Szímőn már második alkalommal került sor az irodalomnak és a zenének a színpadon való közös találkozására.Képgalériával frissítve!

A tavalyi évben Berecz András által előadott mesék, az idén a magyar líra gyöngyszemei csillogtak a Csemadok Alapszervezet által megrendezett Verses Nótaesten az amatőr előadók tolmácsolásában.
A nagysikerű előadást teltház fogadta a Jedlik Ház nagytermében, ez igen ritka jelenség napjainkban. Aki csak a FaluTV-n keresztül nézte meg az előadást, utólag már igen bánta, hogy nem lehetett részese annak a kiváló hangulatnak, amelyet a szereplők a színpadon teremtettek.

„Köröttünk vannak ezek a nóták, a levegővel szívjuk magunkba. Úgy vesznek körül bennünket, mint valami monda, valami hitrege, mely hatalmasabb nálunk. Egybefűznek végzetesen és egységet teremtenek közöttünk, akik egyébként oly kevésben tudunk megegyezni.”

(Kosztolányi Dezső)

Pápai Molnár Kálmán
A MAGYAR NÓTA

Ha kérdik tőled: Mi a magyar nóta?
Csak annyit mondj, Könnyeket virágzó fa.
Fájdalmunk szülte halk panasz,
Karunkat edző büszke dac,
Veszély percében kürt, amely rikolt
Sebzett lélek, mely felsikolt,
Zokogva búgó lelki orgona,
S hazaszeretetünk gyöngyöző bora.

László Mária: Részlet a MAGYAR DALAINK  versből .

...." Dalainkkal élünk, halunk
Ha bánkódunk, vagy vígadunk
Hegedűvel, citerával, cimbalommal, furulyával.

Minden népnek muzsikája,
Utat mutat hazájába,
Amíg vannak szép dalaink, addig lesznek hű fiaink.

Átléphetünk, századokat
Megélhetünk viszályokat,
Amíg lesz egy magyar lélek, addig zeng a magyar ének !

Magyarul szól, magyar sorsról
Enyhet adó álmainkról,
Sárgán ringó búzaföldről, friss cipóról, dolgos kézről

Népünk dala szívből fakad,
Mély forrása el nem apad .....

László Mária:

                    Üzenet a XXI.századnak

Itt állunk előtted, üdv néked új hajnal!
Megkopott lantunkon néked szól minden dal,
Letűnt századoknak emlékeit zengi,
Édes szép nyelvünket, örökre megőrzi.

Minden magyar dalban, népünk sorsa éled,
Ez a drága kincsünk, legyen mindig véled.
Örömünk, fájdalmunk bennük van elrejtve,
Költőink, nagyjaink szent nevét hirdetve.

Dalaink, nótáink mindig velünk voltak,
Háborúk nyomában imádsággal szóltak,
A hűség esküjével szívünkhöz szegődtek,
Elnémult ajkunkon, mindig felcsendültek.