Ne szidjatok soha engem,
A kötőmbe (kalapomra páros),
Csendül a nóta,

Zene és szöveg: id.Kalmár Tibor

Ne szidjatok soha engem, én a szidást nem érdemlem,
nem tudok más lenni.
Mert akinek a szíve fáj hajnalban is mulatni jár,
nem lesz abból semmi.
Szeretem a cigányzenét az italból sosem elég,
rohanok a végső sötét elmúlás elébe.
Éjszakáról éjszakára azt húzatom a csárdában,
vége van már vége.

Akkor sirassatok engem, majd amikor a szívemben,
nem szólnak már a nóták.
oly kopár lesz, oly kietlen, mint egy sivár őszi kertben,
a hervadó rózsák.
"Hadd menjek én feledőbe, vigyetek a temetőbe,
véssétek egy szürke kőbe ezt a sekély pár sort
Élt egyszer egy koldus szegény dalos ajkú nótás legény,
kár volt érte kár volt"


Zene és szöveg: Adorján Sándor

A kötőmbe bimbós majoránnát szedtem,
Mulatós legénynek a galambja lettem.
Kivirít a rózsa, ahová betérünk,
A fehér asztalra szamorodnit kérünk.
A szívünkben dal van, odasúgjuk halkan
A cigánynak minden hajnalban a nótám:
A kötőmbe bimbós majoránnát szedtem,
Mulatós legénynek a galambja lettem.

Ha kigyúl az égen a sok esti mécses,
A karomba simul a babám, az édes.
A fehér asztalra szamorodnit kérünk,
Kivirít a rózsa, ahová betérünk.
A szívünkben dal van, odasúgjuk halkan
A cigánynak minden hajnalban a nótám:
Kalapomra páros tubarózsát vettem,
Mulatós asszonynak a bolondja lettem.


Zene: Kéler Béla
Szövegíró: Adorján Sándor

Csendül a nóta, perdül a lány,
Most ide húzd a fülembe cigány!
Nyírfa vonódból a szív dala szól,
Indul a föld is a talpam alól.
Harmat csillog ezüstös levelen,
Ezt a barnát magamnak nevelem.
Hajt is a szóra, a jóra szívesen,
Holtomiglan a gondját viselem!

Májusok esti sóhaja kél,
Összesimul a virág s a levél.
Illatos, édes az alkonyi táj,
Kis csalogánynak a szíve, de fáj!
/:Harmat csillog ezüstös levelen,
Ezt a barnát magamnak nevelem.
Hajt is a szóra, a jóra szívesen,
Holtomiglan a gondját viselem!:/