Legzajosabb itthoni sikere Seres Rezső világslágeréhez, a Szomorú vasárnaphoz
köthető (ez a dal az egyetlen, amely fel tudta magát küzdeni az amerikai slágerlistákra). A dalt 1934-ben énekelte lemezre, de akkor erre senki nem figyelt föl. Az Est lapokban azonban megjelent egy cikk, amely arról számolt
be, hogy egy cselédlány e dal szövegével a kezében leugrott a III. emeletről, s Kalmár dala egy csapásra ismertté lett. A dal páratlan karriert futott be, még Paul Robeson is lemezre énekelte.


„Szívbajok ellen, kisasszony, szedjen tangót –
énekelte Kalmár a háború kitörésekor –, fáj, hogy
csalódott, ne szedjen brómot, tangót, Nápolyba
menjen, vagy Veneziába, s ott se pihenjen az
a pici táncos lába. Csalja babája, fütyüljön rája
tangót, szomjas az ajka, ez minden bajra jó.
Táncoljon hát, vélem egy éjjelen át, amíg ez a
zene szól, jó, jó.”
Egyszerű, de szép versszöveg, s micsoda
pompás dallam. Az Akár nyár van, akár tél
című dal a háború előtti riadt optimizmus
kitűnő darabja – sokak szerint a XX. század
legjobb slágerszövege. „Akár nyár van, akár
tél, ne sírjál, nevessél, egy kis jókedv a házhoz
szerencsét hoz”.


A háború borzalmai után Kalmár pályája megszakadt, deklasszált úrifi únak tekintették, ezért a Rákosi-korszakban már nem énekelhetett.
A Budapest Szerelőipari Vállalatnál volt hegesztő és köszörűs (!), de nem ugrott le a
harmadikról, hanem vízlágyító készülékeket gyártott. S oly jól teljesített szegény, hogy a sztahanovista mozgalomban is jeleskedett. 1954-ben léphetett fel újra egy étteremben, de ekkor már senki nem fi gyelt rá, felvételt pedig soha többé nem készítettek a század legjobb slágerénekesével. Kalmár sorsa 1968-ban teljesedett be, amikor egy operáció miatt teljesen elveszítette a hangját. 1988. november
28-án hunyt el Budapesten, teljesen elfeledve.

„Szomorú vasárnap, száz fehér virággal...”

Szerencsénkre mégsem vesztek el Kalmár slágerei. A Rózsavölgyi és társa 1999-ben adta ki legismertebb dalait CD-n, a húsz slágerből álló válogatás katartikus élményt nyújt, és igen jól kirajzolódik az egész XX. század. „Vannak
egészen furcsa dolgok – hangzik Buday Dénes és Zerkovitz Béla szerzeményében –, például mikor az ember boldog, s valami a szíve mélyén mégis úgy fáj.