László Mária: Részlet a MAGYAR DALAINK  versből .

...." Dalainkkal élünk, halunk
Ha bánkódunk, vagy vígadunk
Hegedűvel, citerával, cimbalommal, furulyával.

Minden népnek muzsikája,
Utat mutat hazájába,
Amíg vannak szép dalaink, addig lesznek hű fiaink.

Átléphetünk, századokat
Megélhetünk viszályokat,
Amíg lesz egy magyar lélek, addig zeng a magyar ének !

Magyarul szól, magyar sorsról
Enyhet adó álmainkról,
Sárgán ringó búzaföldről, friss cipóról, dolgos kézről

Népünk dala szívből fakad,
Mély forrása el nem apad ..... "

.

.

.

László Mária:

Kis hazánknak áldott földjén

Kis Hazánknak áldott földjén, ha egy gyermek születik
Édesanyák dúdolgatva, a szívükhöz ölelik,
Dallal szőnek minden álmot, mely a rónán lágyan ring,
Magyarföldön minden ember egy szép dallal születik.

Amíg élünk, végig kísér Tiszától a Dunáig,
Lelkünkben a magyarnóta nem hervad, csak virágzik,
Bárhol járjunk a Világban, messze földre kerülve,
Ha felcsendül egy magyarnóta, könny szökik a szemünkbe.

Mikor télre új tavasz jön, madárdalos kikelet,
Úgy ébred a mi szívünk is, ha egy kis dal zengedez,
Kicsiny falvak határában, nagy városok zajában,
Nem némulhat soha sem el, ajkunkról a magyar dal !!

Ezt a kincset csak mi kaptuk, őseinktől örökbe,
Ez kísér el minden napon, bánatban és örömben,
SZÓLJATOK HÁT DALOS AJKAK, HIRDESSÉTEK SOKÁIG,
KIS HAZÁNKNAK ÁLDOTT FÖLDJÉN, A MAGYAR NÓTA VIRÁGZIK !!!

.

.

.

László Mária: Üzenet a XXI. századnak

.

Itt állunk előtted, üdv néked új hajnal!
Megkopott lantunkon néked szól minden dal,
Letűnt századoknak emlékeit zengi,
Édes szép nyelvünket, örökre megőrzi.

Minden magyar dalban, népünk sorsa éled,
Ez a drága kincsünk, legyen mindig véled.
Örömünk, fájdalmunk bennük van elrejtve,
Költőink, nagyjaink szent nevét hirdetve.

Dalaink, nótáink mindig velünk voltak,
Háborúk nyomában imádsággal szóltak,
A hűség esküjével szívünkhöz szegődtek,
Elnémult ajkunkon, mindig felcsendültek.

Jöhettek viharok új szeleket fújva,
Zúghattak harangok vészjeleket húzva,
Téphették gyökerét, a bús magyar dalnak,
Belső húrjainkon, újra kisarjadtak.

Zengett, ha születtünk, sírt mikor temettünk
Ezernyi jajunkra, vigaszt hozott nékünk,
Féltő szeretettel óvtuk és ápoltuk..
Hogy Tenéked új század, méltóan átadjuk.

Mert ameddig valahol, felhangzik egy nóta,
S amíg büszkén felvállalva beszélnek is róla..
Amíg becsülik, szeretik, addig lesz értékük,
Ezen a Földünkön, addig él nemzetünk !

Harmadik évezred ! Hallgass a szívedre,
Országunk, Magyarföld, vedd őt most öledbe,
Ne engedd kiveszni népünk szép dalait !
Jó sorsal kísérjed, akik azt éltetik !

Szabó Miklós: Históriás ének a magyar nótáról

Szegény, szegény magyar nóta, árva magyar nóta;
Mennyi gonosz vádat szórnak rád egy idő óta,
Mintha bizony azt kívánnák ártó, rossz hatalmak,
Hajnalt váró mezeinkre sose hulljon harmat.

Ne örüljön soha többé mezei virágnak,
Hallgasson a magyar, hogyha nótás kedve támad,
Minden népnek legyen szent a maga muzsikája,
Csak a magyar ne szóljon úgy, ahogyan kívánja!

Szól a nóta hol vidáman, hol meg keservesen:
Ez a magyar természete, egyéb bűne nincsen,
Hagyjátok hát úgy dalolni, mint valaha régen:
Bánatában, örömében magyar módra éljen!

Nem igaz, hogy dzsentri nóta, nem igaz, hogy káros,
Szívében még most is őrzi szavát falu, város:
Egyszerű szó, nem cifrázó, ifjak, vének értik:
Sose halj meg magyar nóta, élj még ezer évig!

.

.

.

Wass Albert: Magyarok dalolnak

Hegedűjén a magyarnak
úgy zokog a magyar nóta,
mint hogyha egy egész nemzet
eltemetett álma volna.

Akárcsak a magyar rónák
szívdobbanása lenne,
olyan mindegy, hogy az öröm
vagy a bánat sír föl benne.

Mert a magyar mindig sírhat,
mert a magyar mindig árva,
akár gondol szeretőre,
akár gondol temetőre,
akár gondol a hazára.

Wass Albert: Magyarok dalolnak - Debreceni Újság, 1930. június 27.

Gyimóthy Elemér  Él a magyar nóta:

Ha megszólalt a hegedű, kísérte a cimbalom és brácsa.
Magyar ember ajkán ekkor, fel-fel csendült lelke szép nótája.
Sok évtized telt el így már, de megmaradt szívünkben a nóta,
azt dalolták a galambok, velük zúgták a harangok, hogy ÉL A MAGYAR NÓTA!

Megpróbálták eltaposni, a szívünkből kitörölni, a nótát.
Ki zárták azt minden honnan, de a nóta kiállta a próbát.
Ha megszólal a hegedű, kíséri a cimbalom és brácsa,
azt dalolják a galambok, velük zúgják a harangok, hogy
ÉL A MAGYAR NÓTA!