Bangó Margit, a cigánydalok királynője évszázadokra visszamenőleg muzsikusokat számon tartó családban született Vásárosnaményben. Tizenhét évesen már a Magyar Rádióban énekelt. Hosszabb ideig élt és dolgozott külföldön, Brüsszel, Milánó és Genova magyar éttermeiben, majd Hollandiában és Németországban énekelt. Kezdetben csak cigánydalok szerepeltek a műsorán, később magyar nótákkal, örökzöldekkel is bővítette repertoárját. Tizennégy évig a Száztagú Cigányzenekar szólistájaként szerepelt. Miután önálló karriert kezdett, saját zenekart szervezett. 2001-ben a köztársasági elnök a Száztagú Cigányzenekarral együtt Magyar Örökség Díjjal tüntette ki. Szakmai munkáját később a Magyar Köztársaság Érdemrendje kitüntetéssel és Kossuth-díjjal is elismerték.
– Mennyire elégedett az élete alakulásával?
– Én azt hiszem, amit egy művész elérhet az életében, azt mind meg tudtam valósítani és elértem. Nem is vágyom többre. Úgy érzem, hogy mindig a tudásom legjavát adtam az embereknek. Még Izraelből is felhívtak, hogy az Isten tartson meg engem, mert szükségük van rám a külhoni magyaroknak. Sokszor jártam náluk, talán az első cigány- és magyarnóta-énekes voltam, aki berepülhetett Izraelbe. Először 1985-ben a tel-avivi Dávid Király Hotelben léptünk fel hat hétig, majd Haifában ifj. Járóka Sándor zenekarával. Még az akkori miniszterelnök, Menahem Begin is megnézett bennünket. Végigjártuk a kibucokat, a tenyerükön hordoztak bennünket, mondták is, hogy egy darab magyar földet jelentünk nekik. Beutaztam a világot Japántól Guetamaláig, Amerikától Oroszországig, de a szívemhez mindig is Izrael állt közel, talán mert szülővárosomban, Vásárosnaményban nagyon jól ismertem és szerettem a zsidó embereket. És persze a Biblia. Emlékszem, amikor először megérkeztem Tel-Avivba, azonnal taxiba ültem, és Jeruzsálembe vitettem magam.
– Vásárosnamény is büszke önre. A helytörténészek és a prospektusok a város egyik leghíresebb szülöttjeként, szinte már „látványosságként” tartják számon.
– Megkaptam a város díszpolgára címet is. Valahányszor hazamegyek, mondják, „itthon van a mi Margitunk!”. Csak így emlegetnek: Margitunk.
– Mondják, hogy legszívesebben a dúsgazdag olajsejkek is így neveznék. Igaz, hogy bolondulnak önért, és már több házassági ajánlatot kapott tőlük?
– Tajpejbe hívtak egyszer a világ leggazdagabb embereinek egy hónapig tartó üzleti találkozójára, amit a helyi Hiltonban rendeztek. Sting és Michael Jackson is szerepelt ugyanitt, de a záró bulin én léptem fel a zenekarommal. A koncert előtt odajött egy olajsejk, közölte, hogy ő most megkéri a kezemet. Nagyon jóképű volt, igaz, kicsit bandzsított, de ez belefért az olajvagyonba… Nem árulta el, hányadik feleségének szánt, csak annyit mondott, addig nem mehetek fel a színpadra, amíg igent nem mondok neki. Megnyugtattam, ha ilyen felkéréseknek mindig igent mondanék…
– Itthon eleinte nem nagyon mondtak önre igent. Panaszkodott is, hogy külföldön jobban ismerik, mi több, jobban is becsülik.
– Ez így történt. Igaz, rengeteget voltam külföldön, de amikor a magyar népzenei kultúrát kellett képviselni valahol, mindig megtaláltak. Indiai, japán, olasz magyar hetek, magyar napok állandó szereplője voltam, még a müncheni olimpiai faluban is felléptem. A szakma őstehetségnek nevezett, a világ egyik csodájának tartottak, a cigányzene nagyasszonyának hívtak. A közönség már akkor is szeretett, a hivatalos elismeréseket viszont hiányoltam. Tizenegy évvel az indulásom után még nem volt lemezem, és amikor a közönség keresni kezdte, gyorsan kiadták a rádiófelvételeimet. Ne tűnjék nagyképűségnek, sosem voltam az a „kivagyokén” típus, de amikor felmentem a színpadra, mindenkit lesöpörtem, és ez sok nótaénekes művésznek nem tetszett. A Kossuth-díj után is csak a fi atal énekesek hívtak fel.
– A Kossuth-díj átvétele után azt mondta, történelmet írtak Boross Lajos prímással. Mit értett ezalatt?
– Vele kezdődött az életutam. 1966-ban, tizenhat évesen jelentkeztem a Magyar Rádió tehetségkutató versenyére. Anyám levelet írt nekik, muzsikuscsaládból származunk, a kislánya szépen énekel, ajánl a fi gyelmükbe. A meghallgatáson szólítottak: Szabó Margit, álljon a mikrofon elé! Megszeppenve láttam, hogy Boross Lajos és zenekara, őket hallgattuk a Jó ebédhez szól a nótában, ettől még jobban remegni kezdtem. Rám szóltak, mondja el a nevét, mit énekel, milyen hangnemben! Megkukultam, és megint jött a hang: vagy énekel, vagy hagyja el a helyiséget! Ekkor Lajos bácsi odajött, átölelt: édes csillagom, te vagy az egyetlen roma lány a jelentkezők között, ne hozz ránk szégyent! Énekelni kezdtem, és csak azt láttam, hogy mindenkinek fülig ért a szája. Majd jött az értesítés, hogy nekem énekesnek kell lennem, és szeretnének felvételeket készíteni velem. Évek múlva a szakma a műfaj koronázatlan királynőjének nevezett, és elhatározta, hogy megkoronáznak. Ki tette a fejemre a koronát? Boross Lajos bácsi, akivel ez az egyszerű kis falusi kislány elindult, akivel ez a kislány a nagy külföldi utakat is végigcsinálta. És mit ad az Isten: együtt kaptuk meg a Kossuth-díjat. Ott ültünk egymás mellett meghatottan, és meg is jegyezte: végre elismerték a cigányzenét, a cigány művészeket is. Talán ezért írtunk történelmet mi ketten. A koronám ékszere lett a Kossuth-díj.
– Amit már Bangó Margitként vehetett át. Hogyan lett Szabóból Bangó, utóbbi talán jobban mutatott a plakátokon?
– Így van. Ráadásul a Szabó nem roma név, apai Szabó nagyapám magyar volt. A rádióban azt mondták nem jól hangzik a Szabó Margit név, a népzenei osztály vezetője azt mondta, legyek Bangó, mert ez olyan jól hangzó, cigányos név. Mellesleg azt jelenti: sánta. Feleki Kamill bácsinak is tetszett, ő csak Kisbangónak hívott. Életem egy rossz pillanatában panaszkodtam neki, hogy abbahagyom, és visszamegyek a varrónői szakmámba. Kamill bácsi megölelt: Kisbangó, ne keseredj el, te nemzeti kincs vagy! Isten tehetséget adott neked, a tehetség pedig olyan, mint a labda, ha vízre dobják, az egyik ember ugyan itt lenyomja, de felbukkan ott, és színen marad. Meglátod, előbb-utóbb nagy karrier vár rád. Igaza volt.
– Mi több, fi lmkarriert is dédelgethetett, hiszen maffiafőnök-szerepre is hívták.
– Szőke András felajánlotta, hogy maffianő legyek az egyik filmjében. Mivel szerepeltem más fi lmekben is, tudták, értem a dolgomat, még a ruhákat, a zenekart is én adtam volna. Szinte jelképes összegért. Mindent megbeszéltünk, azt mondták, visszahívnak. Azóta is egyfolytában csöng a telefonom…

Wandracsek Tamás