerülhetett be.

Ezek után érdeklődöm a hozzáértő objektiv elbírálás felől!!! Volt olyan előadó, kinek pillanatyni egészségügyi problemája akadt, minden megértés, műsorát későbbi időkre halasztva a t. pontozók kiejtették. Emberségből is JELES!!!

Helyes-e, hogy a meghírdetett 3 tagu bizottság mellett + két - a szakmában jelentéktelen - személy bíráskodik. Ki hívta őket ide?

Ha az illető rendező, akkor rendezzen és ne ítélkezzen!

A mindenkori bírálók - úgy fest - csak 6 - tól ismerik a számsort 10-ig, holott a pontozás 1 - 10 pontig van meghatározva.

A legutóbbi két budapesti versenyen több ember nem érdemelt 4 pontnál többet (ezt is csak azért, mert résztvettek) termé-szetesen ezek középdöntősök lettek, míg mások kiestek.

Már bocsánatot kérek, volt is egy két megjegyzésem a főrendező úrhoz, elismerve a rendezés magas szinvo-nalát.

Bárcsak nyomokban ezt mondhattam volna a bírálók tevékenységére!!

Az utóbbi Ferencvárosi

Művelődési Központ versenyén történtek arcpirítóak voltak.

Korábbi elszomorító tapasztalatom alapján mertem bizakodni, hogy itt két különösen ismert személy vezetésével objektiv elbírálás lesz.

Óriási csalódásban volt részem még az Arany cinege versenyhez képest is. Érthetetlen, hogy nagy nevű előadók, ha helyzetbe kerülnek, elvesztik arányérzéküket, képtelenek megkülönböztetni a jót a rossztól, képtelenek értékelni és összehozni a gyönyörű hangot egy kifejezetten kellemes mozgással.

Motoszkál bennem a kisördög: ezt úgy hívják: SZAKMAI FÉLTÉKENYSÉG. Igaz, hogy a fiatalember csak valamivel lehetett túl a 30.életévén, de olyan előadást produkált, amilyet egy személy kivételével még Magyarországon nem tapasztaltam. Példaképnek állítanám a mindenkori zsűri bármely tagjának.

Az is igaz hogy az előadó Szerbiából jött. A döntnökök nagylelkűségéből 3 db 7 pont és 2 db 8pontra futotta. GRATULÁLOK!

Büszkék lehetnek kollektív véleményükre!!! Hál' a közönségnek, - többek között bennünket is - a T. zsürivel szemben megfelelő kárpótlásra talált Tisztelt döntnökök! Nem volt szemük, nem volt fülük, nem volt stílusérzékük, vagy mindent elnyomott a szakmai irígység? ( De sokszor eszembe jut Takács Béla mások részére ki nem mondott szava!!! ) Vagy ezzel kívánják megakadályozni, hogy klikkszerű képződményükbe bárki kívülálló – mégha tehetségesebb is Önöknél – bekerüljön, közelebb kerüljön a húsos fazékhoz?

Ezek után van képük azt mondani, hogy válságban a magyar nóta? Hiszen Önök taszították, taszítják oda, ahol van. Vagy ez is beletartozott kormányunk siker -propagandájába?


Megfontolandónak tartanám, hogy azok, akik vagy hozzá nem értésből, vagy szakmai féltékenységből egyszer helytelenül pontoztak, soha többé ne kerül-hessenek olyan helyzetbe, hogy mások további sorsát befolyásolhassák!!!!



Az elsőség sorsa ( Csík József ) megkérdőjelezhetetlen volt, ezt az úriembert - a nap-mint nap hallottak és látottak között is - az első helyre tenném, utána nagy űr, a többi helyen lehet osztozni.

Sajnos látnom kell szomorú sorsát, ugyanúgy, mint szerbiai társának: a meg nem értettség, kirekesztés lesz az osztályrésze.

Igen, ezeknek kellene nótaiskolát nyitni a fiatalok számára, bízvást abban, itt még színvonal is lenne.

Ha megtehetném, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy minden szálat megmozgassak, hogy ezek az emberek minél nagyobb nyilvánosságot kapjanak, mert ha valakik, ők megérdemlik a közönség szeretetét. Sajnos,a hölgyek közül csak egy magas,csinos nő volt ( kinek nevét diktafon hiányában nem tudom), akit csak szuperlativuszban tudok emlegetni. Igaz, a középdöntőben 9 pontokat kapott. Tökéletesen beállított hangnemek, gyönyörű előadás, ragyogó szövegértés, szépen formált hangok, tökéletes légzéstechnika jellemezte .

Az üvöltözőknek méltó példaképe lehetne.


Javaslom: egyszer

Hogyan vehet bátorságot magának egy kifejezetten rossz kiállású, igen kis hangterjedelmű, alapvető légzéstechikai problemákkal, tiszta szövegkiejtéssel, alapvető hang- és ritmusproblemával, 0 szintű előadásmóddal rendelkező szörnyűség, hogy közönség elé lépjen?

Hol van a KÖZ ítélőképessége?

Vagy kötelezően mindenkit meg kell tapsolni, akinek van képe tehetségtelenségével hallgatóságát "elkápráztatni"?

Miért természetes, hogy középszerű, nevenincs emberek pontozhatnak szirmaikat bontogató, netán tehetséges énekespalántákat?

Egy 30-40 éves polgár hogyan szavazhat korának nem megfelelő zeneirányzat előadóiról?

Miért történik Magyarországon a pártállami csordarendszere dívik a mai napig: "egy beszél milliók nevében", tehát - rövidre zárva -, a főnök megmutatja a döntnököknek, hogyan szavazzanak.

Ha netán valaki kilóg a sorból, tutti, hogy nem kap többé meghívást, így anyagilag károsodottá vállik.

Érdekes lenne megtudni, kiknek állnak útjában Pécsi Kiss Ágnes, Gyulai Erzsébet, Szentendrei Klára, Pere János, Tolnai András és a szakmailag igen felkészült Kovács Péter, és még néhány, országunknak hirnevet hozó énekes, hogy soha egyetlen döntésre nem kapnak meghívást?

Lehet, hogy ennek az az oka, hogy ezek a személyek többet érnek, mint a többiek együttvéve?

Az is igaz, hogy a fentiek hivatalosan nem tanítanak, de azt hiszem, a most futtatott " művészeknek" volna mit tőlük tanulniuk.

Érdekes lenne tudni, hogy a versenyző lakhelye( egy ország, megyék ) mennyire befolyásolja a verseny kimenetelét. Gondolhatok -e Puskás Ferenc megjegyzésére:" Kis pénz, kis foci."

Miért kerül egy kellemes tisztán csengő, a dal szövegét tökéletesen érthető hang hátrányban a fölöslegesen üvöltöző, agyonvibrált hangokkal szemben. Volt nekünk egy Gregor Józsefünk, talán említhetném Paul Robsont, akik voltak olyan személyiségek mint pl: Melis György, vagy mint Sárdy János vagy a többi tenoristáink.

Igaz az is, hogy az előbbiek nem züllesztették le a magyar nótát a kocsmadal szinvonalára - nemzetünk szerencséjére.

Sajnos a mai tánczenénél is hasonló a helyzet.

A mesterségesen felfuttatott , majd később cserbenhagyott „győztesek”, mivelhogy agyukra ment a korai siker, az alkoholizálásba, a drogozásba menekülnek, megindulnak lefelé a lejtőn.



A kívánalmakat vázolva.:


1./ Üdvös lenne a már bizonyított szerzők bevonása a nótába, mint műfajba.


2./ Üdvös lenne azon előadók, zenekarok bevonása a műfajba, nótát a műfajt hazai és nemzetközi szinten megfelelő formában tudják tolmácsolni orzságunk hírnevének gyarapítására.


3./ A legtehetségesebbek kiválasztása, rádióban, TV-ben való állandó szerepeltetése, hanghordozók készítése, értékesítésében való segítség. A már nem szinpadra való korábbi, esetlegesen még sikeres, megkopott hangú, rossz mozgású énekeseket nem szabad a klikknek felkarolni, hanem közölni kell vele az „ elbocsátó szép üzenetet.”


4./ Megadni minden segítséget azoknak, akik fiatal koruk ellenére sikert ugyan még nem értek el, ámde szorghalmasak, tehetségesek.


5./ El kell érni minden eszközzel, hogy a tehetségtelen önmutogatók még klubbszinten sem kerülhessenek szinpadra, legyenek pártolótagok. Más területen valószínüleg jobban tudják tudásukat kamatoztatni


6./ Egy hatvan éves ember – noha életében egyetlen normális hangot ki nem ejtett -

énekelni akar tanulni, és ha kellően tud taposni, előbb – utóbb szinpadra is kerül. Idáig hol volt? Van e még kifutási lehetősége?

Mennyi ideig tart hangjának legalább normális emberi hanggá való formálása? Egy valamire való énekes évtizedekig jár hangképzésre.

Hol van az illetőnek annyi ideje?

Hofi szerint aki vágyik a világot jelentő deszkákra, menjen asztalosnak.


7./ A mindenkori zsűritagoknak tanulni kellene elődeik rossz példájából, mert az eddigi bármikori bíráskodás csak ártott és árt a műfajnak. Egy versenyzőt nem kell azért lepontozni, mert lényegesen jobb hangban, mozgásban, ritmusérzékben, mint az őt elbÍrálók. Minden zsűritag saját véleményének adhasson hangot minden retorzió nélkül az elnök nyomására. Nem szégyen az 1-10-ig való skála kihasználása.


Bízom benne, hogy a legutóbbi budpesti verseny legjobb helyezettjei megfelelő, egyéni-, állam és párt-, mindennemű média publicítást kapnak, tehetségüknek megfelelő sikerekben lesz részük és kívánok nekik ehhez sok szerencsét, mint az elfeledni kívánt, de sokkal nagyobb önbizalmú – innen vagy onnan megtámogatott - művésztársaik az ellendrukkerek nyomása ellenére sem voltak képesek.elérni.


Utoljára, de nem utolsósorban a Nóta Olympiákról. Mindenkor alapvető kritérium a verseny tisztasága.

A versenyekre műveket beküldő pályázók semmi szín alatt nem

lehetnek az elbírálók de még az előzetes válogatás alkalmával a dalt feljátszó között sem.

A zsűri tagjai mindenkor legyenek név szerint megnevezve, és a szinte minden alkalommal fellelhető téves ítéletek egy független bizottság által felül legyenek vizsgálva, a rossz döntéseket hozók egyszer és mindenkorra ki legyednek zárva a további bíráskodásból, a létező összes szankcióval ( pénzbüntetés is) sújt-hatók legyenek.

Bízom a tiszta művészet fennmaradásában és azok ellenmunkálataiban való felszámolásában.



Tisztelettel:

Ráthy József