Sárgarépát nem jó dombra ültetni…

Sárgarépát nem jó dombra ültetni

özvegyasszony lányát nem jó szeretni

egyszer mondtam vala-vala-valamit a lányának

beszaladt és megmondta az anyjának!

Azt mondják, hogy szerencsém van…

Azt mondják, hogy szerencsém van mindenben én nékem.

Akármihez kezdtem hozzá, könnyen célhoz értem.

/:Pedig nem nyílt tövis nélkül nékem sem a rózsa,

Hogy csak ritkán voltam boldog, nem tud senki róla.:/

Az életem országútján sokat áztam-fáztam.

Gyönyörködni tudtam mégis, egy szál kis virágban..

/:Befelé hullt minden könnyem, sosem láttak sírva.

Az irigyelt szerencsémnek talán ez a titka.:/

Darumadár fenn az égen…

Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.

Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,

Mondd meg az én galambomnak,

Ne sirasson, felejtsen el engemet.

Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,

Violaszín nyoszolyádon oldaladhoz simulnék.

/:Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,

Lehajtanám bús fejemet

Hattyúfehér, fehér hattyú kebledre.:/

Kecskebéka felmászott…

Kecskebéka felmászott a fűzfára

Zöld levelet hozott le a szájában

Így se volt jó, úgy se volt jó, sehogyan se volt az jó

Mindig csak a más asszonya volna jó

Fehér cica felmászott a nagy fára

Annak is a legmagasabb ágára

Fönt se volt jó, lent se volt jó, sehol se volt nékem jó

Mindig csak egy más asszonynál volna jó

Országúton hosszú a jegenyesor…

Országúton hosszú a jegenyesor

Hosszú a jegenyesor hazáig

Csizmám talpa százszor is lekopik, hej,

Százszor is lekopik, hej, odáig.

Nincsen pénzem a vonatra,

Az sincs, aki haza hozatna,

Fáradt lábam estére hazatalál,

Nem messze van ide Kolozsvár.

Kiskertünkben a bazsarózsa

Kiskertünkben a bazsarózsa virágzik

A bokrétám egy leány kalapjáról

Egy leány kalapjáról hiányzik

Kár volt mennem belátom

Otthon a nyugtom úgy sem találom

Fáradt lábam estére hazatalál

Nincsen ide messze Kolozsvár

Vándorfelhők fenn az égen…

Vándorfelhők fenn az égen, ha majd egyszer kis falumhoz értek,

Álljatok meg az alvégen, édesanyám házát keressétek.

Ott ahol a vén eperfa halkan sóhajt fel az éjszakába',

Vándorfelhők ott van az én édesanyám nádfedeles háza.

Szóljatok be az ablakon, mondjátok, hogy hírt hoztok felőlem,

Mondjátok, hogy ne búsuljon, jól megy sorom, mióta eljöttem,

Ne tudja meg, hogy a sorsom, az életem keserűség, bánat,

Ne hulljon a könnye értem, fehér hajú, édes jó anyámnak.

Az én jó apámnál…

Az én jó apámnál, nincs jobb a világon,

Hiába keresném, párját nem találom.

Mikor rá gondolok, mintha róla szólna,

Szívemben egy szép dal, egy gyönyörű nóta.

Az én jó apámnak, nincsen rossz barátja,

Nincsen szenvedélye, s boldog a családja.

Fárad éjjel, nappal, de már alig várja,

Mikor a gyermekét karjaiba zárja.

Tudom édesapám, sok bajod volt vélem,

Mégis milyen sokat tettél eddig értem.

/:Nélküled nem volna az életem oly szép,

Azt kívánom néked,hogy nagyon soká élj még!

Szép város Kolozsvár

Verse:

Ez nem vicc ez mámor, az izé az Ámor már itt van és áldozatra vár.

Becsület szavamra meg vagyok zavarva, a szívem az ide, oda jár.

Mi ennek a kulcsa? Ez mégis csak furcsa, hogy ilyen gyors tempóban imád.

Ez szép is, de hogyan hihetném is, gyanakodva kell mégis fogadnom a szavát.

A bátrak ajtóstul neki vágnak! A konzekvenciákat vonjuk le hát.

Refr.:

Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál,

Jöjj hát mért haboznál? Angyalkám gyere már!

Légy sorsom szerencsém, légy a takaros menyecském,

A szőke Szamosnál kis fészkünk vár!

A piros reménység, a havasokon fehérség,

S a bércek hegyén a zöld fenyő erdő vár.

Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál,

S a földön nem lesz ilyen boldog pár!

Verse:

Ön pompás udvarló a heve nem gyarló, és roppant behízelgőn dalol.

Ámorra ez rá vall, mert ismert nyilával valóban meg célzott valahol.

Már én csak azt mondom álljunk meg egy ponton, a többit azt mellőzzük talán.

Most félek, hogy nem kap helyet tényleg minden művelt és képzett családnak asztalán.

Ó pardon az illemet betartom, de tovább is kitartom, instálom önt.

Refr.: Szép város...

Kolozsváros olyan város…

Kolozsváros olyan város,

A kapuja kilenc záros.

Abban lakik egy mészáros,

Kinek neve Virág János.

Kordován csizma lábára,

Sárga sarkantyú van rajta,

Összeveri legény módra,

Hull a csukros szegfű róla.

Kapum előtt összeveri,

Víg szívemet keseríti,

Kapum előtt ne veregesd,

Víg szívemet ne kesergesd.

Meghót Jánosnak az apja,

Rámaradt a gazdagsága:

Hat ökörnek a kötele,

Három vasvillának nyele.

Kék nefelejcs, kék nefelejcs…

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,

virágzik a, virágzik a tó tükrén (partján).

Beteg vagyok, fáj a szívem,

nem sokáig, nem sokáig élek én (már).

Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,

a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,

a hűségnek, a hűségnek virága.

De sok szőke, barna leány,

megcsalt engem, megcsalt engem hiába.

Ha meghalok a síromra nefelejcset tegyetek,

hadd mondja el, nem én hanem ők csaltak meg engemet

Kék nefelejcs, kék nefelejcs

virágzik a virágzik a tópartján.

Csokrot kötök, csokrot kötök,

néked abból édes kedves jó anyám.

Mert szeretlek, mint szereted, te, e kedves virágot.

Édesanyám, egy csókodért odaadnám a Világot.