Szerző: Gyémánt Ferenc
A dal a IV. Nótaolimpia ezüst érmese volt

Kreskai Ágnes Szeretem a magyar nótát

Szeretem a magyar nótát, tudja meg mindenki.
Amikor a hegedű húr, a fülembe zengi.
Azt mesélte Édesanyám, dalolva születtem.
Amikor világra jöttem, nem sírtam én, hanem énekeltem.

Hogyha egyet nótázhatok, elszáll minden gondom.
Bánatomat, örömömet, nótával elmondom.
//Ha a cigány nekem játszik, nem számít más semmi!
Szeretem a magyar nótát, igaz szívvel, szépen énekelni.//

Szövegírók: Leszler József

Van egy ház a Tisza-parton,Ott becézett szelíd hangon,Dalolt anyám régen,
Nincsen rajta cifra torony,Egyszerű kis szerény otthon,Mégis legszebb nékem.
Abban élt az édesanyám,Elringatott sok éjszakát,Ha került az álom.
Szíve első édes vágya,Ott ébredt a boldogságra,Sírt az első fájó csalódáskor
Szomorú fűz lombos ága,Ráhajolt a kedves házra,Öreg Tisza-partra.
Halkan síró falevelek,Szinte látom, hogy peregnekElmerengek rajta.
Az a ház még most is ott áll,Minden emlék úgy muzsikál,Úgy mesél mint régen.
Amikor még anyám dalolt,Szép mesékkel fölém hajolt,Gyermekkorom boldog idejében.Az a ház még most is ott áll,Minden emlék úgy muzsikál,Úgy mesél mint régen.Amikor még anyám dalolt,Szép mesékkel fölém hajolt,Gyermekkorom boldog idejében.

Zene és Szöveg : GYÉMÁNT FERENC ..

Odalenn a Tisza parton, ért minket a nyári alkony.
Ültünk kéz a kézben.
A nap épp hogy aludni tért, nem is értettem.
Hogy miért a ajakadhoz értem.
A távolban harang csendül, a víztükör lágyan rezdül.
A szél suhan a parton.
A kis szívem úgy kalapál, hogy szerelmünk valóra vált.
Mint egy csodás el nem múló álom.

De az álom messzire szállt.
Árva szívem hiába vár, egyedül maradtam.
Cserébe a szerelemért, sírig tartó hűségemért.
Én csak rosszat kaptam.
/:Az én szívem már nem dalol, de a távolban valahol.
Felsír egy szép nóta.
Ez a nóta minden kincsem, más egyebem nekem nincsen.
Olyan mintha csak én rólam szólna.:/