Kiballagok a vasúthoz…

Kiballagok a vasúthoz találkozni véled,

Viszek kéklő nefelejcset,gyöngyvirágot néked.

Jól tudom,hogy elvárhatlak örökkön-örökké,

Az a vonat nem érkezik soha-soha többé.

Elballagok a vasúttól,nincs ott mit keresnem.

Megértettem,nem szabadna ily nagyon szeretnem.

De azsegény megvert szívem mégis kitart végig,

Kinn marad a legutolsó vonatérkezésig.

Anyám, édesanyám dallal…

Anyám, édesanyám, dallal köszönöm,

Boldog ifjúságom, felnőtt örömöm.

/:Köszönöm, hogy mindig édesanya voltál,

Köszönöm a dalt, amellyel álomba ringattál, álomba dúdoltál.:/

Anyám, hogyha dalol, minden muzsikál,

Mint mikor a hárfa bársony hangja száll.

/:Dalolj édesanyám, úgy mint réges-régen.

Mindannyian azt kívánjuk:véget sose érjen, anyám soká éljen.:/

Nyílnak,nyílnak a mezei virágok…

Nyílnak, nyílnak a mezei virágok

Férjhez mennek előlem a szép lányok

Nem is maradt a számomra még egy sem,

Kit a szívem, az árva szívem szeressen.

Sírnak-rínak a mezei pacsirták,

Szomorúan sírnak az édesanyák

Szomorú édesanyák, ne sírjatok,

Megvígasztal a szabadságos fiatk

Isten veled, te bajai kaszárnya

Már én többet nem fekszek a vaságyra

/: Elbúcsúzom a fűtől, fától s a vaságytól

Utoljára százados úr magától. :/

Kis kút, kerekes kút…

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban,

De szép barna kislány van a szomszédunkban,

Csalfa szemeimet rá sem merem vetni,

Fiatal az édesanyja azt is kell szeretni.

Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza

Sudár jegyenyefa van az udvarába,

Sudár jegenyefa földre hajlik az ága,

Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

Ennek a szép barna lánynak rövid a szoknyája

Mondtam az anyjának varjon fodrot rája

Azt mondta a kedves édesanyja, nem var fodrot raja

Akinek nem tetszik a lánya, ne járjon utánna.

Ősszel a tearózsa hullatja levelét

Köszönöm galambom, hogy eddig szerettél

Hogy eddig szerettél, de már másé lettél,

Verjen meg a jegesesső, ha elfelejtettél.

Honfoglalás

Kell még egy szó, mielőtt mennék

Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,

Az uton majd néha gondolj reám,

Ez a föld a tiéd, ha elmész visszavár.

Nézz rám és lásd, csillagokra lépsz

Nézz rám hova tűnt, a régi szenvedés,

Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,

Tudod jól, hovamész, de végül haza érsz.

Szállj, szállj sólyom szárnyán három hegyen túl,

Szállj, szállj, ott várok rád, ahol véget ér az út.

Ugy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába.

Az a hely, ahol élsz, világnak világa,

Az égig érő fára, ha nem nő ujra ága,

Úgy élj, hogy te legyél, virágnak virága.

Szállj, szállj sólyom szárnyán három hegyen túl,

Szállj, szállj én várok rád, ahol véget ér az út.

Nézz rám és ne így élj, nézz rám, sose félj,

Ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé

Sej, most kezdtem…

Sej, most kezdtem egy fehér kendőt viselni,

Most kezdtem egy barna kislányt szeretni.

Úgy akartam szeretni, hogy ne tudják,

Sej, a csillagok rám világosították.

Sej, két partja van a zavaros Tiszának.

Közepibe fehér hattyú leszállott.

Két szárnyával vágja széjjel a habot,

Sej, most tudtam meg, hogy a babám elhagyott.

Sej, piros alma kigurult a kosárból,

Nincsen, aki megtörölje a sártól.

Én felveszem, megtörlöm a sártól,

Sej, csókot várok estére a babámtól.

Ha te tudnád, amit én,

Ha te tudnád, amit én,

Ej, ki babája vagyok én,

Te is sírnál nem csak én,

Ica te, keservesebben mint én.

Fehér fuszulyka-virág,

Ne jöjj hozzám napvilág,

Gyere hozzám estére,

Ica te, akkor ülj az ölembe!

Ha kicsi is a legény,

Lehet azért vőlegény:

Széket tesznek alája,

Ica te, úgy mászik fel az ágyra!

Erdő mellett nem jó lakni…

Erdő mellett nem jó lakni,

Mert sok fát kell hasogatni.

Kilenc ölet, meg egy felet,

Öleljen meg, aki szeret

Hagyma, hagyma, vöröshagyma,

Veszekedett vöröshagyma.

Mért nem etted a szememet,

Hadd sirassam kedvesemet.

Szerettelek, nem tagadom,

De már annak vége vagyon.

Vége van a szerelemnek,

Sohase szeretlek többet.

Szeretőm piros orcája,

De sok csókot raktam rája.

Nem rakok én többet rája,

Rakja rája a rózsája.

Látod, édesanyám…

Látod, édesanyám, látod, édesanyám

mért szültél a világra?

Inkább dobtál voln, inkább dobtál volna

a kanyargós Tiszába!

Tisza vize elvitt volna a jeges Dunába,

Mostan nem is volnék, mostan nem is volnék

senki megunt babája.

Nincsen páros csillag, nincsen páros csillag

Mind lahullott az este

Nincsen szép szeretőm, nincsen szép szeretőm

Mert elhagyott örökre

Ha elhagyott ő bánja meg de én sohasem

Még a síromban is, még a főldalatt is

csak ő jár az eszembe.

Tavaszi szél vizet áraszt…

Tavaszi szél vizet áraszt,

virágom, virágom.

Tavaszi szél vizet áraszt,

virágom, virágom.

Minden madár társat választ,

virágom, virágom.

Minden madár társat választ,

virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,

virágom, virágom?

Hát én immár kit válasszak,

virágom, virágom?

Te engemet s én tégedet,

virágom, virágom.

Te engemet s én tégedet,

virágom, virágom.