Szöveg: László Mária.
Zene: Váradi Sándor.

Szél sodorja a levelet, mikor lehull a fáról,
Őszi eső földbe mossa, ami zöldült a nyáron,
Így sodort el engemet is Székelyföldről az élet,
Vándor szívvel, két hazában keresem a helyemet,

Kicsiny falum vén harangja, Maros partján megkondul
Eszembe jut édesanyám, szememből a könny csordul,
Újra hallom azt a nótát, mellyel engem ringatott,
Bölcsőm mellett, fenyvesek közt, szíve értem dobogott.

Magyar dalra, magyar szóra, imádságra tanított
Szülőföldem szeretete, a lelkembe ivódott,
Bárhol is lesz az otthonom, ebben a nagy Világban,
Visszatérek édesanyám, /a/ Maros menti kis házba.

Nyíló rózsa lett a szívem,mikor te rád néztem.
Mikor szemed rabul ejtett égő csillagfényben.
Egy szerelmes kicsi dalban üzenem most néked.
Örök tavasz az én lelkem,mert szeretlek téged.

Csendes nyári éjszakákon feléd száll egy kis dal.
Benne van a vallomásom,benne van egy sóhaj.
/:A távoli csillagoknak suttogom el csendben.
Hogy mióta megláttalak,itt vagy a szívemben.:/

 szövegíró : László Mária 

 zeneszerző:Nógrádi Tóth István

Úgy szeretném édesanyám megköszönni néked,
Hogy e drága kis faluban születhettem én meg.
A szívemnek mindig ünnep, mikor hazatérek,
Amikor a házunk előtt újra látlak téged.

Tudom, korán elkerültem, elsodort az élet,
De a szívem mindig itt volt, itt dobogott véled.
Visszahívnak az emlékek, a nógrádi tájak,
Mindig várjál haza anyám, hogy békét találjak.

szövegíró: László Mária
zeneszerző : Ráthy József

Életemet nem én kértem, a jó Isten adta nékem, jaj, de mért is tette?
Hittem még a szép mesékben, amit anyám mondott nékem, bölcsőm mellett este.
Édes volt az altatója, ajkán csengett egy szép nóta, szállt a magas égen,
Vele szállt el minden álmom, az alföldi rónaságon, valamikor régen.

Megállok egy gémeskútnál, egy beomlott kicsi háznál, eszembe jut minden.
Hallom azt a régi nótát, édesanyám meleg szavát, ahogy hívott engem.
Bár csak tudnék újra hinni, egy kis dalban mind megírni, mégis szép az élet,
Megköszönni néked Anyám, és tenéked Égi Atyám, hogy e földön élek.

" Láttál e már csillaghullást, késő őszi égen?
Vártál e már olyan szívre, ki elhagyott régen
Mert, ha vártál biztos tudod, milyenek a könnyek,
Amikor már nem kifelé, csak befelé jönnek.

Voltál e már nagyon messze a szülőhazádtól?
Sírtál e már idegenben, harangkonduláskor?
Mert, ha sírtál, biztos tudod, nem nyílik ott rózsa,
Ahol fényes palotákban nem szól magyar nóta.

zene és előadó: Barabás Sándor szöv: László M

Mikor őszre hideg tél jön, tudod-e, hogy a szivek is fáznak,
elhagyatott csendes utcán tudod-e, hogy ily későn kik járnak,
azok kiket bánat kisér, álmaikból nem maradt már semmi,
akiknek egy ujabb tavasz szenvedést és csalódást fog hozni.

Csillagok ott fenn az égen, mindent láttok, mondjátok meg nékem
várjak-e még valakire aki megcsalt és elhagyott régen.
/:Várjak-e még virágnyilást, bonthat-e még bimbót nékem rózsa?
Vagy talán egy csendes utcán, járjak én is szomorúan, sirva?:/

zene és előadó: Barabás Sándor szöv: László M

Szövegíró: László Mária
Zeneszerző: Niczky Géza


Életünknek földi útját oly rövidre mérik
Megírt sorsunk mindennapját remények kísérik
Álmok nélkül nehéz lenne ezt az utat járni
Mindig kell a szívünk mélyén piciny csodát várni

Amikor már azt hisszük hogy vége lett az útnak
Úgy érezzük a csillagok örökre kihunynak
Akkor válik valóssággá elfeledett álmunk
Fényt kapnak majd a csillagok eljön boldogságunk