Hamarosan megjelenik a szakácskönyve, Határtalan Lakoma címmel. A főzés mindig fontos szerepet töltött be az életében?

Nagyon fiatalon tanultam meg főzni. Nyolcan voltunk testvérek, így édesanyámnak 20-25 literes fazekakban kellett elkészítenie az ételeket, ezért mindig befogta segíteni a lányokat. Ez nálam is így történik most, bár nekem csak egy lányom, négy unokám és egy dédunokám van, a hétéves Tina. Ugyanúgy vettem nekik kis lábast, mint ahogy nekem is a szüleim. Szerintem mindenkinek kötelessége megtanulni főzni, mert nem szabad, hogy elvesszen a magyar gasztronómia. Mint mindenhez, a főzéshez is szív kell, és jó érzés...

A könyv mellett egy hatalmas koncerttel is megünnepli a negyvenéves jubileumot.

Idén már vagy négyszer felléptem az Arénában, mégis nagyon izgulok, mert ez most csak rólam fog szólni. Visszagondolva az elmúlt 40 esztendőre, nem mindig volt könnyű, főleg nem egy cigány lánynak, de bebizonyosodott, hogy kemény küzdelemmel önerőből is fel lehet jutni a csúcsra.

Hogy kezdődött az énekesi karrierje?

Gyerekként énekelni is szerettem, de nem akartam énekesnő lenni. Ám a család és a szomszédság folyton erre biztatott, és tetszett, hogy dicsérnek az emberek. 16 éves voltam, amikor a Magyar Rádióban tartottak egy tehetségkutató verseny, ahová beíratott az anyukám. Nagyon szép akartam lenni, vettünk hát egy új ruhát is, de amikor odakerültem a válogatásra, elszomorodtam: megláttam, mások milyen elegánsak, és kottával jönnek-mennek. Legszívesebben azonnal visszafordultam volna! Amikor rám került a sor, meg sem tudtam szólalni, nemhogy énekelni. Odajött hozzám Boros Lajos bácsi, aki az együttesével a zenéért felelt, és azt mondta: „Te vagy az egyetlen cigány lány, ne hozz ránk szégyent!" Három nap múlva jött az értesítés, hogy a Magyar Rádió felvételt szeretne készíteni velem.

A Blikk Nők magazin szeptember 23-án megjelenő számának interjújából megtudhatja, melyik volt a művésznő életének legnehezebb, illetve legboldogabb időszaka!