„Köröttünk vannak ezek a nóták, a levegővel szívjuk magunkba. Úgy vesznek körül bennünket, mint valami monda, valami hitrege, mely hatalmasabb nálunk. Egybefűznek végzetesen és egységet teremtenek közöttünk, akik egyébként oly kevésben tudunk megegyezni.”

(Kosztolányi Dezső)

Pápai Molnár Kálmán
A MAGYAR NÓTA

Ha kérdik tőled: Mi a magyar nóta?
Csak annyit mondj, Könnyeket virágzó fa.
Fájdalmunk szülte halk panasz,
Karunkat edző büszke dac,
Veszély percében kürt, amely rikolt
Sebzett lélek, mely felsikolt,
Zokogva búgó lelki orgona,
S hazaszeretetünk gyöngyöző bora.

Gyümölcsöt termő zöld vetés,
Piros- parázsos lüktetés,
Szerelmi hárfa, bánathegedű,
Sötét felhők közt csillogó derű,
Epedő sóhaj, gyönyör adta kín,
Szerető szívek vágyó ajkain,
Hírnök, mely édes titkokat susog,
Harmatforrás, mely bennünk fölbuzog.

Szívünk tornyában konduló harang,
Föltámadásra hívó égi hang,
Hitünk oltárán aranyveret,
Vágyódás érte, kit szívünk szeret,
Magyar lelkünknek epedő szava,
Piros-fehér-zöldet termő rózsafa,
Gyógyító fű, mely sebeket hegeszt
Egy korty ital, ha szomjúság epeszt,
Zengő zsolozsma zöld mezők felett,
Örökifjú, mert annak született !

-.-

Gáspár Levente:

(2008. marcius 10. Kvár)

Magyar Nóta

Magyar nóta, magyar zúgja
Visszhangozzék a medence csontja!
Betorkollik az osi hon Kárpátok kegyébe,
Bezáródik szórványban élve.
Kárpát bérce Pannon alja
Tán nem süllyedtél a pokolba?
Hol van már a magyar nóta?
Pár lodörgo ritka bolondja.
Ápoljatok kicsi falvak
A város már meg se hallgat
Magyar nóta buvös kocka,
Ki szereti? O maga sem tudja
Vánszorgó az élet útja.

Nemes szívu hódolója
Magyar lelku hordozója,
Trend az érték tuzoltója,
Hagyományunk bitorlója.
Bitorlókat bitófára!
Nemzeti kincsünk javára,
Új trendet a kincs javára,
Magyar szív boldogítására.

Írjunk trendet új nemzetnek,
Új nemzetnek, nemzedéknek
Kotta írjon trend íveket,
Cigány húzzon szebb életet
Nótában a magyar kedve
Kedvet ád a magyar eszme
De mi is az a magyar eszme?
Poros agyak hajdani közélete
Magyar eszmét magyar dalolja
Hallod már! Ez Magyar Nóta!
Magyar tálal magyar módra.
(2008. marcius 10. Kvár)

.-.

Balázs Gyula

Tudod-e azt, hogy születik a szép magyarnóta?

Gyulai Pál:

Jaj mit hallok, magyar nótát, Istenem!
Könnybe borul, könnybe lábad a szemem.
Nem hallottam a mióta bujdosom,
A mióta idegen föld a honom.

Beh szomorú, beh jól esik, Istenem!
Úgy elbúsul, úgy megkönnyűl a szivem
Ujra enyém minden, amit szerettem,
Elsiratom ujra, amit vesztettem.

Sírva vigad szegény magyar bujában,
Éljen otthon vagy idegen hazában,
Sírva vigad, mig világ ily sorja tart...
Szánd meg, Isten, szánd meg immár a magyart

,.,

...." Dalainkkal élünk, halunk
Ha bánkódunk, vagy vígadunk
Hegedűvel, citerával, cimbalommal, furulyával.

Minden népnek muzsikája,
Utat mutat hazájába,
Amíg vannak szép dalaink, addig lesznek hű fiaink.

Átléphetünk, századokat
Megélhetünk viszályokat,
Amíg lesz egy magyar lélek, addig zeng a magyar ének !

Magyarul szól, magyar sorsról
Enyhet adó álmainkról,
Sárgán ringó búzaföldről, friss cipóról, dolgos kézről

Népünk dala szívből fakad,
Mély forrása el nem apad ..... "

Szabó Miklós: Históriás ének a magyar nótáról

Szegény, szegény magyar nóta, árva magyar nóta;
Mennyi gonosz vádat szórnak rád egy idő óta,
Mintha bizony azt kívánnák ártó, rossz hatalmak,
Hajnalt váró mezeinkre sose hulljon harmat.

Ne örüljön soha többé mezei virágnak,
Hallgasson a magyar, hogyha nótás kedve támad,
Minden népnek legyen szent a maga muzsikája,
Csak a magyar ne szóljon úgy, ahogyan kívánja!

Szól a nóta hol vidáman, hol meg keservesen:
Ez a magyar természete, egyéb bűne nincsen,
Hagyjátok hát úgy dalolni, mint valaha régen:
Bánatában, örömében magyar módra éljen!

Nem igaz, hogy dzsentri nóta, nem igaz, hogy káros,
Szívében még most is őrzi szavát falu, város:
Egyszerű szó, nem cifrázó, ifjak, vének értik:
Sose halj meg magyar nóta, élj még ezer évig!

Gyimóthy Elemér Él a magyar nóta:

Ha megszólalt a hegedű, kísérte a cimbalom és brácsa.
Magyar ember ajkán ekkor, fel-fel csendült lelke szép nótája.
Sok évtized telt el így már, de megmaradt szívünkben a nóta,
azt dalolták a galambok, velük zúgták a harangok, hogy

ÉL A MAGYAR NÓTA!

Megpróbálták eltaposni, a szívünkből kitörölni, a nótát.
Ki zárták azt minden honnan, de a nóta kiállta a próbát.
Ha megszólal a hegedű, kíséri a cimbalom és brácsa,
azt dalolják a galambok, velük zúgják a harangok, hogy 

ÉL A MAGYAR NÓTA!

.

Wass Albert: Magyarok dalolnak

Hegedűjén a magyarnak
úgy zokog a magyar nóta,
mint hogyha egy egész nemzet
eltemetett álma volna.

Akárcsak a magyar rónák
szívdobbanása lenne,
olyan mindegy, hogy az öröm
vagy a bánat sír föl benne.

Mert a magyar mindig sírhat,
mert a magyar mindig árva,
akár gondol szeretőre,
akár gondol temetőre,
akár gondol a hazára.

Wass Albert: Magyarok dalolnak - Debreceni Újság, 1930. június 27.