Hogy így látja, az egy dolog. De mit tudna tenni onnét Ausztráliából a műfajunkért kedves egykori hazánk fia, Stepfen???? Vagy esetleg már megpróbált valamit tenni ? Bocsánat, de mi magyarok nem a sírunk ásásával vagyunk elfoglalva , (legalább is a többség ), hanem műfajunk életben tartásával. És , ha az nehéz is, meg olykor kilátástalan harc, mégis tesszük a dolgunkat!!! De még nem nagyon tapasztaltuk, hogy Amerikai, vagy akár más föld részen élő MAGYAROK valamilyen módon segítettek volna nekünk ebben a kérdésben. Apadjanak el a könnyei kedves Uram, mert azért vagyunk egy páran akik itt Magyarországon teszünk azért, hogy műfajunk tovább éljen és ne haljanak ki a szép dalaink !!! LM

Előzmény

Jajkiáltás, Avagy Nyílt Levél a Médiákhoz és a Kulturális életet valamilyen formában irányító Hölgyekhez és Urakhoz!



Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mór 2012-03-11



Engedjék meg nekem, hogy mielőtt szívem bánatát kiönteném,bevezetőül egy két kérdést tegyek föl Önöknek.

- Tudták Önök, hogy most szombaton, március 10.-én volt a „Magyar nóta Napja?”

- Tudták Önök, hogy ebből az alkalomból a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban (volt Pataky Művelődési Ház) egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, a „Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével” kitüntetett kiváló hangú énekesnő Máté Ottilia „Él a Magyar mindörökké” címmel gálaműsort szervezett?

- Tudták Önök, hogy a „Magyar Nóta Napja” egy államilag levédetett rendezvény, amelyet már évek óta azonos időponthoz köthetően rendeznek?

- Ha tudtak róla, miért nem lehetett egyetlen hírműsorban legalább érintőlegesen megosztani ezt az információt a magyar-nótát, népdalt, cigányzenét kedvelők, szeretők milliós táborával?

- Ha elfelejtették, miért nem vettek annyi fáradságot, hogy egy már hagyományossá vált rendezvény időpontját rögzítsék naptárukban és arról időben, korrekt módon tájékoztassák hallgatóikat, nézőiket, olvasóikat?

- Miért nem felejtik ki egyetlen esztendőben sem a Halloween ünnep körüli hírverést, amellyel kapcsolatban talán túlzás lenne azt állítani, –szemben a Magyar nóta Napjával-

hogy Magyarországon komoly népi hagyományai vannak? Több álarcot és egyéb kelléket lehet eladni ennek kapcsán, mint a magyar nóta napjának kapcsán!? Ez már nem kérdés volt, ezért inkább a felkiáltójelet kérem figyelembe venni.

- Miért tűnt el a rádiók műsoraiból a cigányzene? Kinek, vagy kiknek az érdekeit sértette, hogy az országhatárokon belül és azon túl is –bátran állíthatom- millióknak jelentett örömteli kikapcsolódást egy-egy cigányzenei félóra, vagy órácska. Ugyanez elmondható természetesen az operett-slágerekről is



Még számtalan –és talán nem hiábavaló- kérdést tudnék feltenni, de nagy a félelmem, hogy ezekre sem kapok megnyugtató és kielégítő választ.



Lehet a magyar nótát, az operettet, a népdalt, a cigányzenét –mint ahogyan a többi zenei műfajt is- szeretni, vagy nem szeretni. Ízlés dolga, és mint ahogy azt tudjuk az ízlések igencsak különbözőek. Egyet nem szabad: a műfajt negligálni és nem elismerni a műfajt, mint a magyar zenei kultúra szerves részét és tétlenül nézni agonizálását.

A magyar nóta, a cigányzene igazi hungarikum, amelyet világszerte ismernek, elismernek és becsülnek. Találkoztam magyar cigányzenekarral Torontóban vagy a vízesés melletti Niagara Falls városkában éppúgy, mint Berlinben, vagy Németország és a nagyvilág számos más városában és mindenütt osztatlan sikert arattak. Nem hiszem, hogy az említett országok sok rock, vagy hardmetall zenét játszó zenekart importáltak volna tőlünk. Osztrák vadász vendégeinknek, ha Magyarországra jönnek vadászni (már nem sokáig lesz mire) visszatérő kérésük, hogy olyan étterembe vigyem őket vacsorázni, ahol cigányzenekar játszik. Egyre nehezebb teljesíteni kérésüket. Amíg Ausztriában nem csak reneszánszát éli a jódli, a harmonika és a sramlizene, Németországban a Fúvószene, hanem mindig is megbecsült megszólalási lehetőségek halmazával ellátott zenei műfajok voltak, addig szűkebb pátriánkban a kiválóbbnál kiválóbb prímások vannak munka nélkül és szorulnak könyöradományokra.

Nem igaz az, hogy nincs igény a műfajra, csak meg kell hallgatni a Duna TV „Kívánságkosár” című műsorát ahol a kéréseknek legalább 80 %-a valamelyik magyar nótának, vagy operett részletnek a lejátszására érkezik. Ma még van igény a nótára.

Ami a legszomorúbb, ez az igény a kiváló cigányprímások elmúlásával együtt egyre fogyatkozik. A fiataloknak lehetősége sincs arra, hogy megismerhessék a műfaj szépségeit, hisz az édesanya ha este altatódalt dúdol gyermekének már „modern” dalokat énekel és még jó ha ezt magyarul és nem angolul teszi. A rádió, a televízió néma marad a magyar nóta számára. Ami a legszomorúbb, hogy ez a folyamat nem lesz megfordítható, ha most, a 24. órában az írott és sugárzott médiák nem ébrednek rá ennek veszélyeire és nem tesznek valamit ellene.

Én azok közé a szerencsések közé tartozom, aki barátain keresztül, azok vendégeként részt vehettem a -már a bevezetőben említett- március 10.-i gálaműsoron, ahol a kiváló virtuozitással játszó Sárközy Béla cigányprímás azt mondta a „nagyérdeműnek”

–és most szó szerint idézem- „napjainkban a népdal, a magyar nóta és a cigányzene holokausztját éljük”. Ennél precízebben, találóbban nem lehetett volna kifejezni a szomorú tényt.

Hazajöttem az előadásról, bekapcsoltam a rádiót, Madonna énekelt éppen, (nem értettem a szöveget, de ez nem az Ő hibája) majd Michael Jackson próbált jobb hangulatra deríteni, de neki sem sikerült, pedig ez a műfaj sincs ellenemre. A pár órával előbb hallottak, közelebb álltak a szívemhez, és a jogdíjak is valahol Magyarországon landoltak, amelyekből valamelyik magyar gyermeknek jutott nagyobb kenyér.

A velem hasonlóan gondolkodók és érzők zöme már túl van az élete delén és nem várható, hogy a ma oly divatossá vált Árpádsávos zászlók, vagy ezek nélkül tüntető tömeggé szerveződjön annak érdekében, hogy akaratának érvényt szerezzen. Kábítószerek hatása alatt sem megy ki az utcára, hisz a mindennapi megélhetés gondjai gyötrik, amely mellett eltörpülni látszik a népdal és a magyar nóta méltatlan mellőzése.



Levelemet megkísérelem valamilyen formában eljuttatni a számomra elérhető összes médiához. Nincsenek hiú reményeim. Kutyaugatás nem hallik fel az égbe. Legutolsó születésnapomra egyik barátom azt írta, hogy nem a megélt évek száma, hanem az évek alatt megtett pozitív lépések és az évek alatt összegyűjtött barátok száma a fontos. Barátaim vannak hála Istennek szép számmal, pozitív lépéseim számát pedig ezzel a levéllel is szeretném gyarapítani. Ha csak egyetlen médiában leközlik, vagy reagálnak rá valamilyen formában, esetleg jövőre egy mosópor és egy fogkrémreklám között megemlítik a Magyar nóta napját, levelemet már nem írtam meg hiába.



Üdvözlettel egy zene (és nemcsak magyar nóta) szerető olvasójuk, hallgatójuk és nézőjük:



Kovács Gyula

8060 Mór Újlak u.1



kovacs.gyula7@upcmail.hu

Magdika köszönöm a figyelmességedet, a szép virágot és verset.

A levél jó, de nem elég kemény.
1951-ben Fejérvári Jenő cipészsegéd vezetésével jött létre a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, amely a Rákosi-rendszerben jobbnál jobb népdal- és magyarnóta-felvételeket adott ki. 2012-ben papír szerint egy kicsit többet várna el az ember az MR vezérigazgatójától, mint általános iskolai tanítói képesítés és gyorstalpaló újságírói tanfolyam, ám ettől még lehetne jól egy ilyen intézményt a magyar kultúra szolgálatába állítani. Tekintve, hogy Magyarországon diploma nélkül lehet ma is bank vezérigazgatóságáig vinni több milliós fizetéssel, és onnan miniszteri székbe átülni, a FIDESZ-közeli rádiótól MR székébe avanzsáló vezérigazgatóhoz egy rossz szavunk sem lehet. Pontosabban: nem volna itt semmi baj, ha nem az MSZP-SZDSZ által kialakított műsorpolitika és -struktúra folytatódna. Az új vezetésnek ugyanis a magyar kultúrához való általános viszonya egyáltalán nem különbözik a Such-féle vezetés nemzet- és magyarellenes viszonyától, melynek fő törekvése az volt, hogy a lehető legminimálisabbra szorítsanak le minden érdekérvényesülést, amelytől a Magyar Rádió kulturálisan magyar, és minden egyéb, üzletet és nemzetköziséget szolgáló érdek érvényesülését favorizáljon.
Egy általános iskolai tanító és népművelő – alapműveltségéből adódóan - önszántából, saját akaratából nem lehet annyira ellensége több millió magyar ember zenei identitását éltető magyar műfajnak, mint amennyire az MR vezetése ellenséges a magyar nótával, a magyar népdallal és a cigányzenével szemben. Ilyen ellensége még Rákosi Mátyás sem volt ennek a műfajnak, mert diktatúrája idején nem volt olyan nap, hogy ne szólt volna magyar népdal vagy magyar nóta cigányzenei kísérettel a Kossuth vagy Petőfi rádióból. Ezért nem alaptalan azt feltételezni, hogy ilyen műsorpolitikát, amit most az MR folytat, csak aljasságból, strómanságból lehet folytatni felsőbb érdekek megrendelése alapján.

Kedves kv.

Köszönöm a feltöltést.
A délután apropója:

Lévai László jubileumi műsora_ Negyven év a mikrofon mögött..

Üdvözlettel:Fodor Károly

Nagyon nagyra tartom a Művésznőt. Többször találkoztam Vele személyesen midig közvetlen
és nagyon kedves volt. Úgy emberileg mint művészetileg csak csodálni tudom.
Jó Egészséget Kívánok Neki. Felsőbüky István