Bemutatkozik Némethné Kovács Magdika nóta énekes, akinek gyönyörű videóít megtaláljátok az ő nevével jelzett galériában
Egy Dunántúli kisvárosban, Pápán születtem, 1946.-ban. Iskoláimat is itt végeztem, képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikus lettem. Zenei alapképzést a Bartók Béla Zeneiskolában szereztem. Mindig nagyon vonzott a zene, zongoráztam, de a házasságkötésem után nem volt lehetőségem a művelésére, így maradt az éneklés, a hamarosam három szép gyermekkel kibővült családban.
Énekeltem éjjel, nappal, örömömben és bánatomban, de az igazi öröm az volt, mikor korai nyugdijazásom éveiben a gyönyörű unokáimat altatgattam magyarnótával. Mostanra már ők is nagyocskák, hét szép unokám, öt fiú, és két kislány van.
Két nagy fordulat volt az életemben a nótával kapcsolatosan, egyik mikor összeismerkedtem Gyimóthi Elemér szövegíróval, akivel azóta is barátságban és termékeny munkakapcsolatban írjuk közös dalainkat, a másik pedig az internetezésbe való bekapcsolódás, és az a sok napi öröm és visszajelzés, amit a barátok szavai, megjegyzései okoznak a honlapom vendégkönyvébe.
Miután az I. siófoki Balatoni Nótaversenyen a döntőbe kerültem a saját dalommal, majd ugyanezen évben a Nótaolimpia Hallgató kategóriáját megnyertem, és még ami ennél is örömtelibb volt, a Közönségdíjat is. Az idei siófoki versenyen is döntős voltam, de most nem volt sikerem a szomorú dalommal, pedig nekem ez áll jól, erre alkalmas a hangom. Különben is, nekem az a fixa ideám, hogy a hallgatókban úgy beszél a magyar ember a halálról, meg az elmúlásról, hogy abban mindig benn van az öröm is, hogy van aki megemleget bennünket egy szép nóta hallatán. Mi ez, ha nem előremutatás, hogy ne féljük az öregedéstől, az elválástól.
Ha többet szeretne valaki tudni rólam, keresse fel az alábbi lapot:
http://daloljunk.mindenkilapja.hu
Szeretettel üdvözlök minden idelátogatót, és zárószóként Elemér szavaival, és az én állandó mottómmal szeretnék búcsúzni:

A NÓTA A MI IMÁDSÁGUNK! és SOHA NINCS KÉSŐN ÚJ CÉLOKAT KITŰZNI, ÉS AZOKAT MEGVALÓSÍTANI!