Ilyen nincs, és mégis volt. Pálkerti Zsuzsannának 1951-ben, hétéves korában külön telefonvonal került a nevére, mert a szerepléseit levelezés útján már képtelenség volt szervezni. Fehér blúzban, fehér harisnyában, fehér masnival a hajában lépett fel ekkoriban, hófehér volt még a harmonikája is, melyen oly sokszor játszotta a Kalinkát, a Poljuskát és Brahms magyar táncai közül az ötödiket.

Egy varrónőtől tanult zenélni: az édesanyjától. Az asszony szépen énekelt, balalajkán és bendzsón játszott, és minden fellépésre elkísérte csodagyereknek tartott lányát. Ott ült Sárdy János mellett a Pobjedában, együtt utazott az autóbuszon Feleki Kamillal, és mindeközben a lánya kezét szorította, a kis harmonikásét, aki a fővárosi művészekkel haknizta végig az országot. A társaság szórakoztatta Dunapentele építőit, fellépett bányászok, postások, pártaktivisták előtt, szerepelt gyárakban, kultúrházakban, és az aprócska kislány, akinek kilószám küldték a csokoládét a rajongói, addig-addig játszott a hétköznapok hőseinek, amíg különös dolog törte ketté gyermekművészi karrierjét: az, hogy felnőtt.

Pálkerti Zsuzsanna azonban csak zenélt tovább. Előbb a Metalloglobus zenekarához csatlakozott, majd a Telefongyár esztrádegyüttesét erősítette, és alig töltötte be a tizennyolcat, már szórakozóhelyeken lépett fel. A harmonikát zongorára cserélte, és ettől kezdve tánczenészként kereste a kenyerét. Dolgozott az isaszegi Csata vendéglőben, a jó nevű csepeli Horizont presszóban, és a rákospalotai Csalogány vendéglőben, sokáig beugróként helyettesítette a zenészeket a Déryné presszóban, amikor pedig a Búsuló juhászban egyszer Gershwint játszott, az épp ott vacsorázó Cziffra György ötszáz forint borravalót küldött neki a pincérrel. Egy ideig együtt lépett fel a férjével, ezzel a szép hangú, ám nehéz természetű emberrel, akitől egy szép napon megszökött. A férfiakban csalódott Pálkerti Zsuzsanna akkor vett egy dobgépet: az legalább nem beszél vissza, és a jattot sem kell felezni vele.

Tulajdonképpen így telt az élete, csendesen, nagyobb megrázkódtatások nélkül. Zongorázott, énekelt, a maga örömére olykor verseket költött, vagy zenét szerzett. Több mint ötszáz dal fűződik a nevéhez, melyek közül az elsőt még tizenhat éves korában írta. Szerelmes szerzemény volt, egy ponton feltűnt benne az Esthajnalcsillag, és valahogy így végződött: soha nem felejtlek. Pálkerti Zsuzsanna később szinte minden műfajt kipróbált: szerzett cha-cha-chát, keringőt, táncdalt, bordalt, szvinget, rengeteg magyar nótát, és egy szirtakit, melyet Görögországban írt, ahol a Kispesti Nótakörrel járt. Ezenkívül mindössze egyszer volt külföldön, akkor a szlovákiai Fülekre utazott, bár erről a kirándulásról rossz emlékei vannak: folyton esett az eső.

Pálkerti Zsuzsa szövegíró és zeneszerző. Ő nótákban és slágerekben is kimagasló. 2008-ban Ő nyerte a 2008 legjobb nótaszerzők címet

Egy koktéltól, még nem kap el a mámor...
egy koktéltól, csak a szíved ficánkol...
más kell ide, nem hiszti, mánia...
sejtelmes, édes, kedves, romantika...

Egy koktéltól, még biztos nem szédülsz el...
egy koktélnál, ide bizony több kell...
mert ha eltalál, a nyilával az Ámor...
akkor, koktél nélkül is, elkap majd a mámor..."

                                            /Pálkerti Zsuzsanna/

Azért, mert néha megállnak az órák...
azért, még az idő megy tovább...
állandó mozgás, a mi kis életünk...
és a sorból, ki nem léphetünk...

Együtt sodródunk, a rohanó árral...
soha nem szűnő, élni akarással...
örökös forgás, ez a mi életünk...
megszülettünk, és semmivé leszünk..."

                                        /Pálkerti Zsuzsanna/

"A bánatomból, lassan magamhoz térek...
eltűnt belőlem, a keserűség...
nem számítanak, már a messzeszállt évek...
az maradt bennem, csak ami szép...

Míg veled éltem, olyan elveszett voltam...
akaratnélküli, kis gyönge báb...
szerelmet tőled, hjaj, hányszor koldúltam...
és csak én voltam hű, tehozzád...

De az emlékek lassan, szürke köddé válnak...
ami volt elmúlt, mostmár nemérdekes...
ideje végre, hogy magamra találjak...
jöhet még más, kiért élni érdemes..."

                                               /Pálkerti Zsuzsanna/