Fráter Loránd (Érsemjén, 1872. január 13. – Budapest, 1930. március 13.) dalszerző, a 20. század elejének jelentős nótaszerzői közé tartozik.

Gróf Fráter Lóránd huszárkapitány Ludovika akadémiát végzett. A 10. huszárezredben teljesített szolgálatot. 1906-ban 32 éves korában, mint huszárkapitány nyugalomba vonult. Attól fogva a nótaszerzésnek élt, emellett hangversenykörutakra járt, ahol cigánybanda élén hegedülte és dalolta dalait: Száz szál gyertya…, Hívlak akkor is, ha nem jössz, Messze, messze Csíkországban, Oda van a virágos nyár, Ott, ahol a Maros vize messzi földön kanyarog, Tele van a város akácfavirággal… Fráter Lóránd bátyja, Fráter Béla is nótaszerző volt, két dala vált közismertté: A fonóban szól a nóta, Szomorú a nyárfaerdő. Már katonatiszt korában foglalkozott irodalmi és zenei tanulmányokkal. Országszerte hangversenyeket adott, amelyeken nagy sikerrel adta elő saját szerzeményű dalait, nótaátiratait. Legtöbb nótájának szövegét is maga írta. Főleg a dzsentrik és a középosztály körében népszerű dalaiból háromkötetes gyűjteményt adott ki. 1910-ben függetlenségi programmal országgyűlési képviselővé választották.

"Blaháné után Fráter Loránd az egyetlen apostola a népdalnak." Vasárnapi Újság, 1909. január 31.

A „nótáskapitány” családja számos jeles őssel, rokonnal büszkélkedhet. Martinuzzi Fráter György Erdély megszervezője, aki esztergomi bíboros, érsek, erdélyi vajda volt. Madách Imre zűrzavaros életű felesége Fráter Erzsébet is a családhoz tartozott. A Fráter família rokoni kapcsolatban állt a brit uralkodóházzal, az angol királynővel. Fráter Lórándot átrepítette a világhír az Óceánon, 1928-ban New Yorkban is hallhatták hegedűjét.

Érsemjénen 1907 szeptember 22-én Kazinczy Ferenc szülőházát emléktáblával látták el, a szobor és az emléktábla költségeit Fráter Lóránd állta, mig a parkositást és a kovácsoltvas keritést a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozta.