2008.12.19. 

Vendégségben a Hollay-Talabér művészházaspárnál

2008. október 26-án a Rátkai-klubban ünnepélyes keretek között került sor az újabb Életmű-díj átadására. A Magyarnóta szerzők és Énekesek Országos Egyesülete által alapított díjat a műfaj olyan két nagy személyisége kapta, akik pályájukon több évtizedet töltöttek el a magyar nóta nívós népszerűsítésével. Ebből az alkalomból kerestem fel budai otthonában a Hollay–Talabér művészházaspárt, s szerkesztőségünk nevében gratuláltam az elismeréshez.

 – Mikor határozta el, hogy színész lesz?

 Hollay Bertalan – Amikor Jávor Pált megláttam életemben először a mozivásznon. Tízéves lehettem ekkor. Az 1940-es évek elején hozták létre a községben a mozit, s én megnéztem az összes akkori magyar filmet. A mozigépész a sógorom volt, s ő megengedte, hogy a gépházból nézzem végig a filmeket. Így volt olyan film, amit már kívülről tudtam. Jávor volt a példaképem. Nem csak színészként, hanem magyarnóta-énekesként is.

 - Egyik hanglemezén Magyari Imre dalai csendülnek fel. Jávor sokat nótázott a legendás prímással.

 Hollay Bertalan – A különbség az, hogy én az ifjú Magyari Imre dalait éneklem, míg a filmcsillag az apjáét. Idősebb Magyari több filmen is szerepel, ő kíséri Jávort mulatozásai közben. A prímás mindenütt jelen volt, ahol nagy cigányzenészmulatságot tartottak a Gellértben, az Astoriában, s még sorolhatnám. Fia kezdetben komolyzenét játszott, de beleszeretett édesapja műfajába.

 – Életrajzát olvasva feltűnik: elsőre felvették a Színművészetire.

 Hollay Bertalan – Ez így volt, bár először reálpályára készültem, s fogalmam sem volt, hogyan jelentkezzem a Színművészetire. Középiskola után a Miskolci Nehézipari Egyetemre jelentkeztem, mert az volt a legközelebb szülőfalumhoz. Egy évet tanultam ott, de el akartam onnan menni, így felkerestem egy vidéki tanárembert, s megkérdeztem tőle: mit írjak a Színművészetire küldött jelentkezési lapra. Hazamentem Cigándra, még segítettem az aratásban, majd elindultam a felvételire. Egész úton azt a verset tanultam, amit a felvételire vittem magammal. Volt időm, hiszen az út akkoriban több mint 15 órás volt Pestre. Azalatt kidolgoztam Arany János: A szegény jobbágy c. költeményét. A felvételire 96-an jelentkeztek. Ahogy lenni szokott, egy-két versszak után dobták ki a felvételizőket. Biztos voltam benne, hogy ez vár rám is. Végigmondtam a verset, majd néma csend lett a teremben. Apáthi Imre, Ráday Imre is a zsűri tagja volt. „Mehetsz haza Berci”- mondtam magamnak. Kijött hozzám egy fiatal tanár, s közölte velem, hogy menjek vissza a terembe, s mondjak még egy verset, vagy énekeljek valamit. Elénekeltem egy cigándi népdalt, s ennek az lett az eredménye, hogy a második rostán már nem is kérdeztek tőlem semmit.

 – Kik voltak a tanárai?

 Hollay Bertalan – Apáthi Imre osztályába kerültem. Sulyok Mária volt a beszédtanár, tanított Ruttkay Éva és Ráday Imre is. Az utóbbi nagyon megkedvelt engem. A vizsgadarab pedig egy kommün idején játszódó történet volt. Várkonyi azt mondta: alakításom csillagos jeles.

 – Eredeti neve Herczik. Mikor lett Hollay?

 Hollay Bertalan: Amikor a kaposvári színházhoz kerültem, Ács János igazgató változtatta meg a nevemet. Úgy gondolták többen, túl nagy előny egy fiatal pályakezdőnek, ha Herczik Bercinek hívják. Így lett belőlem Hollay.

 – Ki hívta a főiskola után a szegedi színházba?

 Hollay Bertalan – Ádám Ottó, a színház fiatal főrendezője. Ott kezdtem pályámat úgy, hogy társulati tagként nem kaptam szerepet. Ezért 3 hónap múlva átkértem magam Békéscsabára. Ott egymás után kaptam a jó szerepeket. Először egy dadogós katonát, majd a Montmartre-i ibolya öreg milliomosát játszottam, s ez után jöttek a Jókai-darabok. Az Aranyembert vidéken játszottam, míg a Kőszívűt már Pesten, a Déryné Színháznál.

 – A Déryné Színházhoz is meghallgatás után vették fel?

 Hollay Bertalan – Igen, de ez egy különös történet volt. A próbaterem bejárati ajtajánál rengeteg színész várt meghallgatásra. Én nem, hanem elkísértem egyik barátomat, hogy beolvassam Haynau szerepét a Baradlay Jenőt elítélő jelenetben. A vége az lett, hogy barátomat nem vették fel akkor, de nekem azt mondta Ascher Oszkár: „Fiam, ott áll a titkárnőm, menj oda hozzá, s írd alá a szerződést”. Másnap már megkaptam a Móricz Zsigmond Pillangó c. kisregényéből írt csodálatos darab főszerepét, Darabos Jóskát. A Déryné Színház főleg vidéken tájolt, s elég széles repertoárt játszottunk. A Pillangó rendezője Gyökössy Zsolt volt, aki úgy szerette a darabot, hogy minden szavát, minden rezzenését a lelkembe véste. Olyan nagy sikerrel játszottuk, hogy a darab 114 előadást ért meg. Zalaszentgróton felvételt készített a Magyar Rádió. Közben észrevették, hogy géphiba miatt az első felvonás lemaradt a felvételről. Kérte a rendező, hogy mivel az előadás után megismételjük a lemaradt részt, maradjanak ott néhányan a közönség soraiból. Akkorra már az állóhelyek is megteltek emberekkel. Boldogság volt ott játszani. Majd két-három személyes darabok következtek és a nagy kihívás: Baradlay Jenő. Zenés vígjátékok, prózai darabok után megkaptam a Dankó Pista főszerepét. A rendező, Csongrádi Mária úgy engedett játszani, ahogy a lelkemnek tetszett. Kétszázötven előadást tartottunk ebből a darabból. A sok ének és tánc egyáltalán nem fárasztott engem, s alig vártam, hogy felmenjen a függöny. Ezért nem is bántam soha, hogy nagy fővárosi színházakban nem léphettem fel. Nagyon szerettem a falut, s küldetésként fogtam fel azt, hogy a vidék közönségének játsszak. Azért szeretett annyira a közönség, mert tudták, hogy falusi vagyok, s nem nézem le őket.

 – A Dankó Pistában énekelt először?

 Hollay Bertalan – Nem, mert már a Pillangóban is két népdalt énekeltem. Eredetileg nem én kaptam volna a főszerepet. Azért is kedveltem ezt a darabot, mert példaképemnek ez volt a legcsodálatosabb szerepe. 1978 óta vagyok szabadfoglalkozású művész, akkor még nem hagytam el teljesen a teátrumot, hiszen rám bízták a műsorok szervezését. Ezzel együtt a magyarnótaesteket is megszerveztem. Bécsbe is meghívtak minket miután Ausztriában is bemutattuk a Dankó Pistát.

 – Amikor elkezdett énekelni, akkor is főleg az idősebbeket és vidékieket érdekelte a magyar nóta?

 Hollay Bertalan – Akkoriban ez nem volt jellemző. Minden nótaműsorból helyenként két előadást kellett szervezni. Délután a fiataloknak, s este az idősebbeknek. Ez még a ’70-es években történt. Majd a rock- és a popzene bűvkörébe került az ifjúság, de úgy, hogy nem ismerik a magyar nótát.

 – Művésznő hogyan került kapcsolatba a magyar nótával?

 Talabér Erzsébet – Amikor megjelent a néprádió, s édesapám vett egy ilyen készüléket. Döbbenten hallottam, hogy milyen fantasztikus énekesek vannak az országban. Így Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet. Felfigyeltem arra: éneklik azokat a nótákat is, melyeket édesanyámtól hallottam. Ezután én is megpróbáltam énekelni, 15 éves koromtól pedig Fejesné Angyal Irén tanárnőhöz jártam énekórákra. Ez a kapcsolat 30 évig tartott. Először operaénekesnek készültem, de rájöttem, hogy adottságaim a magyar nótára predesztinálnak. A Nyílik a rózsa vetélkedő díjnyerteseként kezdtem el nótákat énekelni. Kezdetben igen kevés anyaggal, mert nem ismertem annyi nótát, mint a többiek. Tehát 1968 óta folyamatosan ezt az utat járjuk. Helyesebben jártuk, mert már sem út, sem nóta nincsen.

 – 1968-tól jöttek a nagy felkérések?

 Talabér Erzsébet – Nem nagyok, de igaz: sok helyre hívtak. Az Országos Rendező Iroda besorolt engem is egy kategóriába, igen kevés gázsiért, s jártuk az ország településeit. Akkor még a vidéki színházakba is beengedték a nótát, sőt a Zeneakadémián és az Erkel Színházban is felléphettünk. A vendéglátásban akkor még működtek szerződéses cigányzenekarok. Nekem is voltak három hónapos szerződéseim vendéglőkben, éttermekben. A szakmát ezeken a helyeken kellett megtanulnom.

 – Mikor volt először külföldön?

 Talabér Erzsébet – 1972-ben, mikor meghívtak Los Angelesbe. Akkor az emigrált ’56-osokból tevődött össze a külhoni közönség nagy része. Számukra mi jelentettük az óhazát, annak kultúrájával együtt. A Magyarok Világszövetsége is sok ajándékműsort szervezett a kinn élő magyarságnak. A magyar nóta külföldön is értő fülekre talált, hiszen a XX. Század közepén Kanadába, Ausztráliába és az Egyesült Államokba költözött honfitársaink a mai napig hívják fellépésekre a magyarnóta- énekeseket, hogy a dalok segítsenek nekik emlékezni szülőhazájukra. Sajnos ma sokan nem veszik tudomásul azt, hogy a magyar nótának nemzetmegtartó ereje van, s nem szabad engedni, hogy halványuljon a fénye mások akaratából.

 Hollay Bertalan – A magyar nóta kezdetben a tiltakozás eszköze is volt az elnyomás ellen. Az első magyar nóták két százada születtek, a 19. század elején. A reformkortól a múlt századfordulóig a népszínművekben jelentek meg leginkább, a kor ismert művészei, például Blaha Lujza, Déryné és cigányzenekarok népszerűsítették. A nótákat az 1800-as években a német befolyás ellensúlyozására használták, rajtuk keresztül tiltakoztak a Bach-korszak elnyomása ellen is. A kiegyezés után megváltozott a szerepük, ekkor a dzsentriket jellemezte a nótázás. A szerzők alkotásai előbb a városokban hódítottak, később eljutottak a mezővárosi, falusi parasztpolgársághoz, majd a társadalom szinte minden tagjához.

 Talabér Erzsébet – A magyar nóta kihalóban van, de nem lenne szabad veszni hagyni, hiszen egyik legfontosabb nemzeti értékünk, melyet ráadásul a külföldiek is kedvelnek, így jelentősége a turizmus szempontjából sem elhanyagolható. Ezért nagy kár lenne, ha ezek a gyönyörű dalok elvesznének. Azt nem értem, hogy milyen alapon döntik el egyesek azt, hogy a nóta érték, vagy nem.

 – 2005-ös hír: „Az Országos Rádió és Televízió Testület szerint a Petőfi rádió műsorának majdnem egy tizede nem tartozik a közszolgálati kategóriába: a könnyűzenei programokat, illetve a kívánságműsorokat és a Jó ebédhez szól a nóta című műsort nem fogadják el közszolgálatinak.” – mit szólnak ehhez a hírhez?

 Talabér Erzsébet – Bezzeg a technozenét és a rappet, amik most a volt Petőfin műsoron vannak, értéknek mondják. A legtöbb kereskedelmi rádió mind az angolszász könnyűzenét sugározza, akkor ki védi a magyarság értékeit, ha nem a közszolgálati adó?

 Hollay Bertalan – Fel kéne végre karolni a magyar nóta ügyét, s felvenni a kesztyűt a „szakértők” ellen. A magyar zenei kultúránk több évszázados múltra tekinthet vissza. A magyar nóta is a magyar nemzet egyik legtisztább kincse, mert a legőszintébb hangon szól a magyar ember öröméről és bánatáról, a szerelemről és az elmúlásról. A dalnak mindenkor közösségmegtartó ereje volt, és van ma is. Ha elhanyagoljuk, egész kultúránk, nemzeti sajátosságaink kerülnek veszélybe, ha felkaroljuk, akkor nem idegen, hanem magyar dallal, nótával, verssel formáljuk a magyar fiatalok ízlését.

 Talabér Erzsébet – A nóta ma is a természetről és az érzésekről szól. Csak a külvilág változik, nem az ember. Az ugyanúgy szeret, szenved, örül. És az érzéseit ezekkel a dalokkal kifejezheti úgy is, hogy hallgatja és úgy is, hogy énekli. Bár a mai kultúrában mostohagyermekké vált a magyar nóta, a dalainkat egyre többen éneklik, hallani nemcsak színpadon, hanem kazettán, lemezen is. A magyar nóta népszerűségének a titka: a dalok a mindennapokból táplálkoznak. Ahhoz, hogy hitelesen elő lehessen vezetni a nótákat, sok mindent át kell élni az énekesnek is. Ez olyan műfaj, ahol nemcsak énekelni kell, hanem hangulatot teremteni tánccal, dallal, beszéddel.

 Hollay Bertalan – Az is szomorúsággal tölt el, hogy régen Budapesten száznál is több cigányzenekar muzsikált, most pedig alig akad három olyan vendéglátóhely, amelynek állandó prímása, együttese van. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy a képzett zenészek munkanélküliek legyenek. Közben pedig amatőrök pénzért mennek be a tv-kbe énekelni, s ezzel ártanak a műfaj megbecsülésének. Szükség van tehát arra, hogy kiszűrjék a kontárokat.

 – Barátjuk, kollegájuk Agárdi László a MIÉP jelöltje a Ferencvárosban. Hogyan jellemeznék a művész urat?

 Talabér Erzsébet – Nemrég hallgattuk meg egy verses CDjét, melyen hazafias költemények hangzanak el László tolmácsolásában. Ezeket a verseket terjeszteni kell, mert magyarságtudatunkat erősíti. Laci igenis fontosnak érzi azt, hogy kultúránknak minden egyes szegmense fennmaradjon. Ehhez tesz ő is hozzá a saját eszközeivel.

 Hollay Bertalan – Lacit rendkívül precíz, korrekt, becsületes embernek ismertük meg. Tudjuk, amit megígér, azt be is tartja, s hatalmas igazságérzete van.

 – Tudtommal Bertalan a nyáron súlyos operáción esett keresztül.

 Hollay Bertalan – Igen, kétszer műtöttek meg rákos daganat miatt. Mielőtt a kórházba mentem volna, még felénekeltem dalaimat egy stúdióban. Mire megoperáltak, elkészült a lemez. Annyira élt bennem a tettvágy, hogy egy héttel a műtét után saját felelősségemre kimentem a kórházból, s elmondtam nejemnek: másnap megyek Marcaliba fellépni. Produkciómat az est végére rakták, mert nem voltak biztosak benne, hogy eléggé diszponált vagyok.

 Talabér Erzsébet – S azt látta a közönség, hogy Hollay Bertalan remek formában van. A férjem ekkor gyógyult meg igazán. Életben tartotta a magyar nóta.

Medveczky Attila

http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2008/december/19/17.htm