Nóta bene…
…élménybeszámoló az első Bencés Nótahajóról

Október ötödikén az arra járó idegen a Batthyány tér rakpart felé eső oldalán egy vidám, egymás kezét szorongató társaságba botlott volna, akarva akaratlan. Egyrészt mert elálltuk a gyalogutat, másrészt mert viszonylag sokan voltunk. Ami viszont, hamar feltűnt volna ennek az esti sétáját végző átlag pesti polgárnak (ha egyáltalán van ilyen), hogy ez a kompánia jobbára csak fiúkból áll. A fiúk gyűjtőfogalom persze most elfed pár korosztálybeli különbséget, de a lényegen nem változtat. Mert aki, a nótahajóra jött, egy kis időre újra az a fiú lehetett, aki képes önfeledten vigadni a barátaival, nótázni és szinte gyerekszívvel megbámulni a kivilágított fővárost. Otthon a feleség, a barátnő vagy éppen a rendtársak jó szívvel mondhatták ennek a fiúnak induláskor: „Ez legyen a ti estétek!”
A Bencés Diákszövetség idén először rendezte meg hagyományteremtő szándékkal a Bencés Nótahajót. Az ingyenes hajóút, a duhaj nóták és persze az alacsony sör- és borárak mellett a jól ismert baráti társaság volt a legfőbb hívogató tényező. De az a felszabadult légkör tette egyedülállóvá az estét, ami fokozatosan eluralkodott.

A saját osztálytársain kívül más, régebbi vagy újabb osztályok tagjaival is lehetőség nyílt beszélgetni az ott lévőnek. Jó volt látni, hogy az osztályok összetartanak, hiszen jellemző volt, hogy nem egy-egy ember volt ott az osztályokból, hanem egy nagyobb csapat. Vicces volt megtapasztalni, hogy elsőre nem mindig ismertük meg egymást, akik nagyobb különbséggel jártunk valamelyik suliba, és csak pár órával később sörrel a kézben jött a felismerés: „Te, neked Kupacon nem szakállad és hosszú hajad volt?”
A Diákszövetség ennek a programjának elsősorban a fiatalabb korosztály volt a célközönsége. A Nótahajó célkitűzése, hogy az évek során a végzett diákok egyik legfontosabb kötetlen programjává váljon. Minden más mellett egy jó lehetőség találkozni azokkal, akik ugyanott, valószínűleg sok nagyon hasonló élménnyel gazdagon, csak éppen nem ugyanakkor jártak gimibe.
Emlékezetes este volt. Nosztalgiáztunk, megosztottuk örömünk lehetőségeinkről mesélve, vagy éppen kisírtuk egymás vállain aktuális bajunk. A lényeg, hogy újra vagy most először, de semmiképp sem utoljára, együtt voltunk a Bencés Nótahajón.

Dobszay Balázs