Hungarikum lett a klasszikus magyar nóta A legfontosabb célom, hogy vezessék be újra az előadói működési engedélyt Nógrádi Tóth István a Ma­gyar­nóta Szerzők és Énekesek Országos Egyesületének elnöke el­mondta: A magyar nóta a magyar játékszín bölcsőjében született meg. A nótákat kiváló költőink, zeneszerzőink írták. Petőfi, Gárdonyi, Ady verseire Egressy Béni, Szentirmay Elemér, Thern Károly, Szénfy Gusztáv írt zenét. Kodály szerint a „magyar nóta a XIX. századi társadalom tükörképe”. Hubay Jenő világhírű hegedűművész a nemzet zenéjének a magyar nótát tartotta. Losonczi Ágnes zeneszociológiai könyvében a zenei műfajok kedveltsége között első a magyar nóta, majd ezt igazolta Malecz Attila fölmérése is.

Amikor először, 2010 előtt beszélgettünk, ak­kor a médiában alig lehetett magyar nótát hallani. Azóta sokat változott a helyzet: meg­szü­letett a Dankó Rádió, és a klasszikus magyar nóta hungarikum lett. Ez sikerként könyvelhető el?
– Természetesen nagyon örülünk annak, hogy végre van egy olyan kormányunk, ame­lyik elismeri, hogy a magyar nóta nem­zeti kincsünk. Mindezért egyesületünknek nagyon sokat kellett lobbiznia. Valóban má­jusban hungarikum lett a magyar nóta, de előbb még a kiemelkedő nemzeti érték­ként kezelt Magyar Értéktárat január 30-án összesen hat elemmel bővítették: a listára került gróf Széchenyi István szellemi ha­gya­téka, a Zsolnai Kulturális Negyed, Gun­del Károly gasztronómiai és vendéglátó-ipari öröksége a Gundel Étteremmel együtt, a klasszikus magyar nóta, a 100 tagú ci­gány­zenekar művészi és hagyományőrző telje­sít­ménye, valamint az Ilcsi szépítő füvek na­túrkozmetikai termékek. Kiemelem, hogy a klasszikus magyar nótáról van szó.
Van olyan magyar nóta, ami nem klasszikus?
– Lényeges, hogy az adott művet – ami­nek megvan a maga stílusa és szerkezete – ci­gányzenekarral adják elő. Ami ettől el­tér, arra gondolok: divattá vált, hogy a csár­­dá­so­kat lakodalmakon zongora és dob­gép kí­sé­rettel adják elő – nos ez nem klasz­szikus nóta.
Tehát, ha most valaki ír egy magyar nótát, an­nak máris a hungarikumok közé sorolható az alkotása?
– Amennyiben az megfelel az előbb el­mondott követelményeknek. Az is érdekes, hogy a Hungarikum Bizottság első körben azt szerette volna, hogy a csak az 1930-ig szü­letett nóták tartozzanak a klasszikus meg­ítélés alá. Úgy vélték, ami 1930 után született, az dilettáns munka. Erre én fölsoroltam nekik legalább 50 szerzőt, akik az elmúlt évtizedekben nótát írtak, s az Ar­tis­jus – Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egye­sü­let visszaigazolta, hogy ezeknek a szer­zők­nek, például Alpár Géza, Ányos László, Babos Károly, Kalmár Tibor, Járóka Sán­dor, László Imre nótáira van kereslet. S az Artisjus levelében leírta, hogy a médiában, a koncerteken az 1930 után keletkezett nó­tákat is játsszák. Azt is mondták a bizott­ság­ban, hogy az a 200 magyar nóta, amely a Ke­rényi György és Sárosi Bálint által jegy­zett könyvekben fellelhető, azok a klasszi­kusok. Áttanulmányoztam a két könyvet, s ar­ra a következtetésre jutottam, hogy ez a fel­vetés nem állja meg a helyét, mert pél­dául a Kerényi-könyvben lévő művek nagy része mára feledésbe merült. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen Dankó Pista körülbe­lül 500 nótát írt, s belőlük 50 maradt fenn. Ezenkívül a bizottságnak átadtam egy tájé­koztató füzetet a klasszikus magyar nótá­ról. Ebben leírtam többek között, hogy a ma­gyar nótáról az elmúlt években sokféle vélemény hangzott el. Ennek ellenére 200 éve él, gyakran énekeljük, sőt még azok is így tesznek, akik nem igazán kedvelik ezt a mű­fajt. Hivatkoztam Szabolcsi Bencére, aki azt írta: „A XIX. században ez a zene se­gített magyarrá lenni és magyarnak ma­radni”. Ez a zene szólt több mint két év­szá­zadon keresztül a magyarországi színházak­ban, előkelő szórakozó helyeken, kultúrhá­zak­ban. A magyar nóta ráadásul a magyar já­tékszín bölcsőjében született meg. A nó­tákat kiváló költőink, zeneszerzőink írták. Petőfi, Gárdonyi, Ady verseire Egressy Bé­ni, Szentirmay Elemér, Thern Károly, Szénfy Gusztáv írt zenét. Kodály szerint a „ma­gyar nóta a XIX. századi társadalom tükör­ké­pe”. Hubay Jenő világhírű hegedűmű­vész a nemzet zenéjének a magyar nótát tar­totta. Losonczi Ágnes zeneszociológiai könyvében a zenei műfajok kedveltsége kö­zött első a magyar nóta, majd ezt igazolta Malecz Attila fölmérése is. Dr. Tanka Lász­ló a Panoráma Világklub alapító elnöke is visszaigazolta nekem, hogy a külföldi ma­gya­rok nagyon kedvelik a magyar nótát. A Magyar Zenei Tanács 50 zenei intézmény ne­vében szintén leírta azt, hogy él a ma­gyar nóta, s ezért támogatják annak fölvételét a Magyar Értéktárba. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha operaénekesek – pe­dig tudjuk, hogy az operarajongók nagy ré­sze lenézi a nótát –, mint például Melis György, Svéd Sándor, Palócz László, Pitti Ka­talin, Radnai György énekeltek magyar nó­tát, akkor ez azt jelenti, hogy ők is kincs­nek tartották, tartják ezt a műfajt. Nyolc éven át nótaiskolát vezettem, melyben a nö­ven­dé­keket fölkészítettük a színpadra, te­hát szí­nészmesterséget is tanítottunk. 2000 óta pedig a nótaszerzők Artisjus-díjat kapnak. Legutóbb Balogh Sándornak ítélték oda ezt a kitüntetést. Egyesületünk Életmű-díjat ad át azoknak a magyarnóta-éne­ke­seknek, akik 40 éve a pályán vannak, akik­nek CD-jük jelent meg, s a médiában is hallhatók. Ezen­kívül újságja is van en­nek a műfajnak, mely Szegeden jelenik meg. Hat éve pedig Nótás Sétahajó megy a Du­nán. Mindezek bizo­nyít­­ják azt, hogy a klasz­szikus magyar nótának a hungarikumok között a helye.
Tehát a klasszikus magyar nóta hungarikum lett. S játsszák a médiumokban is.
– De nem mindegy, miként. Felhívom a rádiók és televíziók vezetőinek, szerkesz­tői­nek a figyelmét arra, hogy a klasszikus ma­gyar nótát a műsorokban rangos énekeseknek kell előadniuk, s nem amatőrök­nek. Teszem föl, valaki nem ismeri a ma­gyar nótát, vagy nem kedveli, s ha bekap­csol­ja a televíziót, s azt hallja, hogy egy ama­tőr fülsértő módon énekel, akkor azt gon­dolhatja magában, ha ez a nóta, akkor nem kérek belőle. A népzenét és a dzsesszt már felsőfokon oktatják. A magyar nótának vi­szont nincs iskolája. Másrészt olyan ifjú  titánok irányítják a kultúrházak több­ségét, akik nem tűrik meg a ma­gyar nótát. Az is fel­háborít, hogy különböző borfesztivá­lo­kon nem szól magyar nó­ta a színpadról, ha­nem angolszász zene.
Milyen további tervei vannak a magyar nóta nép­szerűsítése érdekében?
– Tárgyalásokat folytatok, hogy egy adott színházban havi rendszerességgel magyar­nótaestet adnánk elő rangos énekesek köz­re­működésével – tánccal és humorral fű­sze­rezve. Szeretném a felsőfokú intézmé­nye­ket fölkeresni azzal, hogy mivel hunga­rikummá vált a magyar nóta, változtassanak az oktatási tematikán. Emellett újjá aka­rom indítani a nótaiskolát – remélem kapok rá pályázati forrást. De a legfon­tosabb célom az, hogy vezessék be újra a mű­ködési engedélyt, amivel az amatőröket ki lehet szűrni. Így ők nem énekelhetnének a médiában. Nem vagyok ellensége az ama­tőrmozgalomnak, de ott, ahol a közönség fizet a nótahallgatásért, ne lépjenek föl di­let­tánsok, akik legtöbbször orrhangon, vég­hangsúllyal énekelnek. A klasszikus ma­gyar nóták szerepe és azok megfelelő, professzionális színvonalú előadása azért is fontos, mert sok ember életérzésének felelnek meg, és zenei igényét elégítik ki. 

%

Hungarikum Bizottság Szarvasra kihelyezett ülésén e történelmi városban, régi falak között  2014 május 16-án döntött:

a "klasszikus magyar nóta"

felvételt nyert a

HUNGARIKUMOK GYÜJTEMÉNYÉBE

" e szerint a "klasszikus magyarnóta" megkülömböztetésre, kiemelésre való érték, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével a magyarság csúcsteljesítnényei közé tartozik, így ezentúl a hungarikum kitüntető címet viseli."