Paraszt volt az Édesapám…

Paraszt volt az Édesapám, én is az vagyok,

Künn a pusztán szántott, vetett, nyáron aratott.

De mivel, hogy kérges lett a dolgos két keze,

Ne gondolja senki azt, hogy Neki nincs szíve.

Nem volt az én családomban koldus soha még,

6 ökörrel szántott, vetett a nagyapám rég.

Gulya, ménes künn a pusztán mind az ővé volt,

Csak egy bűne volt, hogy szerette a muzsika szót.

Kártya mellé jó bor kellett, meg úri barát,

Ez vitte el a termésnek mindig a javát.

A csikókat is felírta a végrehajtó,

A kocsmában mégis zengett a muzsika szó.

Így hát nékem nem maradt már se kocsi,se ló,

Koldus vagyok koldussá tett a muzsika szó.

Pedig hát a nagyapámnak uradalma volt,

Csoda-e, hogy gyűlölöm én a muzsika szót

Jaj, de szép kék szeme van magának…

Jaj, de szép kék szeme van magának,

Nincs ilyen a világon senki másnak.

A szívem úgy dobog, mikor látom,

Meghalok egy csókjáért ,gyöngyvirágom!

Nappal is álmodom mosolyával,

Éjjel meg azt húzatom a cigánnyal,/hogy/

Jaj, de szép kék szeme van magának,

Nincs ilyen a világon senki másnak.

Rózsákat ringat a szél a kertben,

Érzem, hogy mindörökre rabja lettem.

Hangjában tündérek muzsikálnak,

Súgja meglfogad-e babájának?

/:Rózsaszirom lesz a nyoszolyája,

Két karom ölelése a párnája,

Szívemmel bélelem kicsi fészkünk,

Tartós lesz, nem kell másik, amíg élünk.:/

Piciny szekfű, fehér szekfű…

Piciny szekfű, fehér szekfű, emlékszel-e még a nyárra?

Amikor még ott ragyogtál egy barna lány ablakába

Akkor minden boldogságom ott ragyogott a szemében

Azt hittem, hogy van boldogság, melynek nincsen soha vége.

Piciny szekfű, fehér szekfű, felejtsünk el minden álmot

A Jóisten nem adhatott mindenkinek boldogságot

Minden szívnek az a sorsa, hogy valaki összetörje

Piciny szekfű azt a kislányt felejtsük el mindörökre...

Minden asszony életébe…

Minden asszony életébe jön egy pillanat,

S úgy szeretne olyat tenni, amit nem szabad.

A férjében minden áron csak hibát keres,

S ha jön egy másik, aki szebben súgja, hogy: Szeress.

Ismeretlen vágyak, fények táncol a szemén,

S a lelkében harcot vív a bűn és az erény.

Minden asszony életébe jön egy pillanat,

De boldog Ő csak akkor lesz, ha mégis hű marad.

Ismeretlen vágyak, fények táncol a szemén,

S a lelkében harcot vív a bűn és az erény.

Minden asszony életébe jön egy pillanat,

De boldog Ő csak akkor lesz, ha mégis hű marad.

De boldog Ő csak akkor lesz, ha végleg hű marad!

Minden asszony életébe jön egy pillanat.

Edesanyam is vot nekem...

Edesanyam is vot nekem...

Keservesen nevelt engem,

Ejszaka font,nappal mosott,

Jaj,de keservesen tartott...

Mikor mentem hazafele,

Megnyilt az eg haromfele,

Ragyogtak ram a csillagok,

Mert tudtak hogy arva vagyok...

A vén cigány

Zöld erdő mélyén, kis patak szélén párjával csendesen él egy cigány.

Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már.

Szép tavasz járja, zöld a fa ága, a kis galamb vígan turbékol a fán.

Ősz feje kábul, a szíve kitárul, s párjához így szól a rokkant cigány:

Hol van a hegedűm párom? Tavasszal minden vidám, a

Városba elmegyek máma, én az öreg cigány.

Egyszer még hadd muzsikáljak, szívemből úgy igazán.

Szeretném elmuzsikálni: Él még a vén cigány, öreg cigány,

az ősz cigány.

És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű.

Alig tud járni, lábain állni, mégis szívében ott él a derű.

Városba érve, fáradtan lép be egy csillogó fényes terem ajtaján.

Vére fellobban, a szíve megdobban s középre tipeg a rokkant cigány.

Nagyságos uraim, kérem, nem tudom, ismernek még?

Könyörgöm, én sokat húztam valaha réges-rég...

Egyszer még hadd muzsikáljak, szívemből, úgy igazán!

Szeretném elmuzsikálni: él még a vén cigány!

Öreg cigány, az ősz cigány!

Csend lett egy percig, s így szól az egyik:

"Jó uraim, mulatunk ma, ugye?

Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót látni szeretném, repülni tud-e"

Ugrik a pincér, hisz pénzt kap a viccér,

Kint van az ember és kész a hatás!

Jó öreg párja már halva találja, s beszól az anyó:.. "Urak, jó mulatást!"

Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány.

Erdőben alussza álmát, vadgalamb búg a fán.

Öreg, vén anyóka sírját virággal díszíti már,

Galambbal sírva dalolja: Élt egyszer egy cigány, öreg cigány...

, a vén cigány...

Haragszom az olyan szóra…

Haragszom az olyan szóra, csuhajla,

Ki a öreg embert is megszólja, csuhajla,

Mert az öreg ember aranybánya,

Dirmeg-dörmög a dolmánya, csuhajla.

Haragszom az olyan szóra, csuhajla,

Ki a kislányokat is megszólja, csuhajla,

Mert a kislány aranycsillag,

Arany garádicson ballag, csuhajla.

Haragszom az olyan szóra, csuhajla,

Li a legényembert is megszólja, csuhajla,

Mert a legény olyan, mint a szamár,

Minden kiskapuban megáll, csuhajla.

Haragszom az olyan szóra, csuhajla,

Ki a menyecskéket is megszólja, csuhajla,

Mert a menyecske csak zsírosbögre,

Elszalad a kutya véle, csuhajla.

Elment a Lidi néni a vásárba…

Elment a Lidi néni a vásárba, csuhajla,

Batyut kötött a hátára, csuhajla.

Batyujában széna-szalma.

Úgy ment a Lidi néni a vásárra csuhájla.

Tartozom én a kocsmában csuhajla.

Három deci bor árával csuhajla.

Jaj, Istenem, hogy adjam meg,

Hogy a Lidi néni ne tudja meg, csuhajla.

Visszajött a Lidi néni a vásárról csuhajla.

Tüske ment a nagy ujjába, csuhajla,

Mondta nekem, hogy piszkáljam ki,

Én meg bele-belenyomtam neki csuhajla.

Tiszta fehér oltár felettünk az ég…

Tiszta fehér oltár felettünk az ég, a nap lemenőben vissza-visszanéz.

Elszállt ifjúságunk mint egy kismadár, szívünkben az emlék boldog ünnep már.

Őszi lombhullásban csendben lépkedünk, gyermekeink nőnek s mi megöregedünk.

Boldog mindig lelkünk, ha őket várjuk, jövőnk reménységét szívünkbe zárjuk.

Köszönöm te néked, hogy enyém lehettél, árnyékból mindig a fénybe vezettél.

Törvények sodrában fogtad a kezem, megköszönöm néked boldog életem.

Köszönöm az erős, dolgos két karod azt, hogy tiszta fénnyel lelked ott ragyog.

/:Köszönöm, hogy mindig veled élhetek, áldja meg az Isten minden léptedet.:/

Édesanyám, te jó asszony…

Édesanyám, te jó asszony,

Írd meg nékem fáj e még a szíved

amióta én eljöttem ki van véled, ki vígasztal téged

írj meg minden bút, s örömet vígasztald meg a szívemet

ugy mint réges régen, ugy mint réges régen

Édesanyám te jó asszony,

ha majd eljössz itt is maradsz nálam

boldog otthont nyujt majd néked a kis kertes, vadvirágos házam

mindig lesem gondolatod, s a te fiad csókolgatod

ugy mint réges régen, ugy mint réges régen