-Muzsikus cigánycsaládból származik?

-Így van, még a nagyszüleim is – mindkét ágon - zenészek voltak. Édesanyám Horváth Zsuzsa, a világon egyedülálló cigányprímásnő, aki 1953-tól a Rajkó Zenekarnak vezető prímása volt. Édesapám Puporka András klarinétművész, a 100 Tagú Cigányzenekar szólamvezetője. Először –anyai hatásra – hegedülni tanultam. Ezt követően cimbalmoztam, végül megmaradtam a zongoránál. Őszintén: kissé lusta voltam, mikor egy kis nehézségbe ütköztem, megtántorodtam.

-Mikor határozta el, hogy énekes lesz, s nem hangszeres zenész?

-1989-ben szüleim a patinás Kulacs étteremben léptek fel. Ott Győri-Szabó József híres nótaénekes szórakoztatta a vendégeket. Teljesen magával ragadott tudása, éneklése, így minden hétvégén bejártam a Kulacsba. Egy műsora volt Józsi bácsinak, s így előre tudtam a nóták rendjét. Egyszer elkezdtem a bokszokban énekelni azt a nótát, amit ő. Józsi bácsi ezt észrevette, kezembe adta a mikrofont és már ketten énekeltük a Lenn a délibábos c. csárdást. Utána megkövetelte szüleimtől, hogy énekesnek tanítsanak. Még nem voltam 10 éves sem. Ezt követően Madarász Kati és Gál Gabriella javaslatára beiratkoztam a MÁV Zeneiskolába, ahol Horváth Eszter, Tarnai Kiss László és Bojtor Imre voltak tanáraim.

-Énekes nem volt a családban?

-Szüleimnek nincs jó énekhangjuk. Egyszer megkérdeztem anyai nagymamámtól, hogy vajon kitől örökölhettem a hangi adottságot. Nagymamám elővett a szekrényből sok-sok fényképet, mely nagynénjeit ábrázolta. Ők az 1920-as években világhírű operaénekesek, színészek voltak. A Zsolnay famíliáról van szó. Zsolnay Olgának Harold Lloyd, a világhírű komikus volt a férje, testvérének, Rózsinak pedig báró Perovich Ödön.

-Önnek anyai ágon unokanénje volt Tolnai Klári. Milyen emléket őriz róla?

-Nagyon sok előadásán vehettem részt. Csodáltam, mert három órás hosszú darabokban tévesztés nélkül, hatalmas energiával játszott, - s közben az öltözőben egy törékeny, már-már haldokló embert láttam. 1998. október 24-én játszott Csíki Gergely Nagymamájában. Ez volt az utolsó előadása, mert 27-én meghalt. A színpad adta neki az erőt. Biztos vagyok benne, hogy színházi fellépései hosszabbították meg életét. Az iránta való tiszteletből vettem fel a Tolnai nevet.

-Saját magán is észrevette a színpad gyógyító hatását?

-Tökéletesen. Ha rossz hangulatom van, az nem tartozik a közönségre. Egy művésznek egy feladata van: szent helyként tisztelje a közönséget és a színpadot. Akiben nincs meg a művészi alázat, ne álljon színpadra. Sajnos mára felhígult a szakma.