Solti Károly - Vén Cigány
Solti Károly 1910 április 27-én Kiskunfélegyházán született és 20 éve 1990. április 27-én halt meg.
1940-ben a Magyar Zeneszó nótaénekes kutató versenyén tünt fel. A Zeneakadémia Nagytermében megtartott döntőn az első helyezést érte el.
Városa a magyarnóta éneklés koronázatlan királya Solti Károly emlékére emléktáblát helyezett el az egykori szülőház falán a Petőfi Sándor utca 9. szám alatt.
Sirja a Farkasréti temetőben található

A vén cigány - Solti Károly énekel

Kondor Ernő szerzeménye

Zöld erdő mélyén, kis patak szélén, párjával csendesen élt egy cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek nem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága, kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, a szíve kitárul, párjához így szól a rokkant cigány:

Hol van a hegedűm párom, tavasszal minden vidám,
Városba elmegyek máma, én az öreg cigány,
Egyszer még hadd muzsikáljak, szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány, öreg cigány, szegény cigány.

És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű,
Alig bír járni lábain állni, mégis szívében ott él a derű.
Városba érve fáradtan tér be, egy csillogó fényes terem ajtaján,
Vére fellobban a szíve megdobban, középre tipeg be a rokkant cigány.

Nagyságos uraim kérem, nem tudom ismernek-e még,
Könyörgöm de sokat húztam, valaha réges-rég.
Egyszer még hadd muzsikáljak, szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány, öreg cigány, szegény cigány.

Csend lett egy percig, így szól az egyik, jó uraim, ma mulatunk ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a kis rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért, kint van az ember, és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja, s beszól az ajtón, - urak jó mulatást!

Nem muzsikál sohasem már, csöndes lett a vén cigány,
Alussza erdőben álmát, s vadgalamb búg a fán.
Öreg vén anyóka sírját, virággal díszíti már,
Galambok sírva dalolja, élt egyszer egy cigány, öreg cigány, a vén cigány.