Hajdú-Bihar - Újra lefutott egy csillag a magyar nóta egéről. A nagy nóta-énekesi család újabb tagja, Bojtor Imréné Urbán Katalin életének 80. évében hagyta itt a magyar nótát kedvelő közönségét. Pályatársak, a férje nevét viselő nótakörök tagjai és nótakedvelők sokasága kísérte június másodikán utolsó útjára a Rákospalotai temetőben.

A szegedi származású Urbán Katalin pályafutását az Állami Népi Együttesnél kezdte, ahol karnagya a Földeshez is kötődő Csenki Imre volt. Innen a Magyar Rádió énekkarához került, majd a híres Rajkó zenekarral bejárta a világot. Az egyik rádiófelvételen találkozott a Sápon született Bojtor Imrével, akivel később házasságot kötött. Közös fellépéseik során a magyar nóta pároséneklését a közönség megkedvelte, megszerette. A magyar nóta lelkes híveként Bojtor Imrével alapító tagja lett a Jákó Vera Nemzeti Nótaszínháznak. Közös énekléseik során megtanulták, hogy a nóta és a népdal édestestvérek, közös tehetségük teljességét nyújtották évtizedekig itthon és a nagyvilágban nótakedvelők ezreinek.



Urbán Katalin 1999-ben hagyta abba az aktív énekesei pályát


Bojtor Imre 1999 őszi váratlan halála után abbahagyta az aktív énekesi pályát, lelkileg egyetlen kapaszkodó lett számára az általa alapított Bojtor Imre Népdal-és Nótakörben végzett szerkesztői és rendezői munka. Rákospalota fiataljait és időseit próbálta a műfaj szeretetére tanítani. Bojtor Imre nevét vette fel Sáp Művelődési Háza és ott is Nótakör alakult, s ez örömmel töltötte el Urbán Katalint.

BOJTOR IMRE NAGYON SOKAT TETT A MAGYAR MÚVÉSZET ASZTALÁRA

Bojtor Imre egész életében a magyar nóta igazi hírvivőjeként vitte el Sápról a nagyvilágba a magyar lélek szülte nóták sokaságát.

A kis sárréti faluban született nótaénekes énekével sok sok magyar szívet megdobogtatott szerte a
nagyvilágban. Neve már életében fogalommá vált,
sokan Bojtor Imrét népdal és nótaelőadó etalonnak nevezték.Életétéről
szól a Bihari Füzetek sorozatban közelmúltban megjelent 32. füzet,
melyet Nagyrábén Kocsis Csaba, a sorozat szerkesztője mutatott be


Díszpolgári cím adományozva: 1998. október 23.

1952-ben - munka mellett - végezte el sikeresen a Zeneművészeti Főiskola ének szakát, azóta énekelt magyar nótát nagy sikerrel sokak örömére. Az egész világot bejárta és vitt örömet a "szórványmagyaroknak", idős nyugdíjasoknak. 40 évig dolgozott a MÁV-nál tisztviselőként ott is helytállva, sőt nyugdíjazásáig a MÁV zeneiskolájának igazgatója volt, mely sok zenei tehetséget indított el. Művészi nagysága mellett egy szerény ember életét élte, közvetlen kedvességéért mind kollégái, mind a kerület emberei szerették és becsülték. 1999-ben hunyt el.

Péter Imre