Erdélyország fővárosában, kincses Kolozsváron láttam meg a napvilágot.
Édesanyám sokat dalolt házi munka közben, nótákat és akkori slágereket énekelt.

Székely lányok voltak háztartási alkalmazottak nálunk, tőlük székely népdalokat és balladákat tanultam.
Na és a rádió, az akkori egyetlen összekötő híd Magyarországgal, ahonnan édesanyám ideszakadt, amikor a határokat lezárták és a Román Állam kollektiven megfosztott mindenkit a magyar állampolgárságától.
De szólt a rádió és azon keresztül a rengeteg szép dal és zene, amit szinte a levegővel szívtam magamba és én is el kezdtem énekelni. Nótáktól slágerekig, népdaloktól opera áriákig mindent énekeltem tökéletes szöveg tudással.
A 4. elemi után szüleim elvittek a Zeneiskolába beiratkozni, de ott kiderült, hogy ének oktatás csak 18 éves kor után kezdődik. Óriási csalódás volt. Zongora szakot javasoltak, de utáltam gyakorolni, áttettek bőgő szakra, amit ki nem állhattam, úgyhogy 3 év után átíratkoztam a "Fiu Liceumba"amit nemrég alakítottak át vegyes iskolává, (mire ott leérettségiztem Ady-Sinchai lett a neve).
Közeledett a 18-ik évem, és elkezdtem magán énekórákat venni. Készültem a felvételi vizsgára a Zene Konzervatóriumba. Ott is volt előkészítő ének oktatás és én párhuzamosan részt vettem mindkettőn, hiszen annyira be akartam jutni. Az eredmény az lett, hogy súlyos hangszál bénulást kaptam és a felvételi vizsgáról le kellett mondanom. Nehéz időszak volt, de meggyógyultam.
A sors összehozott egy tánczene csoporttal, ami akkor alakult Kolozsváron és 19 éves koromban elszerződtem velük Nagybányára , majd Szatmárra.. Tánczenét énekeltem,díjjat is nyertem Bukarestben, de soha nem éreztem magam otthon a műfajban.
Szatmáron ismerkedtem meg első férjemmel és vele együtt Iasiba majd Suceavara költöztünk. Itt kezdődött szinházi pályafutásom. A Suceavai szinházhoz szegődtem és ott is könnyűzenét énekeltem, amig férjemmel együtt, 1968 nyarán egy Törökországi társasutazás során menedéket kértünk az Isztambuli rendőrségen.

Isztambulban is volt alkalmam fellépni. Akkoriban egy Darvas nevű primás muzsikált ott a bandájával és velük énekeltem többször is.

Ezenkivül egy görög vendéglőben énekeltem esténként magyar, román , orosz, francia és olasz nyelven. Amig egy este meg nem jelentek a rendőrök és letartóztattak, mivel munkavállalási engedély nélkül dolgoztam. Nem is tudtam, hogy ez szükséges lett volna. A
férjem és a vendéglő tulajdonos elkisértek a rendőrségre, hiszen törökül
nem beszéltem, de a göröggel tudtam franciául beszélni és végül is
elintézte az ügyet és kiengedtek, de többet nem énekelhettem Törökországban

16 havi menekült tábori élet után megérkeztünk Kanadába 1969 nov. masodikán


Romániából Kanadába érkezni 1969-ben óriási kultur sokkal járt. Még ha közben 16 hónapot éltünk is Isztambulban mint politikai menekültek.
Egyik legmegrázóbb élményem az első bevásárlás alkalmával ért. Óriási csillogó, villogó szupermarketbe irányított első házigazdánk.
Csak álltam a bejáratnál és nem tudtam merre menjek. Végül erőt vettem magamon és megkérdeztem valakitől, hol van a kenyér. Mikor megláttam a hosszú polc sorozatot kenyérfélék tömkelegével sírógörcsöt kaptam. Otthon örvendtünk, ha az egyféle sötétbarna kemény kenyér egyáltalán kapható volt. Nem a meghatottság, vagy az öröm könnyei voltak ezek, hanem a tehetetlenség érzése váltotta ki őket. Nem tudtam, mit kell választanom, melyiket vigyem haza.
Szerencsére hamar felkaroltak a már itt elő magyarok. és néhány napon belül mindketten munkát kaptunk és azonnal beiratkoztam esti angol nyelvoktatásra is.
A Magyar Házban is akadt munka. Egy bál alkalmával kisegítettem és szóba elegyedtem a zenészekkel. Mikor megtudták, hogy énekesnő vagyok, meghívtak, hogy énekeljek velük.
Házasságom rövidesen véget is ért. Szerencsére egy magyar ismerősöm bemutatott az akkor Torontóban működő Művész színház igazgatójának, Kertész Sándornak, aki azonnal elkezdett szubrett szerepekben foglalkoztatni. Az ERDÉLYI RÓZSA művész nevemet is ekkor vettem

Soha nem akartam színésznő lenni. Én opera énekesnőnek készültem, de minden másképpen alakult.
A Torontói Művész Színház szubrett primadonnájaként nemcsak a torontói, de sok más város magyar éttermeinek és kultúrházának ajtaja is megnyílt előttem.
Egymás után kaptam szerződéseket torontói éttermekben és meghívásokat nemcsak Kanadában, hanem az Egyesült Államokban is
Hamarosan felismertem, hogy az emigrációban élő magyarok ugyan úgy szenvednek a honvágytól, mint jó magam. Műsoromat magyarnótákból, közkedvelt operett dalokból és hazafias érzelmű dalokból állítottam össze. Bizony gyakran előfordult, hogy éneklés közben nem csak az én szemem lábadt könnybe, hanem a közönség soraiban is többen törölgették könnyeiket.
A színészetet is, mint minden mást életemben önmagamtól sajátítottam el néhány idősebb kolléga segítségével.
A hangom is fejlődött és csiszolódott a gyakori szereplésektől.
A színházon keresztül meghívást kaptam az akkoriban itt működő magyar rádió és televízióhoz is. Irodalmi műsorokon is rendszeresen felléptem.
Székely népdalokat, balladákat és kedvenc költőim, Kányádi, Pilinsky és nagy emigráns költőnk, Fay Ferenc verseit adtam elő. Műsoromat továbbá virág énekekkel es cigány dalokkal bővitettem.
Vendégszerepeltem Monrtealban, Ottawaban, Hamiltonban, Kitchenerben, Windsorban, Londonban (ONT), Detroitban, Buffaloban, Rochesterben es Floridaban.
A teljességre való törekvés igénye nélkül felsorolok néhányat a színdarabokból és operettekből, amikben felléptem.
Egy bolond százat csinál. Érettségi, Három a kislány. Gül Baba (Laila). Csókos asszony. Csárdás Királynő( Stazi, Szilvia).Lili bárónő. Bubus. Doktor úr. János vitéz (Iluska).A Szabin nők elrablása, Tűzmadár.Viktória,
Francia szobalány. Hotel Plaza. Az ördög.Mosoly országa(Mi). Csalni tudni kell. A feleségem vőlegénye.Nótás kapitány. Nagymama(Marta).János vitéz(Iluska).
Dolgoztam a Torontóban vendégszereplő Szörényi Évával, Krencsey Mariannal, Bogáti Mihállyal, Hlatki Edittel, Kelen Tiborral,Császár Angélával, Domján Máriával, Virág Józseffel, Harmath Alberttel, Farkas Bálinttal, Korda Györggyel.

Legnagyobb művészi élményeim közé tartozik egy színpadon fellépni Német Marikával és Kovács Apolloniával torontói vendégszereplésük alkalmával. Mindketten nagy befolyással voltak előadói stílusomra.
1981- ben jelent meg Kertész Sándor színigazgató "Déryné voltam Kanadában" című könyve a torontói Művész Színház megalakulásának 23-ik évfordulója alkalmából. Halála után a színház vezetését Kosaras Vilmos (Pufi ) vette át.
Én 1993- ig voltam tagja a színháznak.
Színházi karrierem is ebben az időszakban érte el a csúcspontját a két alakítással, amiről csak álmodni mertem, a János Vitézben Iluska és A Csárdás Királynőben Szilvia szerepében.
Művészi pályámmal párhuzamosan magán életemben is történtek fontosabb események. 1973-ban újból férjhez mentem és 1975- ben megszületett Kálmán fiam. Házasságom 1979-ig tartott. Ettől kezdve egyedül kellett megteremtenem az anyagi feltételeket saját magam és gyermekem részére.
1980-ban női ruha szalont nyitottam Torontó belvárosában. A divat mindig érdekelt, és a szabászatot a szakképzett alkalmazottaimtól idővel tökéletesen elsajátítottam.
1998-ban súlyos beteg lettem. A ruhaszalont bezártam és csodával határos felépülésem után úgy éreztem, hogy itt az ideje más, új kifejezési stílusokkal kísérleteznem. Figyelmemet a szabad improvizációs kísérleti zene, elektronikus hang modulálás, fúzió és a "World Music" vonta magára.
2000-ben megalakítottam első zenei csoportomat "Beyond Redmption" néven. Ekkor döntöttem el, hogy a Torontóban élő New Music stílusban éneklő nemzetközi hírű opera énekesnőtől, Fidez Kruckertől szeretnék tanulni. 2000-től - 2004--ig vettem tőle magán órákat, mire sikerült az addig kizárólagosan bellcanto stílusba beszorított hangomat kiszabadítani és végre régi álmom teljesedett be, mikor könnyedén tudtam különböző stílusokban énekelni, ahogy a dal megkívánta. Sebestyén Márta művészete nagy hatást tett rám és most végre képes voltam hasonló módon énekelni!
Első zenekarom személyes nézeteltérések és tapasztalatlanságom miatt megszünt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy az akkor Torontóban működő Kecskeszem együttes és a szabad improvizácios közösség néhány tagjából összeállított zenekarommal FeedBack néven részt vegyek 2001-ben az első torontói Fringe Jazz Fesztiválon. Műsorunkban erdélyi és csángó népdalok szerepeltek jazz improvizációval kiegészítve.

Angol nyelven a kilencvenes évek közepe táján kezdtem el énekelni, amikor Paul Mathew producer és zongora művész meghívott társulatába. Broadway slágereket, filmdalokat és muzikal betét dalokat énekeltem velük.
Köszönettel gondolok rá, sokat segített angol repertoárom felépítésében és türelmesen javítgatta angol kiejtésemet.
2002 ben ujabb meghívást kaptam a Baklava nevű World Music együttesbe. Magyar, román, görög, macedon es cigány nyelvű dalokat énekeltem szólistaként. Itt is sok segitséget kaptam Kevin Bud művészeti vezetőtől, akinek szintén sok köszönettel tartozom.
Időközben több értékes kapcsolatot alakítottam ki a kisérleti zene torontói közösségének tagjaival. Legjelentősebb együttműködésem eredményeként egy duo alakult ki James Baileyvel, a Tidal Pool. 2006-ban adtuk ki a szabad improvizációs fellépéseink anyagából összeválogatott CD lemezünket TIDAL POOL címen. Hálás vagyok neki mindazért amit az elektronikus hang diszítésekről és különleges hatásokról megtanított. És a végtelen türelemet, amivel elkisért hangszer bevásárló útjaimra.
1997-ben jelent meg első kazettám VALLOMÁS címen. A felvétel céljára Remsei Marika rendelkezésemre bocsájtotta Budapest Diner nevű vendéglőjét. A dalok válogatásában Farkas András korondi énekművész segített és zongorán Ő kisért. Mindkettőjüknek nagyon köszönöm.
2003- ban Jakab Alpar ültette át 2 CD lemezre a kazettán levő hanganyagot, AHOGY ÉN SZERETLEK és ÉN GYONYORŰSÉGEM címen. A remastering az Ő munkája. A lemezborítókat Andrasofszky Kálmán tervezte. Mindkettőjük munkájáért hálás vagyok.
Na és a számtalan tehetséges prímás és bandájuk, akikkel szerencsém volt együtt dolgozni. Mindig szeretettel gondolok rájuk!
És hogy mindezt elmondhattam az Deák Ferenc és Mária Magdolna érdeme

Válasz