Drága Marika (Vargáné)!
Nagyon szépen köszönöm a mások és magam nevében a pünkösdi gondolatokat,köszöntésedet, a magánüzenőn.Igazán szép, szívhez szóló gondolatok, amit érdemes megszívlelni.
Szeretettel ölellek:Zsuzsa

Válasz

Kedves Magdika ! Nagyon örülök és egyben köszönöm,hogy B Tóth Magda Művésznőről valamennyit tudattál velünk..Számomra kimagaslóan kedves finom egyéniség.Úgy van ahogy Zsuzsika írja,hogy az üres fejű kalász áll egyenesen büszkén a teleszemes kalász lehajtja a fejét..Ugyan is Magdikával Gyöngyöstarjánban személyesen találkoztam és beszélgettem vele egy kávé mellett,de azt a szerénységet amit tanúsított az a nagy művész szinte hihetetlen volt számomra.Kedvessége és finomsága még tetézi a gyönyörű ének tudását. Örülök,hogy láthattam ,beszélhettem vele , kívánok neki nagyon jó egészséget hosszú boldog sikerekkel tele életet és mondhatom,hogy ő aztán igazán emelt fejjel járhat,mert ahol énekel felejthetetlen marad .És a csodálatos éneklését bizony nagy tapsvihar kíséri,ami mindent bizonyít.Azóta is sokat gondolok rá.Nótabaráti szívbéli szeretettel. V. Z. né .Marika.

Előzmény

Válasz

Megérdemelte,nagyon szép hangja van, s nagyon szépen énekel. Egyre inkább azt tapasztalom az igazán nagy énekesek akik tudnak énekelni, ( bár van itt is kivétel),szerények, visszafogottak.Ilyenkor mindig a középiskolai tanárom jut az eszembe. Rendkivül bölcs és nagy tudású szakember volt. Sosem bánt velünk keményen, finoman utalt dolgokra, inkább rávezetett minket a tanulságokra. Nekem egy életre meghatározta az emberekhez való viszonyomat. Azt mondta:Gyerekek menjetek ki a mezőre, álljatok meg egy búzatábla előtt, nézzétek, s gondolkodjatok. majd kérdezzétek meg magatoktól, mit láttok? A teli búzafej lehajtja e fejét, az üres vírit mint a kankalin.Talán ezen a szent ünnepen a Szentlélek kiáradáskor érdemes volna az embereknek magukba szállni, s elgondolkodni. Ez az elanyagiasodott, érdekközpontú lassan eltávolítja az embereket egymástól. Az adott szónak, egy kézfogásnak már nemigen van becsülete. Mindent papirra kell vetni, hogy a megállapodások betarthatók legyenek, tisztelet a kívételnek.
Áldott szent ünnepet kívánok mindenkinek, a Szentlélek érintsen meg mindenkit.
Hittel és bizalommal:Zsuzsa

Válasz

B. Tóth Magda

B. Tóth Magda budapesti előadóművészt tavaly Jákó Vera-díjjal jutalmazták. Az elismerést eddig olyan személyiségek kapták meg, mint Gobbi Hilda, Solti Károly, Kovács Apollónia, Szalai László, Gaál Gabriella. A művésznővel a rimaszombati Arany Bika Szálló teraszán találkoztunk.– Édesapám Pozsonypüspökiben lakott, édesanyám pesterzsébeti volt, találkoztak, összebarátkoztak a barátságból később házasság lett. Később Pozsonyban vettek házat, amelyben édesapám üzletet nyitott és ott éltünk egy ideig. Aztán Lőgérpatonyba költöztünk, én akkor kétéves voltam. Mivel szüleim ragaszkodtak a magyar állampolgársághoz, az áttelepítések idején mennünk kellett. Így kerültünk Budapestre, tulajdonképpen én már ott kezdtem általános iskolába járni. Gondolom, maradtak rokonok ideát, tehát a kapcsolata megmaradt a szülőfölddel.– Sajnos nem, én először 1994-ben léptem át az országhatárt, addig nem jártam Szlovákiában. Jól emlékszem, Mihályfára hívtak meg vendégszerepelni, a település pedig mindössze három kilométerre fekszik Lőgérpatonytól. Megkértem a járművezetőnket, vigyen el egykori falumba, mert szeretném látni a régi házunkat. Csak álltam az egykori portánk előtt és nagyon meghatódtam. Sajnos bent nem tudtam szétnézni, mert mostani lakói nem voltak otthon. Egyébként unokatestvéreim élnek Szlovákiában, de sajnos nem tudom, hol keressem őket. Az iskolából egyenes út vezetett a színpadra?– Lényegében igen, szüleim azért is írattak zenei általánosba, mert látták, hogy van érzékem a zenéhez. Persze ilyen volt a környezetem is: édesanyámnak gyönyörű hangja volt, apám hegedűn kísérte és én tátott szájjal hallgattam a produkciót. Az első magyar nótát édesanyámtól tanultam. Az ő kedves nótáját – "Tegnap sem ragyogott több csillag az égen" – még mindig éneklem fellépéseim során. Szóval a zenei általánosból olyan szándékkal iratkoztam be a gimnáziumba, hogy vagy a zeneművészeti vagy a színi főiskolán esetleg testnevelési szakon folytatom, mert sportolni is nagyon szerettem. Lényegében mind a két vágyam teljesült: élvonalbeli, válogatott röplabdás voltam, közben énekeltem és magánúton elvégeztem a zeneakadémiát, mert szerettem volna operaénekes lenni. Szegedre felvettek volna, sajnos azonban a férjemet autóbaleset érte és meghalt. Ez egy időre kizökkentett az éneklésből. Budapesten működött a KPVDSZ operastúdió, Baranyi Ferenc költő volt a narrátor, később ide jártam és gyönyörű opera-keresztmetszeteket csináltunk. Itt kiélhettem operaénekesi vágyaimat. Hogyan került kapcsolatba a magyar nótával?– Véletlenül. Az operastúdióba járt egy kolléga, aki magyar nótákat is énekelt. Győzködött, próbáljam meg. Édesanyám kedves nótájával mutatkoztam be a közönségnek és mivel mindjárt az első alkalommal, mondhatnám, ismeretlenül nagy sikert arattam, kedvet kaptam a nótaénekléshez. Azóta tizennyolc év telt el és nagyon sokat szerepelek különböző folklórműsorokban. Tíz éve vagyok a Citadella Étterem énekese, nagyon szeretem a közönséget, szívesen járok vidéki turnékra. De jártam már németországi, angliai és más magyar közösségekben és most már hatodik éve rendszeresen járok haza, Szlovákiába is. Milyennek találja a szlovákiai magyar közösséget?– Az itteni magyarok jobban szeretik a nótát, mint a magyarországiak. Örömmel jövök, mert az előadásokra nótakedvelők járnak, akik velem együtt éneklik a dalokat és egy előadóművésznek ennél nincs nagyobb boldogság.

Válasz