Balogh Márton népdalénekes, kunkapitány


Balogh Mártonra nagy hatással volt Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig c. filmje, s ezért erdész szeretett volna lenni. Nem csak az erdőt, de az Alföldet is nagyon szerette, csodás természeti kincseivel. A szülői háztól az éneket kapta útravalóul. Anyai nagymamája és édesanyja nagyon szépen énekelt. Abban az időben még éltek a régi népszokások disznótorok, tengeritörések, fosztások alkalmával is. Régebben a vacsorákhoz cigányzenészeket is hívtak. Az otthon hallott dalok beléje ivódtak, ő is nagyon szívesen csatlakozott az éneklőkhöz. Sportolt, szeretett focizni, de a tánc győzött. Nagyon jó helyi mesterei voltak, egyik nagynénje és a férje táncosok voltak, fiatalon ő is ropta velük. . Egy ideig a Kevi Kör vezetője volt, s 2002-ben az a nagy megtiszteltetés érte, hogy szűkebb pátriája megválasztotta nagykunkapitánnyá. . Nagy művész volt a szó eredeti, nemes értelmében, minden művészi allűröktől mentes; a hisztéria, nagyképűség, az öncélú magamutogatás, a kivagyiság távol állt tőle. Hangjával a puszták ősi erejét varázsolta elénk, s mindez alapvetően nem tűr semmilyen emberi kisszerűséget.

1981 jelentős esztendő Balogh Márton életében: 35 évesen a Röpülj Páva verseny nagydíjasa lett, majd az István, a király c. rockoperában, és az Itt élned, halnod kell c. oratóriumban hallhattuk (hallhatjuk) énekét.


– A szülői háztól nem a táncot, hanem az éneket kaptam útravalóul. Anyai nagymamám és édesanyám nagyon szépen énekelt. Abban az időben még éltek a régi népszokások disznótorok, tengeritörések, fosztások alkalmával is. Régebben a vacsorákhoz cigányzenészeket is hívtak. Az otthon hallott dalok belém ivódtak, s én is nagyon szívesen csatlakoztam az éneklőkhöz. Előfordult, hogy a település fiataljai „kölcsönkértek” énekelni édesanyámtól, ha a szomszédban cuhárét rendeztek..........http://magyarnota.network.hu/blog/ma-is-szol-a-magyarnota-cikkei/balogh-marton