Zene: Gömöri Sándor
Szöveg: Gyóni Géza

Harangoznak a mi kis falunkban,
Édesanyám menjen a templomba.
Imádkozzon, s a jó Istent kérje,
Hogy a fiát semmi baj ne érje
Valahol a messze idegenbe.

Túl a vizen nádfödeles kis ház,
Ablakában sírdogál egy kislány.
Ne sírj kislány lesz még jobb is meglásd,
Ha majd egyszer viszontlátjuk egymást,
Csak még egyszer haza tudnék menni.
Arra kérem édes, jó anyámat
őrízze meg nékem a babámat!
Legyen virág mindig ablakába,
hazatértem szeretettel várja, ha eljön a boldogság órája
Most, hogy haza segített az Isten,
Olyan árva, olyan kihalt minden.
Az hagyott el, akit úgy imádtam,
Akiért én mindig haza vágytam.
Jobb lett volna messze idegenben.

Szerzők: Sándor Jenő és Szenes Andor.

Élt a Maros partján valahol egy aranyhajú lány
minden tavasz estén kiszökött a házuk kapuján.
Csókos piros ajkán ragyogott a napsugár.
Remegve várta,jön-e a párja,
egy vidám,tüzes huszár.
Nem lehet azt parancsolni senkinek,
azt szeresse,kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
amíg szól a magyar nóta,
felejteni parancsszóra nem lehet.

Lenn a Maros partján árva lett az aranyhajú lány.
Csend van dalos ajkán és az arca igen halovány.
Künn már virág sincsen,a régi kert csupa gyom.
Kinéz a rétre,a kis szívében valami fáj még nagyon.
Nem lehet azt parancsolni senkinek,
azt szeresse,kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
amíg szól a magyar nóta,
felejteni parancsszóra nem lehet.

Szövegírók: Németh Gyula
Zeneszerzők: Cserkuthy Sándor

Rózsafa bólogat a kert közepén, illata hozzám száll…
Mért várjak hű szerelmet már tőled én, hogyha te megcsaltál?
||: Menj szépen az utadon, mért tetted,
nem kutatom, nem kérdem!
Érzem, hogy majd valaki értem sír a tavaszi estéken. :||

Hervad a rózsafa a kert közepén, sajnál, hogy elhagytál.
Várom az üzenetet, nem jön levél, szívem is hervad már!
||: Hull már a fa levele, újra üzenek vele, hallgass rám,
Nem hallasz tőlem panaszt,
jöjj vissza, hozz új tavaszt, angyalkám! :||

HUBER GYULA 1861 - 1943. -
HERÓDEK SÁNDORNÉ 1880 - 1961 ..

Hallod-e nótás, füttyös szép madár.
Ennek a huncutságnak vége már.
Szállj el a bús szívemről messze földre.
Mindörökre te hűtlen, csapodár.

Huncut a májad zúzád, csalfa vagy.
Párom is akkor légy hát, majd ha fagy.
Ég veled édes párom, Isten áldjon.
Azt kívánom magadra ne maradj.

/:Gombház gyer ide prímás.
Veled a szívem búját, ma még eltemetem.
Tedd rá a húrra a vonót.
Reggelig rakjad szépen, helyére az eszem.:/

/:Gombház gyer ide prímás.
Veled a szívem búját, ma még eltemetem.
Tedd rá a húrra a vonót.
Reggelig rakjad szépen, helyére az eszem.:/

Szövegíró: Koródi Gyula
Zeneszerző: Koczka Géza

:Azt kérdi a kapitány, ki babája ez a lány,
Ki babája ez a csinos barna lány.:/
/:Én is annak a babája vagyok,
Aki nékem minden este páros csókot adott,
Kék a kökény recece, ha megérik, fekete,
Én utánam barna kislány ne gyere.:/

Csak, csak, csak az esik nékem keservesen.

Nagy a feje, búsuljon a ló ....