Felletár Béla

Makói prímások és cigánydinasztiák



A MAKÓI CIGÁNYZENE ELSŐ NYOMAI

Cigányzenekarok történetének megírása jóval nehezebb feladat, mint mondjuk, a dalárdáké. Míg az utóbbiak után jegyzőkönyvek, sajtótudósítások, személyes följegyzések sora marad, addig a cigányzenekarok létére legföljebb szórványos említések utalnak. A fényes bálokról, képviselőválasztási bankettekről, fáklyászenékről szóló korabeli újsághírek legtöbb esetben meg sem említik őket, vagy ha mégis, akkor pusztán „fekete zenészekről", vagy „első zenekarról'" szólnak, és semmi közelebbit nem tudunk meg azokról, akiknek a hangulat, a rendezvény sikere jórészben köszönhető volt. Szerencsére nagyritkán kivételek is akadnak, s ezek segítségével a múlt század közepéig visszamenően összeállítható a jobb zenekarok, s meghatározó személyiségeik, a prímásaik névsora. Elvétve levéltári dokumentációra, sőt könyvtári forrásokra is támaszkodhattunk. A XX. századra vonatkozóan legtöbbet és legértékesebbet idős adatközlőinktől, a szóban forgó prímások, szólisták özvegyeitől, leszármazottaitól kaptunk, akik a maguk és szüleik élményein keresztül egészen századunk elejéig, esetleg még tovább vissza tudtak nyúlni.

1838

Az első dokumentum, melynek segítségéve! történetünket indíthatjuk, egy 1838-ból származó városi összeírás az akkori makói cigányságról.1 Bánhídy Albert főszolgabíró jelentése 38 családfőt sorol fel, név, vallás és életkor feltüntetésével. Közli továbbá a gyermekeket, de nem említi az asszonyokat. A 38-ból 18 zenész, a többi kolompár, tapasztó, koldus. A gyermekeknél feltünteti, ha az illető már zenél. Velük együtt mintegy 25-re tehető a zenéléssel foglalkozók száma.

A 18 családfő 9 nemzetséget képez: Fátyol (Péter 50 éves. István 30. Öreg István 55): Kovács János 50: Ürge (József 50, Antal 60. Mihály 50, ifjabb Mihály 30); Lakatos (Mihály 60. János 35); Puka (Mihály 30, öreg Mihály 60, Menyhért 40): Fazekas József 57; Győri György 45; Rácz János és Mihály 45-45; Burkus Mihály 50.

A kimutatásnak több tanulsága van. Az első és legszembetűnőbb, hogy a XX. századból is ismert, legpatinásabb zenész családok, mint a Fátyol, a Puka, a Lakatos, a Rácz, a Kovács, már ekkor Makón élnek. A másik tanulság: a makói cigányság tekintélyes részét alkotják a muzsikus családok. A harmadik demográfiai jellegű: abban az időben sem a népcsoport létszámát, sem az egyedek életkorát nem lehetett pontosan megállapítani, vagy nem helyeztek súlyt rá (túl sok a kerek évszám és az azonos életkor). Hozzávetőleges becslés szerint 100-150 főre tehető a helyi cigányság lélekszáma. További megállapítás: muzsikus családoknál a gyermekek száma 0 és 4 között mozog, az átlag körülbelül 2. Ha tekintetbe vesszük az akkori gyermekhalandóságot, akkor is alacsony ez a szám.

Maradt fenn egy másik utalás is ebből a korból a cigányság zenei tevékenységére. A megbüntetettek jegyzőkönyvének 1835. március 7-i bejegyzése szerint „Rácz István Muzsikus... kortsmába Czimbalommal muzsikálni bátorkodott." Ez önmagában nem lett volna főbenjáró vétség, csakhogy őkelme „tilos böjti napon" művelte.2

Ránk maradt egy másik hasonló, bár neveket nem tartalmazó polgármesteri kimutatás 55 évvel későbbről, 1893-ból. Itt csak annyit közlünk belőle, hogy a makói cigányság létszáma ekkor több mint kétszerese az 1838 évinek, a zenészek száma pedig még nagyobb arányban nőtt: 76-an foglalkoznak „főhívatásban" muzsikával. Ezen felül olyanokat is említ a jelentés, akik mellékfoglalkozásként zenélnek. Bővül az egyéb foglalkozások köre. Van „cserépsimító, fűrészcsináló, tapasztó, hordár, varrónő, kéjnő, kártyavetőnő." Fontosnak tartjuk idézni a következő megállapítást: „a törvény ellen csak apró kihágásokat vétenek ", továbbá, hogy nyelvükre nézve elenyésző hányadtól eltekintve, mind magyarok.3 A félévszázad alatt végbement változások a makói cigányság soraiban szemléletesen kitűnnek az idézettekből, és minden bizonnyal összefüggésben vannak Makó város egészének demográfiai és polgári fejlődésével.

1848

Ezen előretekintés után folytassuk történeti vizsgálódásunkat az idő rendjében. A vonatkozó irodalomból, illetve a szomszéd városok helytörténetéből tudjuk, hogy a cigányzenekarok derekasan kivették a részüket a '48-as szabadságharcból.

Annak nyomát eddig nem találtuk, hogy makói cigányzenekar hadba vonult volna, annak viszont igen, hogy a katonatoborzásból kivették a részüket, húzták a Rákóczi- meg a Perczel-indiilót. KASSAI Vidor (1840-1928), neves színművész, aki gyermekéveit Makón és Kiszomboron töltötte (anyai nagyapja a Rónay családnál volt gazdatiszt), emlékirataiban szemléletesen idézi föl erre vonatkozó emiékeit.4



ZENEÉLET MAKÓN A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN - AZ ELSŐ ISMERT MAKÓI CIGÁNYZENEKAR

1850-60

Az ország hősies szabadságharcának vérbefojtása, a Haynau-diktatúra éve után egy, bár veretlen, de politikai szempontból szigorú elnyomás évtizede köszönt a magyarságra. Gyülekezési tilalom volt, működött a cenzúra, közben a nemzet színe-java vagy börtönben volt, vagy bujdosott, emigrált. Jó ideig nem lehetett semmiféle nyilvános előadást rendezni. Először a bálokat engedélyezték, de azokat is szigorúan ellenőrizték, hogy provokáció ne történhessen. Majd amikor feloldották a megszorításokat, akkor meg a műsorokat vetették a legszigorúbb cenzúra alá. Mindent kihúztak belőle, ami a magyarság szabadságharcára, akár csak a haza szeretetére utalt volna. Büntetés terhe alatt tilos volt például nemzeti dalaink - a Himnusz, a Szózat, a Rákóczi-induló - megszólaltatása. Szent István napján nem volt szabad ünnepelni. Még arra is volt példa, hogy a Bánk bán előadásából a (német) királynő meggyilkolását kihúzatta a cenzor. Más kérdés, hogy - különösen a korszak vége fele hányan és hányszor játszották ki. szegték meg a tilalmakat. Ezekben az években a szellemi élet s vele együtt '48 emlékének ápolása magánházak falai közé szorult.

Az évtized közepére csitul annyira a feszültség, hogy lassan-lassan megindul a nyilvános művelődési élet. Ekkorra kiszabadulnak a börtönből, előjöhetnek az illegalitásból azok a személyiségek, akik majd kulcsszerepet játszanak az ország kulturális, azt követően pedig politikai talpraállításában. A zene volt az a műfaj, amely elsőként törte meg a kényszerű hallgatást. És mit látunk? Cigányzenekarok indulnak országos hangversenykörútra, hogy - úgymond - a magyar zene szépségét hirdessék. Ez természetesen azt jelentette, hogy az elfojtott hazafiúi érzést, a nemzet élniakarását ébresztgették. Nyilván nem saját erőből fedezték az utazást, egy-egy mecénás állt minden megmozdulás mögött, ők intézték el sok utánajárással a helytartósági engedély megszerzését is. A híres Sárközi banda és Patikárius Ferkó zenekara tett egymástól függetlenül és más-más időben ilyen körutat. „Mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták őket - így írt MARKÓ Miklós idézett könyvében - csupán két városban találkoztak a Bach-huszárok önkényével: Makón és Temesváron."5 Ezeken a helyeken valószínűleg nem engedélyezték a zenekar föllépését a fenti néven csúfolt. Bécshez hű tisztviselők.

Nyizsnyay Gusztáv

Eljutott azonban Makóra a maga korában nagyhírű vándorlantos és dalszerző Nyizsnyay Gusztáv (1829 Eger - 1882 Hódmezővásárhely), miután végig dalolta, muzsikálta az alföldi városokat. 1854-ben érkezett a Maros-parti városba. Magánházaknál rendezett kis estélyeken lépett föl. Gitáron (hangorán, ahogy ő nevezte) kísérve magát énekelt szerelemről, borról, barátságról, és előadott olyan jelentőségteljes műveket is, mint a nemzeti tragédiát jelképes szöveggel elsirató Mohácsi koldust, meg a reményt ébresztgető, Megvirrad még valaha... kezdetű szerzeményét.6

Makói mecénások

Nyizsnyay makói szereplésével azért foglalkozunk itt bővebben, mert személyén keresztül jutunk el az első ismert makói cigányzenekarhoz. Ugyanebből a célból meg kell ismerkednünk azokkal a neves személyiségekkel, akiknek a házában a zenés társas összejöveteleket tartották, akiknél barátság és honfibú jegyében annyi éjszakát átmuzsikáltak, átboroztak és borongtak. Többen vendégül látták, támogatták a vándorlantost (lásd a Makói karcos csárdás ajánlását!), de kettőjüknek különös hálával tartozott. Egyikük Cserey Ignácz,7 székely nemesi származású birtokos volt, a szabadságharc honvédezredese, akit 7 évi várfogságra ítéltek, s aki szabadulása után, mint annyian abban a korban, más vidékre költözött, hogy a hatósági zaklatásokat elkerülje. így kerülhetett Makóra. Ő hírlapi felhívás útján országos gyűjtést kezdeményezett Nyizsnyay összes műveinek kiadására. A dalköltő hálája jeléül komponálta és adta ki a Cserey apánk csárdását.

A másik legnevesebb makói mecénása a makói fiatalság vezéralakja, a későbbi alispán és országgyűlési képviselő. Dedinszky József volt. Az ő házában zajlott le 1859-ben az a történeti fontosságú esemény, amelytől kezdve folyamatosan vezethető a makói cigányzenekarok és prímások krónikája. Miután Nyizsnyay erről is élményszerűen tudósított, átadhatjuk neki a szót:

„Az első makói cigányzenekar Megérkezésünk estéjén Cserey Ignác úr vonta egybe a makói lelkes közönséget; volt minden, ami a léleknek tápot s az érzelemnek lángot ad. A közelgő elválás eszméjétől meghatva ültük körül az asztalt, midőn egyszerre mint a varázsütés, erős zene zendült meg. A makói első zenekar állt előttünk egész pompájában. Csinos, szép barna gyerekek, talpig elegáns fekete magyar ruhában. Viseletük a legszerényebb. Játékuk? Az ám, az ám a meglepő. Részletekbe nem akarok bocsátkozni, de tekintve játékuk tiszta összhangzását, zenedarabjaik szép instrumentációját, precíz előadásukat, s az erőt, amelyet kifejtenek: ha még mindezekhez felemlítem azt, hogy többnyire új zenedarabokat játszanak, bátor vagyok nyíltan kimondani, hogy kevés ilyen zenekart mutathat fel a haza. "8

Íme, az első hiteles híradás a makói cigányzene kultúrájáról, színvonaláról. A tudósítás folytatásában további lényeges információkhoz jutunk. Másnap Földeákra utazott a társaság, ahol a jegyző éppen névnapját tartotta, de még aznap visszatértek és folytatták kivilágos-kivirradtig a dínom-dánomot Dedinszky vendégszerető házában. Nyizsnyay szóban forgó tudósításában megjegyzi, hogy a Dobozy-féle zenekar ezen a napon már nem volt ott, mert a „Vilimbálban" muzsikált, de ettől függetlenül volt zene náluk is. Ez az első visszajelzés arról, hogy Dobozy Károly karmester valóban foglalkozott az első zenekarral. A másik fontos információ a hírben az, hogy volt másik zenekar is ebben az időben.

Magyarázatra szorul még a „Vilimbál". A Makói karcos csárdás ajánlásában olvasható egy Vilim János név. Minden kétséget kizáróan róla van szó, és ezzel egy újabb házat, családot ismertünk meg, ahol zenés összejöveteleket tartottak.

Puka Jancsi

MARKÓ Miklós idézett könyvében név szerint is említi a Dobozy-féle zenekar prímását. Ö Luka Jancsinak írja, ez azonban csak elírás lehet. Nem is lehet másról szó, mint arról a Puka Jancsiról, aki az 1838-as kimutatásban öreg Puka Mihály 18 éves fiaként szerepel a gyermekek rovatában, s akinél ott fel van tüntetve, hogy zenél. Alátámasztja ezt Kassai Vidor emléke. Ő nála azt olvassuk, hogy a kiszombori Rónay családnál (Rónay Jánosnál. FB) gyakran szólt a muzsika, a makói cigányok Puka Jancsi vezetésével szoktak oda átrándulni.9

Dobozy Károly

Dobozynál meg kell állnunk néhány mondat erejéig, megérdemli. Jóllehet nagyon rövid idő adatott neki makói munkálkodásához - a tüdőbaj hamar elhatalmasodott rajta -, ez idő alatt is annyit tett Makó zenei életéért, hogy a város jelesei közé sorolhatja. Dobozy Károly, Bihar megyei földesúr 1817-ben született Eperjesen és Makón halt meg 1860-ban. Boka Károlynál, a híres prímásnál tanult hegedülni. Amint felnőtt, saját költségén bandát szervezett és külföldi turnéra vitte őket. Ez a vállalkozás fölemésztette egész vagyonát, élete hátralévő részében (1850-1860) karmesterkedésből, azaz zenekarok betanításából élt. Ennyit ír róla a Zenei Lexikon.10

Dobozy Károly makói működése rövidsége ellenére sem múlt el nyomtalanul. Az általa felfuttatott első ismert makói cigányzenekarral egy virágzó, igényes zenei élet alapjait rakta le a kisvárosban, sokáig mérce és követendő példa volt a prímásutódok előtt.

Kis forradalom

Az '50-es- '60-as évek fordulóján a Bach-rendszer haldoklása egyre érezhetőbbé vált. A bécsi udvar külpolitikai kudarcai, háborús vereségei miatt engedékenyebbé vált az eddig elnyomott magyarsággal szemben. 1860-ban Ferenc József császár kiadja az Októberi Diplomát, amiben visszaállítja a megyék önkormányzatát, a magyar nyelv hivatalos használatát, és egy sor további kedvező politikai változást hirdet meg. A 10 éve elfojtott patriotizmus elemi erővel tör fel az egész országban, és alaposan túllép az engedményeken. Mindenütt kitűzik a nemzeti zászlót, éneklik a Himnuszt, sok helyen lemondatják, elzavarják a Bach-huszárokat. a rossz emlékű császárhű tisztviselőket. Ez a közjáték csupán néhány hónapig tartott. Az udvar megrettent, visszavonta az engedményeit és visszaállította a korábbi politikai megszorításokat. Ám a kiszabadult szellemet már nem lehetett véglegesen visszaparancsolni a palackba, 1861-1862 még egy mélypontot jelentett, de innen egyenesen fölfele vezetett az út a '67-es Kiegyezésig. De lássuk a zenei fejleményeket!

Gróf Nákó Kálmánné Gyertyánffy Berta

Az 1860. esztendő még a régi kerékvágásban indul, jóllehet a változás szele már a levegőben van. Az összejövetelekre vonatkozó tilalmak továbbra is érvényben vannak, a leleményesség azonban újabb módokat eszel ki, hogy a nemzet a hangját hallathassa. Azzal az ürüggyel, hogy az éhínség sújtotta horvát testvéreknek segítséget nyújtanak, jótékony célú előadásokat rendeztek - először Pesten. Pozsonyban -, utána sorra a vidéki városokban. Ének-. Zene- és Szavalali Műversenynek nevezték. Makón is sor került erre a rendezvényre, bennünket most mégis a pesti előadás érdekel: április 4-én a Nemzeti Színház világot jelentő deszkáin makói zenészeknek (is) tapsolt az előkelő közönség.

„A zenészeti előadás fénypontját gróf Nákó Kálmánné Gvertyánffy Berta zongorajátéka képezé (...) cigánymuzsika kíséretében. A szép grófnő olyan tiszta, tősgyökeres eredetiséggel, annyi bájjal és kellemmel játszák a romlatlan egyszerű magyar nótákat, hogy a közönség egészen el volt ragadtatva. Hat makói cigány, három hegedűs, egy cimbalmos, egy sípos és egy kisbőgős kísérte a magyar zongorakirálynőt. "

Így irt az eseményről a korabeli sajtó.11 Közli továbbá, hogy „a cigányok Bécsben is a grófnővel vannak. "

Ki volt ez a grófnő és hogy jutott a makói cigányokhoz. Apja is, férje is Torontál megyei földbirtokosok voltak. Gyertyánffy Berta (7-1882) zenét és festészetet tanult, a hivatkozott könyv zongoraművésznőként és festőművészként tartja számon.12 A Trianon előtti időkben Csanád megye és Torontál megye birtokos nemessége szoros kapcsolatot tartott egymással. Mi sem valószínűbb, hogy a grófnő nem egyszer megfordult Csanád megye székhelyén, Makón és részt vett házi mulatságokon, bálokon, esetlen esküvőkön. Ilyen alkalommal hallhatta Puka János zenekarát és kötött velük barátságot. SÁROSI Bálint könyvében az áll, hogy a grófnő Sárközy Ferenc zenekarával turnézott az '50-es években.
Kézenfekvő, hogy a nehezen elérhető pesti bandát fölcserélte, mihelyt akadt egy közelebbi, amelyik azért nem volt gyengébb.

Nákó grófnő biztosított a zenekarnak ízléses, zsinóros fekete magyar ruhát, útiköltséget, egyebeket. Ettől kezdve Makói Zenetársaság néven jegyzi őket a sajtó, és a „híres" mellé megkapják a „világot járt" jelzőt is, ami megerősíti a Hölgyfutár megjegyzését, miszerint Bécsbe is többször elkísérték a grófnőt. Azt nem tudjuk, vajon Nákóéknak saját palotájuk volt-e Bécsben, vagy más ismerős mágnás szalonjában, netán nagyobb nyilvános koncertteremben léptek föl, de hogy ott jártak arra további közvetett bizonyítékunk is van. Johannes Brahms Bécsben, a Gesellschaft der Musikfreunde-ná\ őrzött hagyatékában két erre utaló kotta is van. Az egyik Dobozy Károly Berta Csárdása (nyomtatott 1860-ban Pesten, Kanger nyomdájában) és egy Szózat-feldolgozás (Rózsavölgyi kiadása. No. 345), amelyen kézzel írva ez áll: Nákó Berta.13

Nem ismert, meddig tartott a munkakapcsolat a grófnő és a Puka zenekar között, de az bizonyos, hogy mély barátság, kölcsönös nagyrabecsülés alakult ki Nákóné és a prímás családja között, ami életük végéig tartott. A Puka leszármazottak sokáig őriztek egy kinagyított, bekeretezett fényképet, amelyen a grófnő és a prímás volt látható, elegáns, fellépő ruhában - egyikük a zongoránál, másikuk mellette, hegedűvel a kezében. Ez a kép ugyan elpusztult, de megmaradt az Országos Széchenyi Könyvtár zeneműtárában egy korabeli metszet, alatta szöveggel, amely a Hölgyfutár tudósításával egybecsengően ábrázolja az 1860. április 4-i koncert szereplőit.14

Reményi Ede

Az év zenei szenzációja Reményi Ede nemzetközi hírű hegedűművész első magyarországi, illetve alföldi hangversenykörútja volt. Görgey Artúr egykori tábori hegedűse ekkoriban tért haza kényszerű külföldi tartózkodásából. A híre megelőzte - nem csak az, hogy milyen nagyszerű művész, hanem hogy bátran műsorra tűz és elő is ad olyan számokat, amelyeket a cenzúra nem engedélyez, például a Rákóczi-indulót, a magyar szabadságtörekvések örökzöld zenei jelképét, vagy akár a Himnuszt. Mai ember számára szokatlanul hangzik, hogy előadóművész rendes műsorszámként játsszék ilyen darabokat, akkor azonban úgy hatott a hallgatóságra, mint az újjászülető szabadság kinyilatkoztatása. Tombolt a hangversenyterem. Szinte balzsamként hatott a lelkekre. Reményi minden fellépésén magyar népdalokat is megszólaltatott, amiket a korabeli cigányzenekarok játszottak. Itt most csak a maga korában roppant népszerű Repülj fecskémre hivatkozunk és az Ezt a kerek erdőt járom én kezdetűre. Utóbbihoz briliáns variációsorozatot írt, amelyet még ma is játszanak, de csak a legkiválóbb prímások, mert virtuozitásával ugyancsak próbára teszi a megszólaltatóját.

Amint látjuk, a magyaros, népies műdal, amelyet a cigányzenekarok terjesztettek el és tettek közkinccsé az országban, ez idő tájt még a komolyzenei hangversenytermekben is otthon volt, és nagy művészek sem átallották műsorra tűzni.

A cigányzenekarokra, a jobbakra úgy kell tekintenünk ezekben az időkben, mint amelyek a XX. század filharmonikus és katona-zenekarainak a feladatát is ellátták, mivel ilyenek akkor még nem léteztek, legalábbis itt az Alföld déli részén. Ünnepségeken ők játszották az indulókat, a Himnusz (amikor már lehetett), önálló hangversenyeiken operett-sőt operaegyveleget is műsorra tűztek, és sok helyen rájuk bízták a zenekarral nem rendelkező kisebb színtársulatok a zenés darabok kíséretét.

Kiegyezés 1867

A '60-as évek első felének fejleményei bebizonyították, hogy Magyarország részére nem járható út egy újabb forradalom kirobbantása. és ugyanígy megbizonyosodott Ausztria, hogy a magyarság további elnyomása rossz politika, nem vezet sehova. Uralkodó és nemzet közös érdeke volt a megegyezés, ami hosszas előkészítés után 1867-ben meg is született. A '48-asok a szabadságharc eszméinek elárulását látták benne, az emberek nagy többsége azonban örült az elnyomás megszűnésének, az alkotmányosság helyreállításának, végeredményben az egész ország megkönnyebbült. Ünnepelt a főváros, a vidék, extázisban úszott az ország. Kivilágítás, fáklyazenés felvonulás, bankettek, hálaadó istentiszteletek egymást érték. A zene eddig is, mint láttuk, mintegy szeizmográfként reagált a külső eseményekre, illetve az emberek szívében hullámzó érzelmekre - vígasztalt a nyomorúságban. ápolta a nemes emlékeket, élesztgette a reményt. Most hangot és szárnyat adott az örömnek. A zenekar mindenütt, minden megmozdulásnál ott volt és emelte a szíveket. A korszakalkotó történelmi fordulat makói mozzanatai közül csak egyet említünk: a reprezentatív hálaadó istentiszteletet a város és a megye tisztikarának jelenlétében -érdekes módon -- a zsinagógában tartották. A hely megválasztása vélhetőleg gesztus volt a szabadságharcban a nemzettel azonosságot vállaló, vérző, majd a Bécstől ráadásul jól megsarcolt zsidóság felé. de szerepet játszhatott benne a makói izraeliták gazdasági és intellektuális súlya is. A tudósító fontosnak tartotta följegyezni, hogy magyarok, zsidók (cigány) zenekar kíséretében együtt énekelték a Szózatot.15

Komoly és könnyítene kettéválása

A '70-es évektől kezdve megsűrűsödnek a zenei események, illetőleg a róluk szóló zenei híradások, tudniillik ekkor él már az első makói újság, a Maros. Megkönnyebbedik a kutató dolga. Az első jelenség, ami a szemünkbe ötlik - elég furcsa -, hogy miközben a társadalmi, a kulturális élet egyre szélesebbre tárul, a cigányzenekarok működési tere beszűkül. Nem arról van szó, hogy kevesebb lesz a munkájuk, kisebb a keresetük, hanem. hogy bizonyos szférákból kiszorulnak. Mi lehet ennek az oka? Az ország hosszantartó politikai és művelődési bezártságának a feloldódása után fokozatosan bekapcsolódtunk Európa ínüzenei életébe, átvettük annak művelődési formáit. A határok megnyílásával, különösen a vasútvonalak megépítésével elkezdődik a különböző szólisták, kamarazenei és nagyobb zenekari csoportok turnézása; tápot kap a zenetanulás igénye, zeneiskolák alakulnak: az igények és a műveltség emelkedésével a kisvárosokban is megjelennek a helyi értelmiség hangszeresen iskolázott képviselői - zongoramesterek, kántortanítók, énektanárok. ..műkedvelő úriasszonyok és kisasszonyok", akik ambicionálják a helyi komolyzenei élet fejlődést, nyilvános fellépést is vállalnak. Tehát megindul az úgynevezett komolyzene és a könnyűzene kettéválása. Lassú, küzdelmekkel, csalódásokkal teli folyamat ez. de feltartóztathatatlan. A városiasodás, polgárosodás velejárója - bizonyos értelemben elmozdulás a nemzeti profiltól a világpolgári felé.

Makó vonatkozásában Hollósy Kornélia 1863-as hangversenyén már találkoztunk helybeli műkedvelőkkel. 1870-ben Bakody Lajos turnézó zongoraművész fordult meg Makón. Koncertje Török Imre műpártoló ügyvéd hajlékában zajlott le. Egy népdalegyveleget is előadott a kor szokásaihoz híven. Tanulságos a tudósító ehhez tett megjegyzése: „ Magyar dalainkat jobb szeretjük cigányainktól hallani." A Makói Zenetársaság teljesítménye tehát mércét jelentett. Ugyanakkor tükrözi a megjegyzés az egyetemes magyar zene fent vázolt osztódási folyamatát. 16

Puka Jancsinak nincs oka panaszra - megalapozta hírnevét, folyamatosan foglalkoztatják. A bálakra, lakodalmakra, névestékre, szerenádokra, környékbeli közelebbi távolabbi meghívásokra itt nem térhetünk ki, csupán néhány érdekesebb szereplést ragadunk ki. 1871 augusztusának végén érkezett Makóra Ráday Gedeon királyi biztos. Akkoriban folyt a pusztai betyárság fölszámolása, és a több szálon futó, több megyére kiterjedő akció a „fehér zsandár", a rettegett Ráday kezében folyt össze. A nép, főként a birtokosok, tanyások, már torkig voltak az elszaporodott és elszemtelenedett útonállókkal, szabadítóként tekintettek a vaskezű kormánybiztosra. Makón is díszes fogadtatásban részesült, amiből nem hiányozhatott a cigányzenekar. A Rákóczi-induló hangjainál vonult este a tömeg a vármegyeháza elé17. Ugyanazon év decemberében a Korcsolyázó Egy/el megalakulása alkalmából muzsikáltak a Dedinszky-házban. A hivatalos aktus lezárásakor ugyebár tust húztak, „utána a makói híres cigányzene bűvös, bájos hangjainál táncra kerekedve mulattak" tovább a jelenlévők. 18

A '80-as években új fejezet kezdődik a makói cigányzene történetében. Puka János csillagzata még fényesen ragyogott Makó zenei egén, amikor egy veszélyes rivális jelent meg a porondon, Fehér Poldi (1848-1914).

APRÓ Ferenc kitűnő monográfiája19 két támpontot közöl Fehér Poldi makói éveinek meghatározására: az 1879-et és az 1883-at. Korábban már ott lehetett, de későbben biztos nem, mert attól fogva már szegedinek számított. Az sem biztos, hogy ezekben az években folyamatosan Makón élt. Nem tudjuk továbbá, hogy Puka Jancsival való vetélkedése hogyan alakult. Egy biztos: vajmi kevés nyomot hagyott maga után a Maros-parti városban, adatközlőink emlékezetében. Nagy a valószínűsége, hogy nehéz természete megakadályozta abban, hogy belopja magát a város lakóinak szívébe. Bővebbet a hivatkozott tanulmányban találnak róla olvasóink.

Blaha Lujza

1885 augusztusában Makóra látogatott Blaha Lujza, a „Nemzet csalogánya". Az akkortájt itt vendégeskedő színtársulat hívta meg vendégszereplésre, hogy fóllendítse egy kissé előadásainak pangó látogatottságát. Ez szokás volt abban az időben. Fogadtatására mintegy száz főnyi közönség vonult ki az állomásra, és amikor a szerelvény Szeged felől begördült, a szintén jelenlévő cigányzenekar rágyújtott a tüzes Rákóczi-indulóra. Élükön új prímás, új csillag állt: Purcsi Károly.20

Minden zenekarnak megvan a maga fejlődésgörbéje: feltűnik, felível, csúcson van, aztán hanyatlik és előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan oknál fogva föloszlik. Az egyenes vonalú fejlődés ritka, mint a fehér holló, hosszú időn keresztül, folyamatosan magas szinten tartani egy együttest képtelenség. Tagok jönnek, mennek, kiöregszenek, összekülönböznek. Ez utóbbi helyzet rendszerint akkor áll elő, ha gyenge kezű a vezető, vagy amikor a régi megszokott prímás kidől a sorból és újat kell választani. Ilyen válság játszódhatott le a Makói Zenetársaságban, amikor Puka János, érdemekben gazdag öreg prímás letette a vonót. Betegség, öregség késztette visszavonulásra? Nem tudjuk. Egy biztos: a '80-as évek közepén Purcsi és zenekaráé volt az elsőség. Az új prímás híres Békés megyei prímásdinasztia tagjaként született Békéscsabán, 1858-ban. 10 éves korában került el Makóra. Nem mindennapi hegedűtudásával hamar magára vonta az emberek figyelmét. 14 éves korában alakította meg saját bandáját,21 s mikor elérkezett az idő, övé lett a megüresedett „trón". A villongások természetesen nem maradtak el.

A Puka családnak és híveinek is megvolt a „trónkövetelőjük" János fia, Béla személyében, aki ez idő tájt már szintén javakorabeli volt. Ő azonban nem lehetett biztos a dolgában, abban tudniillik, hogy felveheti-e a versenyt Purcsival, ezért egy manőverhez folyamodott. A Maros 1885. november 1-i számában napvilágot látott egy cikk, amely fényt vetett erre a próbálkozásra:"22

.... a makói cigányzene, mely régebben az ország egyik legjobb cigányzene bandái közé tartozott, és mely még a Nemzeti Színház színpadán is szedte babérjait és merte el az ország legkiválóbb férfijainak kitüntető elismerését, a legelhanyagoltabb állapotban sínylődik. Most Puka Béla erőlködik, hogy zenekarát restaurálja, és a kitűnő prímás hírében álló Horváth János ceglédi zenészt szerződtelte, ki most érkezett vissza számos európai országot érintő művészi körútjáról. "

Nem tudni, a Puka zenekar csak lélekben tört meg, avagy oszlásnak is indult, esetleg néhányan átpártoltak Purcsihoz. Az egyértelmű, hogy Puka Béla fel akarja támasztani a jobb napokat látott együttest, és jó érzékkel egy nagynevű prímás szerződtetése útján próbálta célját elérni: visszahódítani zenekara részére az elsőséget. Hogy mi történt végül is. mi nem. Horváth nevével nem találkozunk a további forrásokban, ellenben Puka Béla és zenekara szerepelget egy ideig. Például a Makói Polgári Olvasókör 1886. évi második felolvasó estjén ők muzsikáltak a felolvasást követő tánchoz23. Tehát létezett, élt még egy darabig a Puka zenekar.

A fennmaradt kevéske adatból leszűrhető, hogy az első világháború idején Purcsi még tartja vezető pozícióját a helyi prímások, illetve zenekarok között. Másik következtetés: századunk elején már több jó zenekar is működött a városban. Még egy nem jelentéktelen észrevétel: előtérbe lép a Fátyol nemzetség, amely majd jobbnál jobb prímások sorát adja a városnak, a sor végén Fátyol Misivel.

Egy 1909-ben kelt miniszteri körirat felszólítására újabb kimutatás készül a cigányságról. Nem tudni, mennyire volt alapos a fölmérés, vagy hogy milyen szempontok alapján történt a besorolás, de mindenesetre meglepő, hogy a mintegy 15 évvel korábbi állapothoz, a 76 főhöz képest, ebben az évben mindössze 31 a zenész a 201 lelket számláló makói cigány csoportból. Ehhez képest újabb meglepetés, hogy ugyanez a kimutatás 7 szervezett zenekart tart számon a városban. Az csak úgy jön ki a 31-ből, ha a 3-4 fős csoportot is zenekarnak tudjuk be.

Az új század még Purcsi jegyében bontakozik ki. Ö muzsikál 1899-ben a Makói Iparos Olvasókör „villannyal kivilágított helyiségeiben" rendezett táncvigalmon. nem sokkal utána a Postásbálon. Itt történt egy figyelemre méltó esemény: Purcsi prímás itt mutatta be erre az alkalomra komponált Telefon-csárdását. Ebből kiderül, hogy Purcsi komponálgatott is.

Ezt más prímásokról is följegyezték, de miután nemigen kottázták le - a régi bandák mindent „séróból", azaz hallás után, emlékezetből játszottak - szerzemények talán mind elenyésztek. Érdekes, hogy a szerző a telefont, korának technikai csodáját választotta darabja címéül. Ilyen aktualizálást tapasztaltunk a vásárhelyi Béla cigány esetében is, aki a Hódmezővásárhelyi Torna Egyesület megalakulására Torna-csárdás címmel szerzett zenét. Az sem jutott már el napjaink kutatójához. Fátyol Misiről is tudjuk, hogy volt néhány dala. dr. Batka István makói orvos szövegére írta. Arról is tudomásunk van. hogy a szegedi Boldizsár Kálmán küldött neki egyszer egy szép dalszöveget, amit Misi meg is zenésített. Ennek se bukkantunk nyomára. Egy ilyen irányú kérdésünkre egy muzsikus eképp válaszolt: Minek a régi? Van új elég.

1900 áprilisában a helyi református egyháztanács az Ótemplom előtt létesítendő artézi kút javára bált rendezett az akkor legelőkelőbb bálteremnek számító új színházépületben (Hollósy Kornélia Színházban). A zenét Purcsi Károly 14 tagú zenekara szolgáltatta24. Ugyanebben a hónapban cigánybált tartottak a Koronában. Ekkor hallunk először a népcsoport saját báljáról. A talp alá valóról itt is Purcsiék gondoskodtak. Ez azt jelenti, hogy a ..szakma", a cigányság egésze is őt tekintette a legjobb prímásnak. Még ebben az évben Rónay Ernő kiszombori földbirtokos báljára hívták őket. ahol a város, a megye minden notabilitása, a környék minden nagybirtokosa hivatalos volt. A Gazdasági Olvasókörben rendezett banketten 150 főre terítettek. Nyaranta Purcsiékat fürdőhelyekre hívták muzsikálni. Ennek a rivális bandák is örültek: több szereplés jutott nekik otthon.

Puka János, de fia Béla sem érte meg a XX. századot. Ezzel szemben itt vannak már azok a kisebb-nagyobb képességű karmesterek, prímások, akik a század zenei virágzását megalapozzák. Csámpai János 1900. februárjában a Korona Szállóban muzsikál, az Ipartestület Betegsegélyező Pénztára javára rendezett zártkörű bálon, májusban pedig a Vigadó kertjében álló színkörben játszanak a tánchoz. Színre lépnek az első ismert Fátyol prímások - idősebb Mihály, idősebb István. A Lakatos, a Rácz, a Farkas család kiválóságai. Zsákaiak, Árkusok ott vannak a bandákban vagy azok élén. Kis (Kolompár) Béla, mint láttuk, már a pályán van. és a Pukák új nemzedéke is mutogatja oroszlánkörmeit, ők sem haltak ki.



XX. SZÁZADI PRÍMÁSOK, SZÓLISTÁK, ZENÉSZDINASZTIÁK

Az új évszázadban új nevek, új nemzetségek kerülnek előtérbe Makó zenei életében, új csillagok tűnnek föl a helyi cigány zeneművészet egén. Nagyobb részük őshonos, családja legalább négy nemzedék óta a Maros-parti városban él, de akad köztük, akinek a nemzetsége nemrég vert itt gyökeret. A Lonovics Alapítvány 1916. évi díjazottja egy Fátyol István nevezetű prímás lett.

Az 1838. évi összeírás több Fátyol nevű muzsikus családfőt említ, ám prímási minőségben és mindjárt ilyen szép elismerés mellett ekkor debütált a nemzetség, hogy azután több emberöltőn keresztül ott találjuk képviselőit a műfaj élvonalában, a legjobbak közt.

MARKÓ Miklós könyve említi, hogy a Fátyol család ősi fészke a partiumi Nagykároly volt. Ott élt Fátyol Károly (1830-1888) az országos hírű gordonkaművész. A "48-as szabadságharcban Bunkó Antal bandájában szolgált a frontvonalban. A Bach-korszakban, az "50-es évek derekán a Simonffy Kálmán szervezte bandával járta az országot, koncerteztek, élesztgették a Habsbuni diktatúra által gúzsba kötött nemzeti öntudatot.

Később saját zenekarával öregbítette hírnevét. Grófok, bárók udvarában éppoly otthonosan és méltósággal muzsikált a háborúviselt zenész, mint Debrecenben, az Arany Bikában. Fia, Lajos (született 1848-ban), híres prímás virtuóz lett, folytatta és gazdagította a család nemes hagyományait25.

Hogy mikor származott el az új ágazat megalapítója Makóra, egyelőre nem tudjuk. Nagy a valószínűsége, hogy a XVIII. század vége fele, tudniillik 1838-ban már több hajtása volt itt a családnak, az István nevet két nemzedékben is megtaláljuk. A XX. század elején 3-4 Fátyol fiú van a pályán. Apjuk egy Farkas Mihály nevű zenész volt, de ők anyjuk, Fátyol Erzsébet családi nevén lettek anyakönyvezve.

Fátyol Jancsi

Közöttük Mihály a legidősebb (1883-1965). Jó nevű prímás, de hírét azóta elhomályosította fia, ifjabb Mihály, a század egyik legfényesebb prímáscsillaga.

A második fiú István (becenevén Bucuri Pista) szintén nagy reménység volt, de pályája alig ívelt föl, elméje elborult, s a szerencsétlen fiatalember a Marosba ölte magát. Az ö fia, legifjabb István kipótolta apja derékba tört életét, szép karriert csinált. Makón kezdte, de a fővárosban ért a csúcsra.

A harmadik fiú, Jancsi (1889-1977), a két háború között Makó első prímása volt. Híre a rádió, a film révén az egész országban elterjedt. Zenekara a Koronában székelt. Sokfele jártak, muzsikáltak. Egy alkalommal Mezőhegyesen a Királyi Méntelepen Horthy Miklós kormányzó előtt is volt szerencséjük bemutatkozni. Talán ennek köszönhették, hogy amikor a rádiózás megindult az országban, Fátyol Jancsi az egyik leggyakrabban foglalkoztatott prímás lett a stúdióban. Később se csökkent a népszerűsége.

Rácz Géza (1928- ), aki a '40-es években fiatal gyerekként még nála játszott, vele volt az 1948-as rádiófelvételen, amit egyenes adásban közvetítettek. Emlékezete szerint a következőképpen állt fel a zenekar: prímás Fátyol Jancsi, tercprímás ifjú Rácz Géza, brácsás idősebb Rácz Géza, cimbalmos Konstantin Miklós, kisbőgős Stanics István, nagybőgős Ivanics Károly, klarinétos Fátyol Jóska. Utóbbi unokatestvére volt a prímásnak, ő is anyja nevét vette föl. Klarinétmüvész, a makói muzsikustársadalom egyik büszkesége; a felvétel idején már Pesten játszott a Rádiózenekarban, s csak vendégként működött közre.

A '40-es évek legvégén, a Pátria Kávéház, az egyik legfölkapottabb fővárosi zenés szórakozóhely, leszerződtette Fátyol Jancsit és zenekarát. Óriási sikerrel mutatkoztak be. Akkora hírük volt. hogy a tömeg elől rendőrkordont kellett az épület köré vonni, annyian akarták hallani. Tudásukra jellemző, hogy 8-10 opera-keresztmetszet is volt a repertoárjukon. Pedig ők is csak ösztönös muzsikusok voltak. Volt azonban egy kimagasló karmesterük (betanító mesterük), Stanics István, sikereik letéteményese - róla alább lesz szó. Fátyol Jancsi úgy él a régiek emlékezetében, mint a gyorscsárdások figuratív variációinak (cigányosan: „vargációinak") felülmúlhatatlan virtuóza. Amíg Makón játszott, a város legjobb zenészei mind oda húztak hozzá. Pályája Szegeden fejeződött be, ahol szintén osztatlan tekintélyt élvezett. A Hungária Szállót, például, az ő muzsikája mellett nyitották meg. Bandája egy része vele költözött, például Konstantin Miklós, aki eredetileg is szegedi volt, csak Makóra nősült, s emiatt valamennyi ideig ott élt.

Stanics István

Már szóba került fentebb egy nagyszerű zenepedagógiai érzékkel megáldott csellista, Stanics István (1897-1948). Számos zenekarnak oszlopos és megbízható tagja, Londonban is muzsikált, hírnevét azonban karmesteri működésének köszönhette. Így nevezik azokat a zenészeket, akik értenek a zenei írás-olvasáshoz, ismernek minden hangszert, ami a cigányzenekarban használatos, van készségük a tudás átadására, és ami nem kevésbé lényeges a gyakran önfejű, rakoncátlan népség esetében, hogy abszolút tekintélynek örvendenek - a szavuk szentírás. A karmester nemcsak kezdők tanításával foglalkozik, hanem ő az, aki a kottát nem ismerő tagoknak egyenként előjátssza a szólamaikat, beléjük sulykolja - megmagyarázza, betanítja az egész művet. Nem kis feladat volt ez, különösképpen egy operett- vagy opera-keresztmetszet esetében. Természetesen a hangszerelést is ő készítette el.

Ennek a mestere volt Stanics István. Brahms Magyar láncait, a Mosoly országát vagy, teszem azt, Verdi Trubadúrját Beethoven Gyászindulóját éppoly hitelesen, harmóniailag korrektül tanította be, mint a Monti csárdást és egyéb bravúrdarabokat. A zeneelmélet a kisujjában volt. Tapasztalatait fiatal éveiben külföldi turnékon gazdagította. Kezdőkkel is nagy szeretettel foglalkozott. Fátyol Misi, Rácz Géza, a jelenleg Párizsban élő cimbalomművész: Puka Sándor - hogy csak a legnevesebb tanítványaira hivatkozzunk, nála ismerkedtek meg a hangképzéssel, előadási módokkal, hangszíneffektusokkal, és persze a kottaolvasással. Egy zenekar teljesítménye legalább annyira függött a karmesterétől, mint a prímástól. Szerencsések voltak, akik Stanics Pista bácsit - becenevén Aranka Pista bácsit tudhatták mesterüknek.



FÁTYOL MIHÁLY

Jellemzése, pályakezdése

E kettőszáz esztendőt felölelő időszak végén az a férfi zárja a híres makói prímások sorát, akiben talán a legteljesebben testesültek meg a zenekarvezetői erények, aki a legtisztábban hordozta magában az ideális prímás zenei, magatartásbeli, családapai és általános emberi értékeit. Ez volt Fátyol Mihály, a fiatalabb. Mestere volt hangszerének, mely a kezében minden regiszterben egyforma telt és nemes hangon szólt s minden hangszínárnyalatot képezni tudott. Tónusában ötvöződött az ősi cigányzene rusztikus ereje a klasszikus hangzáskultúrával, ami leginkább a hallgató előadásában nyilvánult meg utánozhatatlan varázzsal. Fátyol Misi - mert így hívta őt egy város, egy megye - élt művészetével, annak minden gazdagságával, anélkül, hogy öncélúan tetszelegni akart volna. Ismerte műfaja minden csínját-bínját, nem különben a hangszerelést, a zenei építkezést. Ismerte az embereit, mint a tenyerét, tudott velük bánni; tudta, kire mekkora terhet lehet róni. Zenekarát nyugodt, jó szóval igazgatta, korrigálta. Közönségét is jól ismerte, külön-külön a törzsvendégeket, illetve azokat, akik közelebb állottak hozzá. Tudott kedvükben járni - már szerény mosolya, mértéktartó meghajlása lefegyverezte az embereket. Sohasem alázkodott azonban meg előttük, nem szolgálta ki szeszélyeiket. Nem is volt rá szüksége, mindenki tisztelte, szerette. Kifogástalan megjelenésén, beszédmodorán kívül volt benne valami jó értelemben vett úri tartás, ami eleve távol tartotta, lehűtötte a szertelenségre, ízléstelenségre hajlamos vendéget. Példás családi életet élt. Szerette a feleségét, gyermekeit, azok is őt. Hangos szó nem hangzott el a házban. Mindent megkapott övéitől, amit az otthon, a család nyújtani tud a felelősségteljes, fárasztó munkát végző embernek: melegséget, biztonságot, pihenést a kimerültségben feloldódást a feszültség után.

Fátyol Misi egy több mint száz éve honos makói családban született 1909. szeptember 19-én. Stanics Istvánnál kezdett ismerkedni hangszerével, hogy egy életre szóló barátságot kössön vele. Alig pelyhedzett a bajusza, már ott ült apja, majd nagybátyja, Fátyol Jancsi zenekarában. Nyilván egy-kettőre kiderült: többre hivatott az ösztönös muzsikálásnál. Igényelte is a magasabb zenei műveltséget. 18 éves korában Szegedre ment, ahol a munka mellett dr. Belle Ferenc konzervatóriumi tanárnál, a Filharmonikus Zenekar koncertmesterénél folytatott tanulmányokat. Innen Budapestre vezetett az útja, a kor egyik legkiválóbb prímásának a keze alá. Pertis Palinak lett a segédprímása a Duna parti Vadászkürtben, a főváros egyik legelőkelőbb mulatójában. Itt aztán elsajátított a fiatal zenész mindent, amit egy élvonalbeli prímásnak a szakmában tudnia kell. Pertis zenekarát előszeretettel szerepeltették korabeli magyar filmekben. így velük együtt Misi is ott van több korabeli filmalkotás vagy híradó celluloidszalagján - példának okáért a Virágvasárnapján című játékfilmben. Prímasi rátermettsége, művészi hegedülése annyira kiütközött, hogy Pertis betegsége idején ő állt a zenekar élére, és a tagság minden további nélkül elfogadta őt, a vidéki fiatalt, ami az elismerés legmagasabb foka.

Külföld

Ez történt akkor is - Pertis éppen kórházban volt - amikor pesti látogatása során a belga király és kísérete jelent meg a Vadászkürtben. Biztos, hogy megnyerhette a magas vendégek tetszését a muzsikájuk, mert hamarosan meghívást kaptak a belga fővárosba, Bruxelles-be. Miután Pertis állapota nem ígért rövid időn belüli gyógyulást, hamarosan meg is halt, természetes volt, hogy Misi vezeti a zenekart külföldön is. Hosszabb időt töltöttek el a patinás nyugati világvárosban, csak a második világháború kitörése vetett véget kint tartózkodásuknak. A politika szeszélye következtében ugyanis a két egymástól nagy messzeségben lévő ország, Belgium és Magyarország szintén hadviselő felekké váltak. 1939-ben Misiék kénytelen-kelletlen búcsút vettek belga kenyéradóiktól, jó barátaiktól. Nem tudni pontosan, mi vezette az útjukat az akkor Magyarországhoz visszacsatolt Rév-Komáromba, de lényeg az, hogy ott megszakították az útjukat és ebből hat éves ott tartózkodás lett. Arról nincsenek ismereteink, hogy a zenekarból hányan maradtak vele és hányan utaztak tovább. A Centrál Kávéházban muzsikáltak. Tanítványai is voltak Misinek. Jól éltek. Itt ismerkedett meg Misi élete leendő párjával, Döme Zsuzsannával és esküdött neki örök hűséget. 1945-ben a történelem újból közbeszólt: Rév-Komáromot megint Csehszlovákiához csatolták. A fiatal párnak döntenie kellett, cseh vagy magyar állampolgárok akarnak lenni. Misit amúgy is emésztette már a honvágy, hiszen már jó tíz éve nem szívhatta magába a makói utcák hol akác-, hol hagymaillatát - ami egyformán kedves minden makóinak -, nem láthatta a főtér nyüzsgő tarka piaci képét, és nem húzhatta földijeinek a fülébe kedvenc nótájukat. Döntésükhöz nem fért kétség.

Újra itthon

Mikor hazaértek, itthon még elég zavaros állapotok voltak. A szórakozóhelyeken még nem indult meg az élet. Tombolt az infláció. Az emberek még a háborús élmények hatása alatt álltak. 1946-ban megszületett az új pénz, a kisvárosi élet lassan kerékvágásba ért. újra szólhatott a muzsika a Koronában és a kiskocsmákban. Misi tulajdonképpen abba bandába tért vissza, ahonnan sok évvel ezelőtt gyermekfejjel eltávozott: Fátyol Jancsihoz, nagybátyjához, de amikor Fátyol Jancsi Szegedre költözött, övé lett a Korona, övé lett a zenekar, azok, akik nem széledtek széjjel. Lassan kialakult az együttes, amelyre a régiek úgy emlékeznek, mint az igazi Fátyol Misi zenekarra. Így álltak tol: prímás Fátyol Mihály, tercprímás ifjú Rácz Géza, brácsás id. Rácz Géza, cimbalmos Kelecsényi József, bőgős Puka János. Kitűnően összeszokott zenekar volt ez, egymás gondolatát is ismerték, emellett technikailag tökéletesen képzettek voltak.

Cigányzene és politika

Itt meg kell szakítanunk az elbeszélés fonalát egy kis korrajz kedvéért, hogy érthetőbbé váljanak a fejlemények. Amint a bevezető fejezetekben már utaltunk rá, a cigányzenekarok mindenkor a magyar zene, ezen keresztül a magyar nemzet érdekeit szolgálták, ugyanakkor, parancsuralmi rendszerek idején, ki voltak szolgáltatva a hatalomnak is. A Habsburg önkény idején, a 19. század 50-es éveiben, amikor tilos volt minden, ami a szabadságharcra emlékeztetett, akkor a cigányzenekarok magánházakban, titkos összejöveteleken húzták a Kossuth-nótái és a többi ..rebellis" dalt, és segítettek ébren tartani a nemzeti érzést, a szabadságba vetett reményt. Ám a császár neve napján - nem volt pardon - nyilvános helyen el kellett játszaniuk az osztrák Himnuszt.

A kiegyezés után, különösen az ezeréves ünnepség légkörében a zene is hangot adott a magyarság fennmaradása, nagysága feletti jogos büszkeségnek, és húzták az akkor újra előadható kuruc dalokat, "48-as dallamokat.

A világháborúban előkerültek a katonanóták, azzal ébresztgették a harci kedvet búcsúztatták a frontra indulókat, majd pedig vidították a katonakórház szegény sebesültjeit.

A vesztes háború, Trianon szörnyű megrázkódtatása természetszerűleg a cigányzenekarok húrjait is másféle hangokra hangolta. Felsírtak az irredenta dallamok meg az olyanok, mint a Székely himnusz, a Rákóczi kesergője, a Krasznahorka büszke vára, a Szép vagy. gyönyörű vagy Magyarország - gyászoltak, de a nemzet önmagába vetett hitét is erősítették.

A területi visszacsatolások idején. 1939 után örömujjongva zengték a cigányzenekarok is az Erdélyi indulót, a délvidékit, majd azután a második világháború divatos slágereit, hogy a szerelmese mennyire várja itthon a katonát, s hogy az mennyire vágyakozik haza a messzeségből. Azt is próbálták sugallni ezek a dalok, hogy majd győztesen fognak hazatérni a katonáink. Jött 1944, a német megszállás, bizony német katonadalokat. indulókat is tudni kellett a jobb helyen játszó zenekaroknak, mert könnyen betévedhettek oda német tisztek is. Sajnos, ez sem mentette meg a cigányságot attól. hogy munkaszolgálatra, kényszermunkára elhurcolják őket. Makón a Rácz Vendéglőből például az egész zenekart elvitték, majd csak az oroszok bevonulása után térhettek haza. több hónapi távollét után.

Ezután meg csakhamar elkezdődött a népi demokráciának nevezett kommunista diktatúra, a társadalom erőszakos átalakítása. Mit kellett ekkor a cigányságnak tudnia? A szovjet himnuszt, szovjet indulókat és népdalokat, magyar és nemzetközi mozgalmi dalokat - politikai ünnepségeken, választási, agitációs, brigádköszöntőkön el kellett húzni még a csasztuskákat is. A történelemhez, a realitásokhoz mindenkinek alkalmazkodnia kellett, aki itt akart élni, - kinek jobban, kinek kevésbé, a beosztásától függően.

Nemcsak a repertoár változott, más lett a cigányzenekar neve is: népi zenekarra keresztelték át. A magángazdaság felszámolásával a zenekarok munkaadója is valamely új szerv vagy intézmény lett, például a FÖLDSZÖV, a KISZ. a Vendéglátóipari Vállalat és így tovább. Ez az első időkben biztonságosabb megélhetést ígért. Megszűnt a tányérozás. szerződés szerinti fix fizetést kaptak a zenészek is. Volt azért ingyenmunka is, a politikai jellegű szereplések mind úgynevezett társadalmi munkában mentek.

Lassankint kicserélődött a közönség is. Eltűntek a régi jó pénzes vendégek, de lettek helyettük újak. a zenekarok megtalálták velük is a közös hangot, a zene könnyen hidat ver-ember és ember közé. Tehát megvolt a megélhetés, csak a hangulat valahogy nem volt a régi. Az elmúlás előérzete benne volt a levegőben. Nem politika, nem adminisztratív intézkedések, hanem az új nemzedék ízlésének a változása, az új zenei divat sodorta végső válságba a cigányzenét. A nyugati tánczene a ..vasfüggöny" idején is beszivárgott az országba, az még nem okozott gondot. Ám a '60-as évek második felétől, különösen a '70-es években gátszakadásszerűen zúdult befelé a beat, majd a rock. Irtózatos hangerejével, sokkoló effektusaival elkábította a fiatalságot. Ezt már nem tudta a cigányzene kivédeni, vert helyzetbe került. Az 1976-ban a cigánylakosság helyzetéről készült VB-titkári tájékoztató a cigányzenészek számának rohamos csökkenését állapítja meg26. De térjünk vissza Fátyol Misihez.

Cigányzenészek és népi együttesek

Volt az ötvenes éveknek egy műfaja - tulajdonképpen régebbi keletű dologról van szó amivel a legtermészetesebb módon tudott azonosulni a cigányzenész társadalom: a parasztdal, parasztzene. Akkor „népzene" volt a hivatalos szóhasználat. A KODÁLY és tanítványai által korábban föltárt és közkinccsé tett dallamkincsről van szó. amely minden eddiginél tágabb teret kapott a szocialista rendszerben. Népi tánccsoportok, énekkart, zenekart és táncosokat magába foglaló teljes népi együttesek alakultak országszerte, s ezekhez mindenütt nagy szükség volt a képzettebb cigányzenészekre, mivel akkoriban nem léteztek még a mai táncház-zenekarok.

Volt a Fátyol zenekarnak egy nagy kalandja ebben a műfajban27, nem Makóhoz kapcsolódott. Pitvaros községben működött akkortájt egy rendkívül ambiciózus karnagy, Steiner Béla. Áttelepült és ottani fiatalokból szervezett egy kitűnő énekkart; szlovák és csallóközi magyar anyagból kórusműveket, dalos, táncos népi játékokat állított össze. Több helyen szerepeltek a megyében, felfigyeltek rájuk. A Magyar Rádió felvétek akart velük készíteni. Az előzetes meghallgatáskor derült ki, hogy nincs kíséretük, mindent „a cappella" énekeltek. A rendező viszont ragaszkodott a kísérethez. Pitvaroson akkor nem voltak megfelelő hangszeresek. Valaki azt ajánlotta Steinernek. hogy tegyenek próbát a makói Fátyol zenekarral, azok igen jó hírben állnak, Steiner Béla elutazott Makóra. Vacsorát rendelt a Koronában, s közben mintegy inkognitóban megfigyelte a zenekart. Meggyőződött róla. hogy valóban átlagon felüli, zeneileg intelligens együttesről van szó. Az alku rövid úton megköttetett. A zenekar megkapta az énekelt dallamok kottáját. Misi gond nélkül kidolgozta a kíséretet és betanította a zenekarnak. A felvétel idején, illetve már előtte a próbákon tökéletesen tudták a szólamokat és kitűnően alkalmazkodtak a karnagy intéseihez. A felvétel megtörtént, jóllehet némi technikai zökkenővel. Pitvaroson akkor még nem volt villany, a rádiósoknak aggregátoros kocsit kellett hozniuk, hogy az áramot fejlesszen. Végül minden jól ment, az adás is sikert aratott.

Ezt az első közös fellépést továbbiak követték. Még ugyanabban az évben színpadra állították a Szlovák lakodalmas című játékot. 1954 tavaszán Muharay Elemér, a Gyöngyösbokréta mozgalom atyja, felvitte őket Pestre, és az Állami Népi Együttes székházában bemutatták a legújabb Steiner kompozíciót, a Batyubált. Ezt a nyáron Makón a Hagymaházban megismételték. Természetesen minden darab ősbemutatójának a színhelye Pitvaros volt. Erre a gyümölcsöző együttműködésre a felvidéki koncertkörút tette föl a koronát. Több magyarlakta szlovákiai városban nagy sikerrel adták elő a két nemzet dallamvilágában gyökerező, jól megkomponált, mutatós darabokat.

1956 tavaszán Hódmezővásárhelyen rendeztek egy megyei népzenei találkozót. A Béke (ma: Fekete Sas) Szálló nagyterme dugig megtelt hallgatósággal. Makót Fátyolék, Szentest Konkolyék, Vásárhelyt pedig Gaudi Tacsi zenekara képviselte. Mindnyájan nagy tapsot kaptak. Díjazás is volt, az elsőt Fátyol Misi és zenekara vitte el. Ekkor kapott Misi meghívást az Állami Népi Együttesbe prímásnak. Nem ment, maradt Makón.

Ezekben az években több versenyen vett részt a Fátyol zenekar, legyőzőre nemigen akadt, a megye határain túl sem. 1957-ben például a SZÖVOSZ-zenekarok országos versenyéről, Mezőkövesdről hozták el az első díjat. Itt a 19 megyét egy-egy zenekar képviselte. Ezek legjobbjaiból alakítottak egy 60 tagú monstre együttest, amelybe Misi is, Rácz Géza is belekerült. Nem sokkal később a Nemzeti Színházban léptették fel őket egy nemzetközi kongresszus résztvevői tiszteletére adott hangversenyen. Ebben az évben a vidéki népi zenekarok országos versenyét is megnyerték Fátyolék.

A '60-as évek közepén egy ízben a budapesti Lakatos Sándor 16 tagú zenekara látogatott Makóra. A Hagymaházban adtak nagy sikerű koncertet - akkor még volt vonzereje a jó cigányzenének. Mi sem természetesebb, mint hogy a Fátyol banda tagjai is jelen voltak, megtapsolták őket és személyesen is gratuláltak nekik. Előadás után Lakatosék átmentek a Koronába, hogy vacsorájukat elfogyasszák. Ahogy illik, ők is figyelmesen meghallgatták Misiéket és viszonozták a tetszésnyilvánítást. Vacsora után az étterem közönségének nem mindennapi élményben volt része - addigra már egy gombostűt nem lehetett volna leejteni, annyian voltak - Misiék és Lakatosék fölváltva muzsikáltak. Volt valami, helyesebben valaki, aki különösen szívből jövő tapsot váltott ki: a szólóban is föllépő Lukács István cimbalomművész. Ő ugyanis mielőtt Pestre került volna, a legjobbak közé, huzamosabb ideig Makón muzsikált - „szögrül-végrül" rokona is volt a Fátyoloknak. Arról is nevezetes volt, hogy a Rádió „Jó éjszakát, gyerekek" műsora előtt szignált, a Csillagok, csillagok kezdetű csodálatos népdalt az ő ihletett előadásában élvezhette éveken keresztül gyermek és felnőtt. Misiék műsorán már korábban is szerepeltek világszámok. Lakatosékat is meglepték egy vérforraló rumbával. A dob, illetve ritmusrészleg szólamát Misi bőgő-cimbalom-brácsa trióra írta át, de olyan bravúrosan, hogy az tökéletes rumba élményt nyújtott.

Az idő nem állt meg, a zenei divattal lépést kellett tartani, amennyire lehetett. Rácz Géza megtanult gitározni, amivel hangzásban modernebbek lettek. Fölvettek ütős, billentyűs, fúvós fiatalokat - Siket Antalt, Ivanics Jánost, Joó Imrét. A fővárosba eltávozó Ivanics Károly bőgős helyére Lakatos Jóska állt, a Szipalek. Időszakonként kettévált a zenekar. Misi harmadmagával maradt a Koronában és csinálta azt, amit eddig, a hagyományos cigányzenét, a fiatalok meg modern tánczenét játszottak a FÖLDSZÖV-ben vagy a Petőfi Parkban.

Legkisebb fia, Fátyol Tivadar (1953- ) folytatva a családi hagyományt, ugyancsak a zenész pályát választotta. Ismert cigányprímás, zeneszerző, filmes és közéleti személyiség. A Rajkó Zenekarban muzsikált, zeneszerzést tanult, az Átok és Szerelem c. zenés film az egész országban és külföldön is ismertté tette. Több fesztiváldíjas film létrehozásában működött közre. (Európa cigányai, „...és a Mika" stb.) A fesztivál- és mesterkurzus szervezések és a zenész fiatalok külföldi tanulmányainak elősegítése a hazai zenei közéletben betöltött szerepét mutatják. (Szerk.)

Lassan Misi bácsi fölött is eljárt az idő. 1972-ben nyugdíjba ment. Teljesen azért nem hagyta abba a zenélést. Hetenként egyszer-kétszer még játszott egy keveset, a hétfői össztáncot is elvállalta. Utolsó két-három évében már ennyit se bírt, betegséggel kínlódott. A régi zenésztársak javarészt oda voltak, a közönség is teljesen kicserélődött, jobban mondva elkopott a '70-es évek folyamán, egyre kevesebb szál kötötte őt az élethez. Áldott jó felesége és gyermekei ragaszkodása éltette, ameddig éltethette.

A makói cigányzene utolsó nagy, talán legnagyobb alakja 1980. február 2-án hunyta le a szemét. Temetésére nem csak helyből, Makóról, hanem az egész megyéből sereglettek a kollegák, barátok, tisztelők. A temetési menetben a hagyományoknak megfelelően legelöl vitték párnán a hegedűjét, átvágott húrokkal. A temetési zenekar élén az idős prímástárs, Lakatos Jancsi és a volt tanítvány, majd zenekari tag, Rácz Géza zokogtatták a hangszerüket: Most van a nap lemenőben... Lehullott a rezgő nyárfa... A zenészek nyelték könnyeiket, a végtisztesség tevő tömeg is mélyen meg volt rendülve.

A Csongrád Megyei Hírlap nekrológban búcsúzott el a város művészeti, közművelődési életének nemes alakjától, mindenki felejthetetlen Fátyol Misijétől...

Emléke él. hirdeti az 1995-ben állított emléktábla, tanúság ez a szerény írás is, mely emlékeztető akar lenni késő nemzedékek számára egy jeles művészről, igaz emberről. Emléket kíván állítani társainak, elődeinek is, mindazoknak, akik ennek a kultúrának másfél-kétszázados történelmét írták vonójukkal, verőjükkel, akár helyet kaptak ebben a dolgozatban, akár nem. Legyen Isten áldása mindnyájuk emlékén!

Válasz

Felletár Béla zenetanár 1993 óta volt tagja a Szeremlei Társaságnak. Évtizedek óta ismertük, mégis keveset tudtunk róla. Magáról nem beszélt, csak arról, ami érdekelte, ami irritálta.

Életrajzi dátumaival nem sokra megyünk. Született Szegeden, de nem volt szegedi. Középosztálybeli családból származott, de nemesi ősökkel. Csanád és Temes vármegyei tisztségviselők állnak a háttérben, akiket génjeiben hordozott erényeikkel és hibáikkal.

Anyai ágon a Felvidékről ideszármazott Demko család sarja. Gyermekkora Makó városához kötötte, az Úri utcából eszmélt a világra. Iskoláit Makón végezte. Meg is maradt volna makainak, ha a háború a családot nyugatra nem sodorja. Ez a "nyugatosság", no meg az osztályidegen származás nem volt jó ajánlólevél az egyetemre jutáshoz. Az orosz intézetben próbálkozott, majd magyar szakon végzett, hogy végül munkásságának nagyobb részét mint zenetanár fejtse ki.

És közben még volt 1956, ami után favágás, cséplés, kocsikísérés, segédmunkásság következtek. 1968-tól óraadó tanár az Állami Zeneiskolában. Szívvel-lélekkel a zenének élt. Zenei tehetsége lányában is öröklődött. Érdeklődési köréhez azonban nemcsak a zeneélet és annak múltja iránti érdeklődés tartozott, hanem minden, ami a kulturális élettel összefüggött.

Az évek során igazi helytörténésszé fejlődött. Főművét ugyan nem írhatta meg. Pedig folyton gyűjtött, módszeresen és jó érzékkel. Ő volt, aki az Oldalkosár városrész lebontásakor lázasan tüsténkedett: fényképezett, jegyzetelt. Ő volt az, aki járta a régi gazdacsaládok leszármazottait (pl. Maczelkák). Próbálta megmenteni a családok hagyományait.

Kereste a katolikusok vallási szokásait, mindig is középpontban a népzenei hagyományokkal. Levelezett a Vásárhelyről elszármazott jelentős emberekkel (Faragó Sándorral, Kelemen Lenkével, Szabó Andrással, Péczely Györggyel stb.) Pedig nem volt sok publikációs lehetősége jó ideig.

Hosszú ideig persona non grata volt az írott betű világában. Nem volt véletlen, hogy nem kapott helyet a város monográfiájában! Pedig már ekkor ismert volt aZeneélet Hódmezővásárhelyen a 19. században című írása, vagy a levéltári tanulmánykötetben a Képsorok a koalíciós évek Vásárhelyének művelődési életéből.

A nyolcvanas években a Csongrád Megyei Hírlap is többször helyt adott írásainak. Pl. A vásárhelyi Osváth Színház története. A Kiss Lajos Emlékkönyvben jelent meg Péczely Attila és a vásárhelyi népzenekutatás című tanulmánya, amelyet sajnos a Vásárhelyi Almanach meg sem említ! Pedig ez a Péczely-gyűjtemény mindig is szívügye volt, megjelenéséért mindig is küzdött.

A rendszerváltás után rehabilitálták, a helyi sajtóban is rendre megjelenhettek írásai. 1997-ben jelent meg első könyve Makói prímások és zenészdinasztiákcímmel, amit ő "kései első zsengémnek" titulált. Ekkor még reménykedett: "... ha Isten éltet és lesz vásárhelyi kiadó, írok jobbat, helyi tárgyút...".

Nem adatott meg neki. Életében kevés elismerés jutott számára, akár csak eszményképének, Péczely Attilának, akiről írta, hogy azok közé tartozott, akik"életükben nem jutottak bizonyos fokú elismeréshez, a megérdemelt értékelés nem jutott osztályrészül."

Ő viszont Péczely Pétertől halála előtt néhány hónappal átvehette a Péczely-díj emlékplakettjét.

Válasz