MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA

Urbán Katalinra emlékezve

12 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 0 hozzászólás

Hajdú-Bihar - Újra lefutott egy csillag a magyar nóta egéről. A nagy nóta-énekesi család újabb tagja, Bojtor Imréné Urbán Katalin életének 80. évében hagyta itt a magyar nótát kedvelő közönségét. Pályatársak, a férje nevét viselő nótakörök tagjai és nótakedvelők sokasága kísérte június másodikán utolsó útjára a Rákospalotai temetőben.

A szegedi származású Urbán Katalin pályafutását az Állami Népi Együttesnél kezdte, ahol karnagya a Földeshez is kötődő Csenki Imre volt. Innen a Magyar Rádió énekkarához került, majd a híres Rajkó zenekarral bejárta a világot. Az egyik rádiófelvételen találkozott a Sápon született Bojtor Imrével, akivel később házasságot kötött. Közös fellépéseik során a magyar nóta pároséneklését a közönség megkedvelte, megszerette. A magyar nóta lelkes híveként Bojtor Imrével alapító tagja lett a Jákó Vera Nemzeti Nótaszínháznak. Közös énekléseik során megtanulták, hogy a nóta és a népdal édestestvérek, közös tehetségük teljességét nyújtották évtizedekig itthon és a nagyvilágban nótakedvelők ezreinek.

Urbán Katalin 1999-ben hagyta abba az aktív énekesei pályát

Bojtor Imre 1999 őszi váratlan halála után abbahagyta az aktív énekesi pályát, lelkileg egyetlen kapaszkodó lett számára az általa alapított Bojtor Imre Népdal-és Nótakörben végzett szerkesztői és rendezői munka. Rákospalota fiataljait és időseit próbálta a műfaj szeretetére tanítani. Bojtor Imre nevét vette fel Sáp Művelődési Háza és ott is Nótakör alakult, s ez örömmel töltötte el Urbán Katalint.

Péter Imre

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Aki magyar talpra hát,rám figyel most a világ
nagy vásár lesz most minálunk.
Eladó a portékám,de nem árú a hazám
ezt a világ sok kincséért nem adnám.
/:Édes hazám,kedves szülőhazám,kössük fel a fehérneműt most igazán.
Ne félj hát a munkától semmi nem megy magától,
hátha jut majd neki is a mannából.:/

Német,olasz,angol,svéd,ezerfajta sok beszéd,
hogyértsem meg mindegyiknek a nyelvét?
Kockásszoknyás kedves skót Szegeden még sosem volt
nappörgést a kupikás még nem kóstolt.
/:Szól a zene csárdást járjunk gyere ne kiméld a lábaidat mindent bele.
Ez a magyar szegény nép nem vették el a kedvét
megcsinálja magának a szerencsét.:/

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Édesanyám hozzád jöttem, simogass meg féltő, meleg kézzel.
A szeretet, amit te adsz, nem ér fel az semmi más egyébbel.
Ha valami bánat gyötör, elmondom és megkönnyebbül lelkem,
A jóságod meghálálom, úgy segítsen a jó Isten engem.

Kezemben e pár szál virág, néma jelkép, mégis beszél szépen,
Velem együtt megköszöni az életet, amit adtál nékem.
Eljön lassan az az idő, amikor majd én óvlak a széltől,
Nem kívánok más egyebet: legyen erőm, ezt kérem az Égtől

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Az a baj, hogy a világon, csak a pénz kell minden áron, mást se hallok, hiába ez a tény!
Sose vágytam gazdagságra, csak egy mákszem boldogságra, mit kívánhat magának a szegény.
Kell a pénz a boldogsághoz, bizony annyi kell, amiből már megélhet egy rendes ember,
Az a baj, hogy a világon, csak a pénz kell minden áron, mást se hallok, hiába, ez a tény!

Ha megérem, hogy lesz pénzem, aki éhes mind vendégem, hej, de sok jót vennék a piacon.
Az a sárga jó bőrcsizma, fel is húznám nyomban még ma, táncra kelnék szavamra fogadom.
A száz tagú cigánybandát idehozatnám, nótaszóval szebb az élet, hidd el rózsám,
Fene bánja, hogy nincs pénzem, csak a nóta szóljon szépen, ez vigasztal mindenkit igazán.

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Bizony sokszor haza várlak egyedül hagysz engem.
Édes fiam mi az oka, mért kerülsz el engem?
Eléd raknék minden jót én, amit csak szeretnél.
De jó volna hogyha néha, néha haza jönnél.

Az én időm gyorsan lejár, hallgass hát a szóra.
Alig akad egy-két perced számomra rég óta.
/:Mert, ha előbb üt az órám, mint ahogyan várnám.
Könnyen lehet mire eljössz, üres lesz a párnám.:/

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Eget verő nagy szerelem nem mindenkit érhet.
Nekem mégis ilyet adott ez a komisz élet.
Akik egyszer így szerettek,ezt az érzést feledni nem tudják.
Ám,hogy nekem mit is jelent,csak most érzem súlyát.

Azt mondják,hogy hálni jár már én belém a lélek.
Nem is eszem,nem is iszom,ha nem látlak téged.
/:Ádám,Éva nagy vétkéért a szerelem Isten büntetése.
Így hát aki beleesett nincs is menekvése.:/

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Ha csárdás szól nem tagadom ,izeg-mozog minden tagom
elfelejtem mi a baj a világban.
Te is járod együtt velem ,táncoljunk már fogd a kezem
lakodalom ritkán van a csárdában.
/:Nénémasszony kiperdül az urával,bátyámuram a szomszédék hugával,
az új asszonyt táncra kérik,de az árát jól megkérik,
a sok ezres nem marad a bukszában.:/

Lagzi után aki felkel,széjjelnézni bizony nem mer,
van sok edény szana-szét a konyhában.
Itt egy alvó,ott egy kancsó,tárva-nyitva minden ajtó,
nászuram meg vígan horkol a kádban.
/:A problémát igen hamar megoldom,
majd felébred nem kell soká locsolnom
Ez is megvan még sincs este,eggyel több lett a menyecske,
eggyel többen dirigálnak a házban.:/

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Hol kóborolsz édes álom,mért nem jössz már a szememre végre.
Számolgatok percet,órát imádkozva nézek fel az égre.
Kábulatban eszembe jut minden ami szívem-lelkem bántja.
Az éjszaka sötét színét csukott szemem feketébbnek látja.

Napfényes lett már a szobám milyen szép is ilyenkor a reggel.
Ágyam szélén kuporodik kicsi fiam megszólalni sem mer.
/:Amikor a napsugara rávetődik szőke buksijára.
Én vagyok a legboldogabb édesapa széles e világban.:/

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Jaj, de nehéz a leánynak, ha valaki szívét foglyul ejti,
Mint rab madár, úgy vergődik, kedvesével el is akar menni.
Ez a ház volt eddig fészke, oltalmazta édesanyja karja,
Ámde most már másra vágyik, ez az érzés hatalmában tartja.

Jaj, de nehéz az anyának, akitől most elviszik a lányát,
Elengedné, itt tartaná, teljesítné szíve minden vágyát.
Ámde más az élet rendje, nem tehetünk annál sokkal többet,
Minthogy egy mély sóhajtással lenyeljük a felgyülemlett könnyet.

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Kedves nótám eldalolom kísérje a hegedű,
Hallgasd meg és dúdold velem, ugye milyen egyszerű.
Feledd el, hogy fut az idő és az ég, ha beborul,
Holnap talán napfény is lesz, s minden virág kivirul.

Húros hangszer az én szívem, olyan mint a hegedű,
Amíg együtt muzsikálunk, minden olyan gyönyörű.
/:Ne feledd, hogy néha, néha még a húr is elszakad,
Szívem is, ha folyton bántod egyszerre csak megszakad.:/

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:

Meghaltak a szép fák, megritkult az erdő.
Tavasz van, de rajtuk levél többé nem nő.
Madár kicsi fészkét lombos ágba rakja.
Nem a száraz gallyra, szegény halott fákat senki sem siratja.

Mit csinál az ember szív szorongva nézem.
Rohan a vesztébe én ezt nem is értem.
/:Pusztít vizet, erdőt, szennyezi a mezőt.
Messze szálló felhőt, segíts rajtunk Isten, önts ránk tiszta esőt.:/

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:

Mért vagy nekem a legelső,szívemben a szent oltárkő.
Te híved most leborulok szememet is úgy fordítom.
Adj számomra egy kis reményt,egyetlen egy szép szót felém.
Jajgó szóval ne várj soha,volt már erre nagy lángokat.

Nagy tűz után fekete kép,rám borult a nagy sötétség,
Soha többé már nem látlak,mikor enyhül ez a bánat.
/:Ne beszéljen senki rólad,nem akarom tudni hol vagy.
A szent érzést eltemetem,sírba nyugszik a szerelem.:/

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Száll a selyemszoknya áll a bál,szombat este legéppen valahány.
Jár a sok cipellő,táncot jár,zsenge korban,de szép is ez a lány.
/:Mert a Niagara szállóig,tarka virágok közt sok legény,
Víg a muzsikaszó téged vár,táncolj,táncolj,de jó is ez a bál.:/

Négyre jár az óra,jaj de kár,hajnal tájban búcsút mond minden pár.
Karcsú,hosszúhajú,barna lány,bájos arcod miért lett halovány.
/:Nézd a táncos lábú,szép legény,más lányt kísér haza,nincs remény.
Nembaj fel a fejjel lesz még bál,szép legény is akad még egynéhány:/

Szövegírók:	Urbán Katalin

Zeneszerzők:	Zsákay Ferenc

Te édes élet, lenyelem a mérget, mikor másnak osztogatod a lépesmézet.
Csak néha nézz rám, a nagy messzeségből, hadd kaphassak én is az édességből.
Ne múljon el ez az élet még sokáig, lehetőleg tartson el még a rút halálig.
Te édes élet, azzal egyet értek, hogyha rám szánsz körülbelül vagy százhúsz évet!

Te édes élet, sokszor attól félek, visszaveszed, amit adtál: a jót és szépet.
Ha fáj a szívem, segíts rajtam mindig, vigasztalj meg engem, ó tégy meg ennyit!
Ne múljon el ez az élet még sokáig, lehetőleg tartson el még a rút halálig.
Te édes élet, azzal egyet értek, hogyha rám szánsz körülbelül vagy százhúsz évet!