Mottó:"sok sok szépet adott, eddig ez az élet, ne szálljatok tovább, álljatok meg évek"….

Ha a Network közösségi portálon belépünk   Némethné kovács Magda vezette Nótaklubba   tanui lehetünk hogyan  dolgozik,  barátaival  hogyan munkálkodik   azon, hogy ne vesszen el ez a dallamvilág, ne kerüljön süllyesztőbe az igazi emberi érzéseket közvetítő régi és új nóta

A  Magyarnóta klubban   keressük meg Némethné Kovács Magda videógalériáját. Gyönyörűséges videókra bukkanunk kellemes hangon álomszépen előadott nótákat hallgathatunk..

Kellemes lágy hangjával  hallgatók , magyarnóták  tucatjai ejtenek a szépség csapdájába.

Ezeknek a gyönyörű régi és uj születésű nótáknak az előadójáról írok most  hogy megismerjétek  azt az utat amit Magdika és a magyarnóta  egymás társaságában töltött ,

Saját szavaival élve: Augusztusban lesz 10 éve , hogy  közkatona a nóta frontján.

Ebből az alkalomból kértem meg Magdikát  egy beszélgetésre amelyre az első alkalommal örömmel igennel válaszolt.

Mikor kezdtél el a nóta iránt érdeklődni?

Hogy az elején kezdjem! 1946.ban születtem Pápán, egy iparos család középső gyermekeként. Édesapám cipész volt, Édesanyám pedig a háztartást látta el. Ez azért érdekes, mert mindkettő munkája olyan volt, ami mellett sokat lehetett dúdolgatni, és ezt meg is tették ők. Az éneklés szeretetét hoztam a szülői házból.
Egészen fiatal koromban is megmutatkozott már, hogy nekem mindenféle játék helyett a legjobb szórakozás a zene. Nyolc évig tanultam zongorázni, amiért nem tudok elég hálás lenni a szüleimnek, hogy taníttattak. Az is kiderült, hogy az éneklés is nagy örömet okoz, ezért különböző énekkaroknak voltam tagja, később a középiskolában meg még létre hozója is.
A pályaválasztásnál el kellett kanyarodni a zenei iránytól, és ennek leginkább anyagi okai voltak abban az időben. Könyvelő, tervező, statisztikus képesítést szereztem a pápai Jókai Mór Közgazdasági Technikumban, 1964-ben.
Ezután hosszú időre csak a családi berkekben való énekelgetés adatott meg számomra, mert gyors egymásutánban három gyermekem született, és közösségekben nem tudtam részt venni. A sors viszont megadta, hogy párom is nagyon szeretett énekelni, és így esténként, néha éjszakába nyúlóan ültünk a zongora mellett, és tanultuk a szebbnél szebb nótákat, a magunk örömére.
A gyorsan elrepült fiatalságom után, egy kényszerű korai nyugdíjazás döbbentett rá, hogy kell valami kapaszkodót találnom az életben ,mert a lelkemnek kellett valami, ami betölti azt az űrt, amit a gyermekeim kirepülése a családi fészekből, és a munkahely megszűnése jelentett.

A változást az internettel való megismerkedés hozta el számomra, mert olyan zenei alapokra tettem szert, amik ugyan nem új dalok, de annyira régiek, hogy már azért nem énekelik őket, és ezeket tanultam meg, majd készítettem belőlük videót, és élem át nap mint nap azt az örömöt, hogy egypár ember minden nap meghallgat, találkoznak érzéseink a zene szárnyán, és ez nekem mindennél többet ér.

Mikor és hol volt az első szinpadi fellépésed?

Egy nyugdíjas énekkarba iratkoztam be, és itt történt meg a csoda, mert a tudtomon kívül 2ooo-ben beneveztek egy országos versenyre Győrbe, ahol arany minősítést szereztem, és életemben először álltam zsűri előtt, színpadon.
A következő évben már megnyertem a versenyt, és akkor Nótakirálynő c. nyertem el , akkor így írták az oklevelet.

Ezután jöttek ujabb sikerek?

Sokkal nagyobb  a verseny „ hozománya” mert itt ismertem meg Gyimóthi Elemér szövegírót, akivel azóta is nagy barátságban vagyunk, mert együttesen valljuk, hogy a „ NÓTA A MI IMÁDSÁGUNK”

Részt vettem közben Veszprémben egy dalversenyen, ahol a döntőig jutottam, és egyik nagy példaképem, Máté Ottília volt az egyik zsűritag. Nagy boldogság volt ez számomra.
Az I. Balatoni Nótaversenyre Siófokra, már egy saját szerzeménnyel jelentkeztem, és itt is döntős lettem. Itt hívott meg Nógrádi Tóth István a Daliskolába, és még tanuló voltam, amikor 2005-ben a Nótaolimpián megnyertem egy szerzeményemmel a Hallgató I. kategóriát, és a Közönségdíjat is, pedig csak a férjemmel érkeztem a versenyre.
Ezután történt, hogy születésnapi ajándékként önmagamnak, levizsgáztam, és működési engedélyt szereztem.

A 2009-es Nótaolimpián is volt döntős szerzeményem, és azóta mintegy 3o dalt írtunk közösen a „ notaspapával” aki a klubnak is tagja.
A II. Balatoni Nótaversenyen is részt vettem, itt ismerkedtem meg Gyöngyössi Kiss Annával, és a többi kedves nótabaráttal. Itt is döntős lettem, de sajnos a stílusom nem tetszett a zsűrinek, meg a nótaválasztásommal is mindig baj volt, mert koromnál és beállítottságomnál fogva, nem szerettem sohasem az agyonénekelt, ismert, ihaj-tyuhaj dalokat, hanem nagy örömömet leltem az új dalok megtanulásában, és éneklésében. Ehhez viszont nagyon nehéz zenekart találni, ezért mindig kíséret nélkül énekeltem, és aki próbálta ezt, az tudja, hogy milyen nehéz.

 A családodról elárulnál valamit?

A családomról  talán annyit, hogy két fiam és a kislányom, hét gyönyörű unokával ajándékozott meg, de már ők is nagyok, 22 évestől 9 évesig, öt fiú, és kettő kislány.
Kiskorukban nagyon sokszor mese helyett nótával altattam el őket, reménykedve abban, ha beérnek majd egyszer, eszükbe fog jutni a Mama, amint éppen a Vén cigányt dúdolgatja az ágyuk mellett.

Össze tudod egyeztetni a munkádat, a családot és az énekesi pályát?

A munkámmal már könnyen összeegyeztetem az énekesi dolgaimat, mert nyugdíjasként kezdtem, és így szinte ez a munkám a háztartás mellett.

Lesznek-e fellépéseid a jövőben?

Viccesen azt szoktam mondani, hogy én egy olyan énekes vagyok, akinek egyszer minden vágya teljesül, de nincs folyamatosan a színpadon. Énekelhettem egyszer ifj. Sánta Ferenc zenekarával, énekeltem egyszer Puka Károllyal, megnyertem egy olimpiát, meghívtak egy bécsi szilveszterre egy zenekarral, meghívtak egy Németországi magyar bálba , és közben itthon egy énekkarral és egy dalárdával foglalkoztam, és tanultunk meg nagyon sok magyar nótát, népdalt.

A környékünkön nagyon sok Falunapon, egyéb rendezvényen énekelek, sokszor együtt a csoporttal, valamint a legnagyobb örömet az okozza számomra, hogy Idős Otthonokban olyan embereknek dalolhatok, akik ezáltal visszaidézik fiatalságukat, és könnyes szemük a fizetség az énekemért, de ez nekem mindennél többet ér. A Soproni Idősek Otthonában már két Karácsony alkalmával is szerepeltem, és szinte tapintható a szeretet, amivel körülvesznek.

Elégedett vagy-e az elért eredményeiddel?

.

Ha arra kell felelnem, hogy elégedett vagyok-e az eddig elért eredményeimmel, akkor azt kell mondanom, hogy igen, mert nekem az énekléssel csak az volt a célom, hogy kinyissam a szívemet, és amit én érzek a nótáról, azt úgy tolmácsoljam mások felé, hogy ők is úgy érezzenek. Ezt nekem itt az Internet adta lehetőségek biztosították. Nem kell megfelelni mindenkinek, hanem aki így szereti a dalt mint én, az meghallgat, a másik ember pedig kattint egyet, és tovább keresgél.

Hogy elégedett vagyok-e?

Igen, mert a párom ezt a sok időt igénylő hobbimat támogatja, azért is használom így a nevemet, hogy Némethné Kovács Magda, mert az érdem fele az övé.
Nincs más célom a jövőben sem, mint énekelni, sokat és lehetőleg ismeretlenebb dalokat, barátoknak, kisebb csoportoknak, és természetesen az interneten létrehozott Nótabarátok és Magyarnóta klub tagjainak.

Ha dalban kellene ezt elmondanom, akkor pedig Gyémánt Ferenc gyönyörű dalával tenném, a Szeretem a magyar nótát c. szerzeménnyel

A videón Gyémánt Ferenc verse és zenéje.

Ének: Némethné Kovács Magda

 .

 Van-e jövője a műfajnak?

Hogy van – e jövője a műfajnak? Szerintem igen, csak ehhez minőséget kell adni zenében és énekben egyaránt. Ahogyan a könnyűzenében is visszajönnek a régi dallamok, úgy a nóta is előtérbe kerülhet még, de nem szabad azt hinni, hogy ilyen nagytömegű zenei irányzat mellett, tömegek fogják újra ugyan úgy megszeretni, mint amikor csak ez az egy szórakozása volt a különösen vidéki embereknek.
Nyitottnak kell lenni az esetlegesen nóta gyökerű, de a sanzon felé elhajló új dalokra is, és itt szeretném megemlíteni másik „nótabarátomat” Bedekovics Lászlót, akivel személyes ismeretség nélkül, csak az interneten való együttműködéssel szerintem szép dalok kerültek a közönség elé.

Nemesgörzsöny 2010.07.28. Kovács Istvánné Mária Magdolna