|
Könnye hull az őszi fáknak, köd hullik az útra.
Akárhogy is vár a szívem, nem jössz többé vissza.
Szürke napok fázós csendjét nem tölti be vidám kacagásod,
Engemet is, tégedet is megcsaltak az álmok.
Nagyratörő, szép álmaink elszálltak a szélbe,
Nem őrzöm már a nevedet szívem közepébe.
Hiába is szerettelek, nem születtem én a boldogságra,
Régi eskü semmit sem ér, ha dér hull a fákra.
szövegíró : Bánfalvi József
zeneszerző : Kovács Lajos
Úgy megyünk el egymás mellett…
Úgy megyünk el egymás mellett, mint két ismeretlen,
mintha meg sem látnánk egymást, szemünk meg se rebben.
A te szíved úgy dobog, hogy szinte idehallik,
olyan kemény, mint a gyémánt, törik, de nem hajlik.
Úgy megyünk el egymás mellett, te jobbra, én balra
Büszkeségből szenvedünk, de egyikünk se mondja.
Letagadjuk, hogy szívünkben mind a kettem vérzünk,
de az utca két sarkáról mégis visszanézünk.
Hajlik a jegenye, pereg a levele…
Hajlik a jegenye, pereg a levele,
Nappalom, éjjelem csak teveled van tele.
Napsugár vagy nappal, éjjel édes álom,
Hajnalom, csillagom, egyetlen virágom, gyönyörű virágom.
Hajlik a rózsafa, nyílik a virága,
Hívtalak, kértelek, vártalak hiába.
Ha nem éri harmat, elhervad a rózsa,
Gyere ki galambom, egyetlen egy szóra, egyetlen egy szóra.
Hajlik a jegenye, pereg a levele,
Kertetek aljába még egyszer gyere le.
/:Csak annyit szeretnék elmondani néked,
Ne menj el, ne hagyj itt, fáj a szívem érted, jaj meghalok érted.:/
Andalgó
(Kovács Jenő – Várady Aladár)
Három bokor ribizli…
Három bokor ribizli, kisangyalom,
Három kislány szereti, kisangyalom,
Nem kell nékem ribizli, csak az aki szereti, kisangyalom!
Három bokor saláta, kisangyalom,
Három kislány kapálja, kisangyalom,
Nem kell nékem saláta, csak az aki kapálja, kisangyalom!
Ahogy Én szeretlek…
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,
Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki.
Így sohase vártak, így sohase kértek.
Így még nem szerettek soha, soha téged.
Minden virág az én szerelmemből nyílik,
S ez az én szerelmem elkísér a sírig.
/:Minden nóta az én bánatomat zengi.
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.:/
Késő minden, kisöreg…
Fagyban, közepében a télnek,
Csókért könyörögtem tenéked.
Most már virágos a rét,
Nem kell szíved, az a jég!
Késő minden, kisöreg! Eső után köpönyeg!
Holtig rávetem a szemedre,
Azt, hogy nem zártál a szívedbe.
Most már ne kacsints felém,
Most már mást szeretek én!
Késő minden, kisöreg! Eső után köpönyeg!
Hargitai fecskemadár…
Hargitai fecskemadár hosszú útra készül,
nem hagyja el piciny fészkét könnyhullatás nélkül
Én is, én is úgy elmennék messzi-messzi tájra,
ha szivem a Hargitáért oly nagyon nem fájna
Nem sirok én édesanyám, csak a szemem könnyes
szomorú a székely sorsa messze idegenben,
varjúsereg lepi el az egész tájat,
gyász borit be minden székely házat.
Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma…
Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma,
Erdő szélén esküszik a cigányvajda lánya,
Táncra perdül, vígan van ott, az egész cigány had:
Csak egyedül a menyasszony arcán ül a bánat,
Arcán ül a bánat.
Szomorú a cigányvajda lánya,
Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja.
Vigasztalja: felejtsd el azt a fattyút, az égre!
Édesanyám, fáj a szívem, majd meghasad érte,
Majd meghasad érte!
Már bíz én azt a rongyost nem bánnám,
Ez rangosabb, ezüst pityke fityeg a dolmányán.
Azt a régit meg se látnám, semmije sincs néki!
Édesanyám nekem az kell, az a rongyos régi,
Az a rongyos régi!
Volt szeretőm tizenhárom…
Árok is van, gödör is van, szép lány is van, csúnya is van.
/:Az én rózsám kökény szeme, szeme fénye,
Vitt engem a, vitt engem, vitt engem,
Vitt engem a szerelembe.:/
Volt szeretőm tizenhárom, tíz elhagyott, maradt három.
/:Kettő megcsalt, maradt még egy, maradt még egy,
Azt az egyet én csalom meg, én csalom meg
Azt az egyet én csalom meg.:/
A pécskai cigánysoron…
A pécskai cigánysoron nagy a sírás, rívás,
A pécskai cigánysoron haldoklik a prímás.
Ezüst botján támaszkodva mellette a vajda,
Nem látszik a nagy tisztesség, csak a bánat rajta.
Kálmán fiam hívjunk papot, mi a kívánságod?
Mielőtt az Atyavajda trónusát meglátod.
Nem kell a pap, minek a pap, csak az a kérésem:
A hegedűm, a hegedűm temessék el vélem.
Megbocsájtja a nagy Isten, tudom minden bűnöm,
Ha a kedves nótáját majd el-elhegedülöm.
/:Hátra fordul s lopva, titkon könnyet ejt a vajda,
Kálmán cigány az Istennek hegedül már nagyba.:/
A pécskai cigánysoron nincs már sírás, rívás,
A pécskai cigánysoron született egy prímás.
Görbe háta, rozzant lába, bandzsal a nézése
Meglátszik a bandának a közreműködése
A faluba nincs több kislány…
A faluba nincs több kislány csak kettő, csak kettő.
Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző.
/:A másik meg a kapuba neveti, neveti.
Hogy őt meg a segédjegyző szereti, szereti.:/
Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra.
Isten tudja miről folyik a pletyka, a pletyka.
/:Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra.
Valamennyit ragassza le a padra, a padra.:/
*
ÉN GYÖNYÖRŰSÉGEM
Jaj, de messze estél tőlem, nem láthatom édes kicsiny orcád!
Minden este gondolatban felkereslek, elmegyek tehozzád.
Nézd te is a csillagokat, ha kigyúlnak odafenn az égen.
Találkozunk bizonyosa csillagok közt én gyönyörűségem, én gyönyörűségem.
Jaj de nagyon homályosak a csillagok ott fenn a mennybolton! Keresgélem a miénket és a könnyem törölgetem folyton.
Nem jött már hír hetek óta. levelet se küldesz már nékem,
S azért halvány minden csillag, mert elhagytál én gyönyörűségem én gyönyörűségem.
Jaj de messze estél tőlem nem láthatóm édes kicsiny orcád!
Minden este gondolatban felkereslek elmegyek tehozzád.
Nézd te is a csillagokat, ha kigyúlnak odafenn az égen.
Találkozunk bizonyosan, csillagok közt én gyönyörűségem, én gyönyörűségem.
Jaj, de nagyon homályosak, a csillagok ott fenn a mennybolton! Keresgélem a miénket és a könnyem törölgetem folyton .
Nem jött hír már hetek óta, levelet se küldesz már te nékem,
S azért halvány minden csillag mert elhagytál én gyönyörűségem , én gyönyörűségem.
Kondor Ernő
A vén cigány
Zöld erdő mélyén, kis patak szélén, párjával élt egy öreg cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága, kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, s a szíve kitárul, párjához így szól az öreg cigány.
Hol van a hegedűm, párom, tavasszal minden vidám, Városba elmegyek máma, én az öreg cigány,
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány.
És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű,
Alig bír járni, lábain állni, szívében mégis ott él a derű.
Városba érve, fáradtan tér be, egy csillogó fényes terem ajtaján,
Szíve megdobban a vére fellobban, középre tipeg az öreg cigány.
Nagyságos uraim, kérem, nem tudom, ismernek még!
Könyörgöm, de sokat húztam valaha, réges-rég.
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány.
Csend lett egy percig, így szólt az egyik, jó uraim, mulatunk ma, ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért, kint van az ember, és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja, s beszól az anyó, urak, jó mulatást!
Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány,
Erdőben alussza álmát, vadgalamb búg a fán.
Vén-öreg anyóka, sírját virággal díszíti már, vadgalmb sírva dalolja,
Élt egyszer egy cigány, öreg cigány, a vén cigány.
Halász Rudolf
Lehet könny nélkül írni
Lehet könny nélkül írni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell.
Lehet bármit megírni, ha fáj a szív,
de a címzetthez ne küldjük el!
Mért tudja meg, aki csak játszik velünk?
Miért tudja meg azt, hogy mi úgy szenvedünk?
Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell.
Szívem én eltakarom,
mert mindig eltagadom
azt, hogy itt mélyen mi fáj
Csak nékem nagy esemény
nem közlöm senkivel én
azt, hogy a sorsom sivár.
Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell.
Lehet könny nélkül írni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell
Lehet bármit megírni, ha fáj a szív,
de a címzetthez ne küldjük el!
Mért tudja meg aki csak játszik velünk?
Miért tudja meg azt hogy mi úgy szenvedünk?
Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell!
Leszler József
Van egy ház a Tisza-parton
Van egy ház a Tisza-parton,
Ott becézett szelíd hangon,
Dalolt anyám régen,
Nincsen rajta cifra torony,
Egyszerű kis szerény otthon,
Mégis legszebb nékem.
Abban élt az édesanyám,
Elringatott sok éjszakát,
Ha került az álom.
Szíve első édes vágya,
Ott ébredt a boldogságra,
Sírt az első fájó csalódáskor
Szomorú füz lombos ága,
Ráhajolt a kedves házra,
Öreg Tisza-partra.
Halkan síró falevelek,
Szinte látom, hogy peregnek
Elmerengek rajta.
Az a ház még most is ott áll,
Minden emlék úgy muzsikál,
Úgy mesél mint régen.
Amikor még anyám dalolt,
Szép mesékkel fölém hajolt,
Gyermekkorom boldog idejében.
Az a ház még most is ott áll,
Minden emlék úgy muzsikál,
Úgy mesél mint régen.
Amikor még anyám dalolt,
Szép mesékkel fölém hajolt,
Gyermekkorom boldog idejében.
Lenn a Duna partján lakom
Lenn a Duna partján lakom
Hallgatom, hogy suttognak a habok.
Azt suttogják nem lehetsz az enyém,
Szertefoszlott minden szép remény!
Hazugság volt minden szavad,
Hazugság volt, most már ne is tagadd!
Elraboltad-elloptad a szívem,
Gyere vissza, s fogd a két kezem!
Hazudtál s én hittem neked
Álmomban is suttogtam a neved
Fájó szívvel nem élhetek tovább
Bolond a szív mindent megbocsájt
Gyere vissza, s mondd, hogy szeretsz,
És én akkor nagyon boldog leszek,
Álmok nélkül nem élhetek tovább,
Gyere vissza, s hazudjál tovább.
Gommermann István
Próza : Ember ezrek élnek a nagyvilágon szerte, kik örök lázadással jobb sorsot keresve sodródtak el hazájuktól messze. Az egyik gazdag lett, a másik szegény maradt, van aki palotában lakik, van aki a hidak alatt. De még ha szebbet is, jobbat is nyújt nekik az új idegen ismeretlen ország, mégis mindig hazavágynak, hazahív a honvágy.
A hazai szó hív, emlék, szemükbe könnyeket csal, s szívük mélyén fájó, vágyó himnusz lett ez a dal.
Kórus: (Oly szép boldog idő Oly szép régi idő )
Oly távol messze van hazám
Oly távol messze van hazám,
Csak még egyszer láthatnám,
Más főld, más táj, más ég más nép,
Ó bár csak otthon lehetnék.
Hold fényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom,
Ott ahol él anyám ott van az én hazám,
Ott lennék boldog csupán.
A sorsom jó vagy rossz nekem,
Itt minden minden idegen,
Más főld más táj, más ég más nép,
Ó bár csak otthon lehetnék.
Hold fényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom,
Ott ahol él anyám, ott van az én hazám,
Ott lennék boldog csupán.
Rákosi János
Te vagy nékem az az asszony
Te vagy nékem az az asszony
Akitől csak boldogságot kaptam
Mégis te vagy az az asszony
Akinek én oly keveset adtam
Te vagy az a fénylőcsillag
Amely mindig ott ragyog az égen
Amelyik ha eltévedek
megmutatja a jó utat nékem
Te vagy aki otthon sírtál
Én meg közben a világom éltem
Tudtam azt, hogy egy jó szavam
Elég lesz, hogy megbocsájtsd a vétkem
Lehajtom most a fejemet
Szeretném ha meg is szidnál engem
Olyan asszony vagy te nékem
amilyet én meg sem érdemeltem
Dóczy József
Kit sirat a fecskemadár
Kit sirat a fecskemadár
Miért csicsereg olyan búsan az ágon
Engem sirat engem, gyászol
Hisz én vagyok a legárvább a világon.
Göndör hajú szép kedvesem
Elrabolták én tőlem a kedvesem
Sírhatsz, sírhatsz fecskemadár
Isten tudja, hogy mi lesz majd belőlem.
Nagy a világ elbujdosom
Régi babám hírt sem hallasz felőlem
Meg öl engem a szerelem
Ha meghalok fecske, legyen belőlem.
Gyöngyvirágos ablakidnál
Tűrj meg babám magányos kis fecskédet
Elzokogom este reggel
Miért csaltad meg az én árva szívemet
Szigeti József - Babos Károly
Menj csak tovább
Menj csak tovább az utadon, nem vádollak téged,
Felejtsd el, hogy életedben halvány csillag fénylett.
Tavasz hozott, elvitt az ősz, nem voltam más, csak ismerős,
Akit soha nem szerettél, mégis mindig hitegettél,
Sírt a szél is amikor elmentél.
Minden télre új tavasz jön, elszállnak az évek,
Akivel te messze mentél, elhagyott már téged.
/:Azt beszélik, sírni láttak, visszajössz, ha visszavárlak,
Délibáb volt minden álmod, elveszett a boldogságod,
Gyere vissza, nálam megtalálod.:/
Sallay Misi
Piros rózsák beszélgetnek
Piros rózsák beszélgetnek, bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.
Találgatják, hová jutnak, mely sarkába ennek a nagy világnak.
Szép asszonynak hókeblére, vagy egy gyászos temetésre,
Koszorúba fonják?
Vagy talán az éjszakában, valahol egy kis kocsmában,
Egy szép lányra szórják.
És egy napon útra keltek, ágaiktól búcsút vettek a rózsák,
Mert énnekem virág kellett, letéptem egy holdas este száz rózsát.
Piros rózsák illatával, halkan síró muzsikával,
Üzenem tenéked:
Szegény vagyok, semmim sincsen, a száz rózsa minden kincsem,
Add érte a szíved.
Lontay Rajner László
Ki tudja, hogy mért fáj a szív
Ki tudja, hogy mért fáj a szív, ha elveszti legféltettebb vágyát?
Ki tudja, hogy mért örül, ha megtalálja legboldogabb álmát?
Csalódásban és bánatban hej, de sokszor volt nékem már részem.
De úgy érzem, hogy most a sors egy hűséges szívet adott nékem.
Napsugaras tavaszt hoztál egy hervadó, őszirózsás tájra,
Ezt a nyíló, drága tavaszt az én szívem jaj ,de régen várja.
/:Légy te nékem a mennyország, a lelkemnek minden imádsága,
Légy te az én életemnek, a szívemnek örök boldogsága.:/
Magyarádi Jenő
Keressük a boldogságot
Keressük a boldogságot, bölcsőtől a sírig,
Lombhullásos hűvös ősztől, nyíló gólyahírig.
Fehér télben, fénylő nyárban, amerre csak járunk,
Azt reméljük fájó szívvel, sosem múló örök hittel,
Hogy majd rátalálunk.
Százszor mentünk el mellette, mégsem vettük észre,
Mért kerestünk boldogságot, a csillogó fénybe?
/:Néha talán egy vadvirág különb, mint a rózsa,
Ha letépjük azt a szálat, a szenvedés, a sok bánat,
Messze került volna.:/
Keresek egy álmot orgonavirágos tavasz éjszakákon,
Mint egy imádságot elsuttogom csendben a te neved százszor.
Nem felel rá senki hallgatnak a házak, szél rázza a fákat
Kitudja, hogy ő most kivel merre járhat, vajon kire várhat.
Keresek egy álmot ifjú korom édes bimbódzó virágát.
De már nem találom azt a csókos régit a kettőnk világát.
/:Emlék már itt minden megcsaltak az álmok mégis ide járok,
Megnyugszik a lelkem, hogyha haza vártok orgonavirágok.:/
Éltető Ákos
Piros pettyes ruhácskádban
Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged,
Esti szellő el-elkapta fehér köténykédet.
Szívemet meg hirtelenül valami átjárta,
S egyszeribe te lettél a világ legszebb lánya.
Illatozó erdők mélyén andalogva mentünk,
Mind a ketten, te is, én is, vadvirágot szedtünk.
/:Egy virágnál, a legszebbnél összeért az ajkunk,
Csókolózó gerlepárok úgy kacagtak rajtunk.:/
Piros pettyes ruhácskádban nem szedsz több virágot,
Temiattad gyűlöltem meg az egész világot,
Temiattad lettem züllött, temiattad árva,
Kacaghatsz egy nagyot rajtam, falu legszebb lánya.
Szabolcska Mihály
Tele van a város akácfavirággal
Tele van a város akácfavirággal,
Akácfavirágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva
Mintha minden egy akácfa nékem virágozna.
Mintha e nagy utcák lármája elkerülne
S körülöttem a város faluvá szépülne.
Mintha csak ott járnék a mi kis falunkban
Ráismerek illatáról minden akácunkra.
Akácfa erdőség, kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom ezer szép emléke.
Milyen gyönyörűség gondolni is rátok
Házunk előtt bólingató akácfa virágok
Óh, hol van az álmom, mit alattuk szőttem?
S az a világ, ami akkor állt előttem?
Hová lettél, hová, ábrándok világa?
Te maradtál csak belőle akácfa virága
Somogyi Zsolt
Nincsen még egy olyan asszony
Nincsen még egy olyan asszony aki néked annyit adjon,
annyi jót és szépet.
Mint amennyit ő ad neked, meghálálni nem is lehet
kevés rá egy élet.
Az arcodról könnyet törül, ha boldog vagy véled örül
ő tanít a jóra.
Saját búját sose mondja te vagy néki minden gondja
ez az anyák sorsa.
Bármerre is vet az élet hívnod sem kell ott van véled,
ha egyedül lennél.
Ha rossz vagy is csak jónak lát, megbocsájtja minden hibád
akár mit is tettél.
Minden perce ünnep véled, meg is tudna halni érted
mégha nem is mondja.
Azért,hogy te boldog legyél, mert ez néki mindent megér
ez az anyák sorsa.
Nyújtsd felé a két kezedet, addig kérjed amíg lehet
áldja meg az Isten.
Nincsen ember kivel felér megtudod majd, ha már nem él
milyen az, ha nincsen.
Örök nyár az élet vele, áldd,ha a sors hideg szele
egyszer az őszt hozza.
Ő lesz akit nem felejtünk érte mindig könnyet ejtünk
ez az anyák sorsa.
Ő lesz akit nem felejtünk, aki tovább él majd bennünk,
mintha velünk volna.
Kalmár Tibor
Ne szidjatok soha engem
Ne szidjatok soha engem, én a szidást nem érdemlem,
nem tudok más lenni.
Mert akinek a szíve fáj hajnalban is mulatni jár,
nem lesz abból semmi.
Szeretem a cigányzenét az italból sosem elég,
rohanok a végső sötét elmúlás elébe.
Éjszakáról éjszakára azt húzatom a csárdában,
vége van már vége.
Akkor sirassatok engem, majd amikor a szívemben,
nem szólnak már a nóták.
oly kopár lesz, oly kietlen, mint egy sivár őszi kertben,
a hervadó rózsák.
"Hadd menjek én feledőbe, vigyetek a temetőbe,
véssétek egy szürke kőbe ezt a sekély pár sort
Élt egyszer egy koldus szegény dalos ajkú nótás legény,
kár volt érte kár volt."
Darumadár fenn az égen…
Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, felejtsen el engemet.
Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyádon oldaladhoz simulnék.
/:Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,
Lehajtanám bús fejemet
Hattyúfehér, fehér hattyú kebledre.:/
Huszka Jenő: Gülbabából:
|
Kapcsolódó hírek:
Nótaszövegek 2.
Nótaszövegek
Nótaszövegek
Nótaszövegek