forrás-http://www.youtube.com/watch?v=NZ68opbSWEA&feature=relmfu
Zene: ifj. Magyari Imre; Szövegíró: Skoday László

Vallomásra küldöm a szívemet néked,
Hangtalan szavakkal mesél szép meséket,
Lehunyt két szemedre én hozok majd álmot,
Olyan szépet, amit még senki sem látott...
Visszahozok mindent, ami egyszer elment,
Jegviragos estén bódult tavasz reggelt.

Vallomásra küldöm, ami szép és jó van
Orgonavirágban, halk muzsikaszóban,
Neked adok mindent, ami szép van bennem,
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem...
És ha szavad nincsen, akkor is megértem,
Van az úgy, hogy néha a szivek beszélnek

2).Zölderdőben terem a mérges kígyó,

3).Zene és szöveg: Dóczy József

Megáradt a patak, elmosta a partot,
Azt mondják énrólam, hogy szeretőt tartok.
Kinek mi gondja van rája? Hadd járjon a világ szája!
Ennek a legénynek én leszek a párja.

4).Zene: ifj. Magyari Imre; Szövegíró: ifj. Kalmár Tibor

Ne ábrándozz orgonáról, mikor már az őszirózsák nyílnak,
Ne álmodj a tűző nyárról, amikor már téli szelek fújnak.
Holnap is van, nemcsak tegnap, ne hajszold az elszaladó szépet,
Velem próbálj boldog lenni, ha már egyszer így hozta az élet.

Nincs a földnek olyan útja, ahol mindig minden simán menne,
A naptár sem csupa ünnep, akad bizony hétköznap is benne.
Ne kergesd a délibábot, nem sikerül úgysem utolérned,
Velem tudsz csak boldog lenni, így rendezte kettőnknek az élet

5).Zene: id. Magyari Imre; Szöveg: Dalos Nagy Károly

Baj van ,nagy baj az én szívem körül,csipje meg a kánya,
Attól tartok,hogy szerelmes vagyon édesanyám lánya,
Százan epekednek hiába járnak piros csizmám nyomába,
Csak az az egy legény,nagyon félős szegény,csipje meg a kánya.

Ha ránézek irul-pirul szegény,mint pipacs a réten,
Reszket mint a vadrózsafa bokor lágy tavaszi szélben,
Tán bíz azt a karja a gyáva,hogy én ugorjak a nyakába,
Meg is teszem talán,de meg járja a zsivány,mert ott maradok nála.

6).Zene: ifj. Magyari Imre; Szövegíró: Skoday László

Az én bánatom már, nagyon csendes bánat
Rég nem láttak sírni mikor muzsikálnak
Vágyaim, már régen megpihenni tértek
Megtanultam, hogy kell elfeledni téged
Csak, ne járnál vissza álmaimban éjjel
Csak ősz sose lenne, dértől ezüst színű hulló falevéllel.

Tavasz hozott téged az ősz vitt el messze
Búcsú kézfogásra jöttél, el egy este
Az arcomra hulló könnyek között néztem
Mint ha misem fájna, olyam könnyen mész el
Én meg itt maradtam csak, a szívem ment el,
Megkeresni téged síró szellők szárnyán, Hulló falevéllel.

7).Zene: Csámpay Ivó; Szöveg: Pápai Molnár Kálmán

Csillaghullás éjszakáján a mindenség mért nem borúl gyászba,
Mért nem könnyes az ég arca, ha egy csillag lehullását látja,
Miért csak az érző ember siratja meg messzire tűnt, elveszített társát,
S mért fáj, ha egy élő fának letörik a gyönge bimbós ágát.