Január 28-án egy közpénzből finanszírozott, sebtében összecsapott szerkesztésű műsort láthattunk a Duna TV „Hogy volt?” című sorozatának újabb epizódjaként a magyar nótáról.
Sok kívánni valót hagy maga után a műsorvezető felkészületlensége és a vendégek kiválasztása, ültetése.
Az első részben Tarnai ült a műsorvezetővel szemben, a többi meghívott vendég (Nógrádi, Déki Lakatos és Madarász) tőle jobbra foglalt helyet, Madarász a legtávolabb.
A második részben Mészáros János ült a műsorvezetővel szemben, tőle jobbra Hatvani Kiss Gyöngyi, Bokor, Budai Beatrix.
A korabeli felvételekből éppoly színes montázst játszottak be, mint amilyen ez a világ volt: a legjobbak mellett természetesen nem hiányozhatott az operaénekes és a tehetségénél fogva súlytalan állampárti besúgó felvétele sem.
A vendégek kiválasztásáról nyilvánvalóan Tarnait kérdezték meg, és ő a válaszadásban is igyekezett magát kitüntetni.
Nógrádi a tudományosan szerkesztett hosszas mondanivalóját papírból olvasta, mint egy puskázó egyetemista a vizsgán.
Déki Lakatos Sándor korrekt és mértéktartó volt, mint egy hozzáértő úriember.
Madarász Katalin, a legilletékesebb alig jutott szóhoz.

A második részben Mészáros Jánost futtatták. Sokat elárul a műsorvezető-szerkesztő koncepciójáról, hogy milyen sorrendben, hozzá képest szembe, jobbra vagy balra ülteti le a vendégeit. Nem is értettem, miért ül az egyikkel szembe, és miért ül oldalt a többinek.
Mészáros János lírai tenor, és a hangja kitűnően alkalmas például operaáriák, klasszikus dalművek, nápolyi dalok, operett művek eladására. De magyar nótára nem! Egyáltalán nem áll jól, nem való neki. Megértem, hogy a nótával is pénzt akar keresni, mióta éneklésből akar megélni, szereplése azonban nem javít, hanem ront a magyar nótaéneklés hagyományait megőrző és továbbörökítő törekvések helyzetén.

Válasz

Még nem adományoztak olyan díjat Madarász Katalinnak, amely az életművéhez méltó lenne.
Ő sokkal, de sokkal nagyobb formátumú művészegyéniség, mint azok a művész díjazottak, akikkel eddig azonos szintű díjazásban részesült. Az eddigi díjai közül egyébként nekem a Jákó Vera-díj tetszik a legjobban, mert hűen tükrözi, hogy ezen a szinten egykor milyen szempontok mentén alapíthattak és adományozhattak díjat.

Január 23-án lépett 85. életévébe – még meg sem születtek azok a döntéshozók, akik ma a Kossuth-nagydíj, Szent István-rend vagy Corvin-lánc kitüntetésekről döntenek, amikor Madarász Katalin már a rádióban népdalokat énekelt. Legalább olyan díjat érdemelne, mint Marton Éva vagy Kallós Zoltán.

Hogy ő 55 éve hivatásos? Ennek semmi jelentősége! Már az első rádiófelvételei idején jobb volt, mint a zenei iskolázottságuk révén pályára lépő hivatásosok többsége.

Január 28-án láthatjuk legközelebb a Hogy volt? című műsorban a kiváló műsorvezető, de közepes nótaénekes Tarnai Kiss László és Nógrádi Tóth István társaságában.

Előzmény

Válasz

Őszintén örülünk az elismerésért. kv.

Válasz

Magyar Kultúra Lovagja
Madarász Katalin

665. Madarász Katalin (Érd) nótaénekes, előadóművész

Lovagias tettek: A Túrkevéért Alapítvány alapító tagja. Tanyasi környezetben, egyszerű földműves emberek között, néptanító szülők gyermekeként kezdte életét. A gyökereire ma is büszke nótaénekes. 1953-as Szolnoki Vásár alkalmából tartott néptánc fesztiválon nyújtott teljesítménye alapján hívták be próbaéneklésre a Magyar Rádióba. A következő évtől készültek szebbnél-szebb felvételei. Először magyar népdalokat, majd elsőként a magyar népzene történetében Túrkevén gyűjtött cigánydalokat énekelt lemezre. 55 éve hivatásos előadóművészként szolgálja a magyar népdalkultúrát, és népszerűsíti azt Európa minden államában. A legkisebb falu kultúrházától a Carnegie Hall-ig mindenhol szívesen énekel, erősítve identitásunkat. Kiemelt figyelmet fordított az elszakított országrészeken való szereplésre. Énekes szólistája volt a Rajkó Zenekarnak és fellépett a Honvéd és a Bartók Együttessel is. Irodalomszeretete motiválja amikor verseket zenésít meg. Az egyetemes magyar kultúránkhoz való viszonya, emberi és művészi életútja példaértékű minden magyar ember számára.
„A népzenei kultúra ápolása érdekében kifejtett életművéért”

Válasz