Szövegíró: Somogyi Zsolt
Zeneszerző: Vas Gábor

Amíg van az asztalon egy kancsó bor.
Nem illendő felállni az asztaltól.
/:Jó a tüzes zalahegyi és az ember elfelejti búját is.
Hát még, hogyha tud mellé egy nótát is.:/

Jól jön néha egy kis jókedv úgy érzem.
Gyertek fiúk mindenki a vendégem.
/:Legyen egyszer jókedvünk is, hisz az embert a gond úgy is megvárja.
Mikor elfogy jó bora meg nótája.:/

Válasz

Szövegíró: Somogyi Zsolt
Zeneszerző: Vas Gábor

Akit én szerettem nem volt úri dáma.
Soha sem járt hintón, nem volt palotája.
Hej, de a hajában mindig ott virított egy szál piros rózsa.
S úgy kacagott mintha vadgalamb lett volna.

Akit én szerettem másnak lett a párja.
Fényes hintóval jár, van már palotája.
/:Jaj, de a hajából örökre kihullott az a piros rózsa.
Régen megtanult már sírni is azóta.:/

Válasz

Szerzők: Majláth Jenő - Somogyi Zsolt

Azt mondják,hogy minden csillag egy-egy ember sorsa,
Azt mondják a csillagokban minden meg van írva.
Életünket elkiséri fenn a magas égen,
És egy fáradt őszi esten kialszik a fénye.

Azt mondják,hogy mindörökké nem élhet az ember,
Mert a földi vándorutak véget érnek egyszer.
/:Fényes csillag maradj még az emberek reménye,
Hogy a földi boldogságát mindenki elérje.:/

Válasz

Szövegíró: Somogyi Zsolt
Zeneszerző: Vas Gábor

Nehéz vándorút az élet, vándor a sok árva lélek,
Szomjazva a boldogságot, járjuk ezt a bús világot!
Utunk végén, alkonytájban, árva a szív egymagában,
Körötte a tűnő nyárban, könnycseppek az út porában!

Boldogságra vágytam én is, boldogtalan lettem én is,
Mindhiába hittem benned, szívem néked mégsem kellett!
Lázas álmok, vágyak, tervek, tenélküled mivé lettek,
Télbe hajló, őszi tájban könnycseppek az út porában!

Egyszer minden útnak vége, elfogy majd a könny is végre,
És ha volt is jóban részem, szétfoszlik a messzeségben!
||:Emlékekkel bús szívemben eltűnök a végtelenben,
Nem marad más énutánam, könnycseppek az út porában!:||

Válasz

Szomorú szíveknek

Hallgató
(Vas Gábor - Somogyi Zsolt)


Hogyha fáj a szívünk, elmondjuk tenéked,
Tudjuk, hogy te minden bánatunk megérted.
Megvigasztalsz minket, mikor könnyet ejtünk,
Hegedűd szavával gyógyítod a lelkünk.
De a te nótádat, van-e aki játssza?
Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.

Hogyha majd egy napon elszólít az Isten,
Oda, honnan többé visszatérés nincsen;
Hogyha letesszük majd bús keresztjeinket,
Halk muzsikaszóval te búcsúztass minket!
De a te nótádat van-e aki játssza?
Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.

Szóljon most a nóta hű cigányunk, néked.
Aki életünket mindvégig kíséred;
És ha szíved fáj is, keresed a kedvünk,
Amit megköszönni sokszor elfelejtünk.
De te mégis játszol, hálát nem is várva.
Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.

Válasz