Ne sírj anyám a te rossz fiadért…

Ne sírj anyám a te rossz fiadért

Édesanyám, a könny nem sokat ér.

Hiába sírt fiad is mikor hozták a hírt

hogy a lány kibe halálosan szerelmes volt, feledni bírt.

Ne sírj anyám a te rossz fiadért,

Édesanyám a könny nem sokat ér.

Az éjszakát csak egy lány miatt csavargom át,

csak azért, hogy ne lássa más a szívem fájdalmát.

Piros rózsák beszélgetnek…

Piros rózsák beszélgetnek, bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.

Találgatják hová jutnak, mely sarkába ennek a nagy világnak?

Szép asszonynak hókeblére, vagy egy gyászos temetésre koszorúba fonják?

Vagy talán az éjszakában, valahol egy kiskocsmában

Egy széplányra szórják.

Ám egy napon útrakeltek, ágaiktól búcsút vettek a rózsák.

Mert énnékem virág kellett, letéptem egy holdas éjjel száz rózsát.

Virágoknak illatával, halkan síró muzsikával üzenem tenéked

szegény vagyok, semmim sincsen, e száz rózsa minden kincsem.

Add érte a szíved!

Eletemben csak kettot szerettem…

Eletemben csak kettot szerettem:

Az egyik volt a draga jo anyam!

Istenem,hogy orkoddott felettem,

Istenem,hogy vigyazott ream!

Es amikor betegsegbe estem,

Konnyes szemmel ugy imadkozott,

De en csak az ellenet kerestem,

Anyam sirt,de nem panaszkodott.

Egy szep tavaszi esten,

Jott felem egy csinos Barna lany,

Ugy jott,mint egy megvalosult alom,

Nincs azota nyugodt ejszakam.

Hogy en a lany vagyait kovessem,

Anyam is elment,o is itthagyott.

Visszasirnam azt az oregasszonyt,

Aki csak sirt,de nem panaszkodott.

Vannak el nem csókolt csókok…

Vannak el nem csókolt csókok

ès befelé hulló könnyek,

Elfelejtett régi álmok,

amik vissza sosem jönnek,

Leveleket, üzenetet,

Van úgy, hogy már sosem várunk,

Vannak utcák, vannak házak,

amelyekben sosem járunk.

Vannak szemek, amelyeknek pillantását sosem érzed

Vannak kezek, amiknek a remegését sosem érted,

Vannak büszke, dacos ajkak,

amik sohasem beszélnek,

De a könnyes, gyűrött párnák,

Reggel mindent elmesélnek.

Szánt a babám csireg csörög…

Szánt a babám csireg csörög sej haj a járom

szánt a babám a benedeki határon

szááraz af öld hármaseke nem áállja

szép a babám benedeken seeeeeejhaaaaj nincs párja.

Mondtam babám ne rakd meg a sej haaj szekered

Feltöri a villanyél a kezeedet

fááábúúúúúúúúúl van villanyele nem másból

feltöri a tenyeredet sej haj csunyául

Sárga a csikó…

Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta

Most akartam hozzád menni rajta

Most akartam véled beszélgetni

Itt van az idő, el kell masírozni

Anyám, anyám, kedves édesanyám

De szomorú vasárnap délután

Házunk előtt szépen muzsi-muzsikálnak

Engemet pedig visznek katonának.

Ne vigyenek engem katonának

Megszakad a szíve a babámnak

Megszakad a babám gyönge szíve

Ha engemet elszakítnak tőle.

Én még mindig gondolok magára…

Én még mindig gondolok magára,én még mindig szeretem magát

elmerengve gondolok magára,ujra látom győnyőrű haját

ujra látom két szemét ragyogni,ujra nyujtja felém a kezét

ujra hallom gunyosan kacagni mint mikor a szívem tépte szét.

Maga is csak olyan mint a többi,maga is hazudta ,hogy szeret

fog még maga én utánam sírni,de már akkor késő el mehet

tegyűnk hát a szerelmünkre pontot,mert a szivünk olyan mint a jég

én magával ugysem leszek boldog, Isten önnel,áldja meg az ég!

Bucsut int az ősz a nyárnak…

Bucsut int az ősz a nyárnak,dér csokol meg minden rózsa ágat

kihaltak a messze tájak,fecskék utján sötét varjak szállnak

hová lett a virág illat ,tarka mező,zengő madár ének?

mindent,mindent vihar tépett ,az életűnk sárgult fa levél lett.

Nyomában a téli kődnek melengető enyhe szellők jönnek

a nap sugár játsznyi kőnnyen melengeti a megdermedtt földet

sárgult levél elporladtt már,fa ágakon apro rügyek nőnek

Utánunk is ujak jönnek,őrők sorsa ez az életűnknek!

Erdély országban van az én hazám…

Erdély országban van az én hazám

Ott nevelt engem az Édesanyám

idegen nekűnk akkár hol vagyunk

Erdélyországban minden sohajunk!

szegény székely nép akár merre néz,akár merre jár

az itala kőnny,a kenyere sár

mert bocskorosoké kincses KOLOZSVÁR!

Van egy ház a Tisza parton…

Van egy ház a Tisza-parton,

Ott becézett szelíd hangon,

Dalolt anyám régen,

Nincsen rajta cifra torony,

Egyszerű kis szerény otthon,

Mégis legszebb nékem.

Abban élt az édesanyám,

Elringatott sok éjszakát,

Ha került az álom.

Szíve első édes vágya,

Ott ébredt a boldogságra,

Sírt az első fájó csalódáskor

Szomorú füz lombos ága,

Ráhajolt a kedves házra,

Öreg Tisza-partra.

Halkan síró falevelek,

Szinte látom, hogy peregnek

Elmerengek rajta.

Az a ház még most is ott áll,

Minden emlék úgy muzsikál,

Úgy mesél mint régen.

Amikor még anyám dalolt,

Szép mesékkel fölém hajolt,

Gyermekkorom boldog idejében.

Az a ház még most is ott áll,

Minden emlék úgy muzsikál,

Úgy mesél mint régen.

Amikor még anyám dalolt,

Szép mesékkel fölém hajolt,

Gyermekkorom boldog idejében.