Kiss Erzsébet Nógrádi Tóth István

Nógrádi Tóth István a magyar nóta, mint hungarikum „nagykövete” 77 éves. Ennek okán beszélgettünk múltról, jelenről jövőről.

Kiss Erzsébet: Milyen indíttatás sodorta a nóta irányába?

Nógrádi Tóth István: Vörös Sárihoz a nótakirálynőhöz jártam énekórákra. Csodáltam kivételes képességét, és sajnáltam volna, ha nem részesedhet az utókor ebből a példátlan értékből. Kazettaszerkesztésbe kezdtem. Később kiadtam a nótakirályét, Solti Károlyét is, így tisztelegve a legjobbak előtt. Miután megszereztem az A kategóriás működési engedélyt, néhány évvel később visszatértem tanulásom színhelyére, az OSZK stúdióba, mint igazgatóhelyettes. Így vált tanítványból, főnök.

– Ennyi elfoglaltság mellett, maradt-e ideje, energiája saját karrierje számára?

– Erről ideiglenesen le kellett mondanom, hiszen lassan növekedni kezdtek, a hivatali megbízásaim száma. A Magyar nótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületének előbb titkára, 2000-től elnöke lettem. Felkértek, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének titkárának, amit immár 30 éve látok el. Képviselhetem a nóta ügyét a Zenei Tanács -, a Kulturális Kamara-, az ARTISJUS Kuratórium tagjaként. Úgy éreztem, más téren is meg kell mutatnom magam, és írogatni kezdtem nótákat. Jelentek meg CD-im, kazettáim, és nótafüzetenként 2-3 szerzeményem van jelen.

– Sok embernek adott sikerélményt a nótaolimpiák szervezésével.

– Lexikon forgatása közben akadt meg a szemem egy híren: 1933-ban szerveztek először nótaolimpiát. Azonnal jött az ötlet: ezt folytatni kellene. Hatvan évvel később, 1993-ban kétszázötvenen vállalták a megmérettetést. Az évek során bár csökkent az érdeklődés, de 2009-ben a hatodikon is 102 művet kellett minősíteni a prímásból, zongoristából, zeneszerzőből, szövegíróból, énekesből álló zsűrinek.

– Megért-e ilyen szép „kort” a Nótastúdió ötlete?

–  Sajnos azt kell, mondjam, hogy az emberi kapzsiság tönkre tehet nemes célokat. Az utánpótlás nevelés gondozása, a nótásszakma színvonalának emelése érdekében indítottam be az iskolát. Hangképzés, színészmesterség, tánc, nótatörténet, és megannyi szükséges tantárgy beállításával próbáltam a szakmai színvonalat emelni. Az első évben 40-45 hallgató jelentkezett a képzésre, majd az alkalmazott tanárok fokozatosan lakásukra csalogatták a hallgatókat, leszűkítve ezzel kibontakozásukat. Nem láttam értelmét a folytatásnak.

– Ugyanilyen sorsra jutott, elsüllyedt a Nótáshajó?

– A közönség minden alkalommal feltöltődve, hálálkodva távozott az általuk fergetegesnek minősített eseményről. Több száz művésznek adtam munkát nyaranta. A fellépők vegyes érzelmekkel fogadták kezdeményezésem, miért ennyiszer vagy annyiszor kaptak lehetőséget, kevesellték a gázsit. Ugyanakkor nagyon kevesen segítettek be a közönségszervezésbe, oly annyira, hogy veszteségesre sikeredett a vállalkozás. Így természetszerűen megkérdőjeleztem további létét.

– A csalódások ellenére fáradhatatlanul gondozza a nótaügyét.

– Felvállaltam a kitüntetések felterjesztését. Életműdíjat alapítottam, hogy megérdemelt munkával járjon együtt az elismerés is, azoknak, akik 30-40 éven keresztül kiemelkedően produkáltak. Ötvenéves nótatörténeti kiállítást indítottam útjára, megtoldva 10-15 évvel a Gál Gabriella hagyatékát. 112 méter leporelló anyag gyűlt össze, amelynek folyik a DVD-re mentése.  A páratlan értéket utaztatni szeretném az országban, beajánlani művelődési házaknak, ezzel is felhívva a figyelmet: aki a nóta múltját nem becsüli, a jövőjét nem érdemli!

– Zamárdiban 20 évet élt meg, igen elismert népszerűséggel az úgynevezett Nótatábor.

– A magyar nótaénekeseket és zeneszerzőket hívtam össze először képzés céljából a Művészüdülőbe (Vécsey Károly u. 16), hogy a nemzeti értékek megőrzését, elméleti képzéssel, pihenéssel és szórakozással kössék össze a profik és amatőrök egyaránt. Az ország minden részéről, sőt külföldről összegyűlt jelentkezőkkel ismertettük meg a magyar zenei értékeket. Az egyhetes összejövetel célja öt év múlva kibővült a Dalénekes stúdió hallgatóinak továbbképzésével. A napi- és heti rend, kialakult menetrend szerint zajlott, a résztvevők igénye alapján. A reggel gyógyító jóga tornával indult. A délelőtt folyamán a művészek és jelöltek hangképzésen, korrepetáláson vettek részt. A sokrétű kínálat között néptánc oktatás is szerepelt, valamint Kokas László tanár úrnak, a budapesti Operettszínház művészének színészmesterség óráival. A délután, az esti bemutatkozó programokra és előadásokra való felkészülés jegyében zajlott. Ehhez is kaptak segítséget a résztvevők. A legnagyobb izgalom az esti fellépés iránt mutatkozott. Ekkor mindenki maga által választott számokat adta elő. Az sem titok, hogy a művészek zaklatott élettempója bizony leteszi névjegyét az évek során, az egészségen, és ennek kompenzálására is gondoltam. Ősszel már kifejezetten a testi-lelki harmónia ápolása került előtérbe szintén egy hét alatt. Januárban pedig pótszilveszter címen töltünk egy kellemes hétvégét a nótakedvelőkkel.

– Milyen értékmentés van még a tarsolyában?

– Közgazdász tanárként azt vallottam: ahhoz, hogy egy cég talpon maradjon, ki kell jönni értékesítendő dolgokkal a piacra. Két színtéren kezdtem el tevékenykedni: kiadványok és rendezvények. Kiadványokkal indítottam, mára már 96 a számuk, beleértve a szerzők kottafüzeteit, tartalomjegyzékeket. 50 darab kazetta, 15 DVD áll az érdeklődők rendelkezésére. Ezek értékesítését úgy oldottam meg, hogy 120 üzlettel álltam kapcsolatban. Rendszeresen szállítottam nekik az árut, esőben, hóban, a legkisebb falvaktól kezdve a legtávolabbakig. Húsz éven keresztül terjesztettem ily módon a kultúrát. Felkértem Lengyelffy Miklóst a Nótatörténeti könyv megírására, amelynek utolsó fejezetében én foglaltam össze – mitől nem foglalja el méltó helyét a magyar kultúra gyöngyszeme, a nóta.

A korábban említett rendezvényekhez még hozzátehetném a 100-1500 főt vonzó műsorokat. Csendül a nóta címen, Nemzeti Sportcsarnokban, több tévé csatornán voltam, vagyok jelen, a Duna tévé sugározza a mai napig ezeket az előadásokat. Elhunyt jeles műfaj képviselőinek van jelentős hagyatéka. Jó lenne ezek megmentésére múzeumot létrehozni.

– Önre gondoltak-e elismerésileg?

– A kisebb elismerések mellett, Líra – díjat 2000-ben kaptam. Az Artisjus az év szerzőjének választott 2005-ben.  A Magyar Köztársaság Aranyérdem keresztjére 2010-ben találtak érdemesnek. Az erőfeszítéseim után járó igazi elismerést az jelentené számomra, ha összefogást, megbékélést látnék a műfaj képviselői között. Ezért énekelem el, minden nagyobb rendezvény, záró számaként a Szeressük egymást gyerekek című dalt. Nagy öröm számomra viszont, hogy családom két fiú tagja követett a zenei pályán. Unokáim is ott voltak a születésnapi ünnepségemen, és így együtt is meg tudtuk mutatni, mennyi örömöt rejt magában a dal, a zene szeretete, hangulata, amit közvetíteni szándékozunk az emberek felé. Hiszen a magyar nótának szórakoztató és gyógyító hatása is van.

Névjegy

Született: Terecske, 1939. szept. 17. Előadóművész.

Budapesten elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetem Tanárképző szakát, a Testnevelési Főiskolán kézilabdaedzői képesítést szerzett, és szociológiából is szerzett diplomát.

Tanulmányai befejezése után előbb a Magyar Hajó igazgató titkára, majd középiskolai tanár. Igazgató helyettese lett az OSZK Stúdiónak. Szabadúszó énekes.

A Magyarnótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületének titkára és 2000-től elnöke lett.

A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének titkára 30 éve.

Énektanárai: Bágyoni Géza, Gödry Kató, Keresztessy Hédi, Branáh Rudolf, Lorenz Kornélia, Vályi Éva, Kovács Magda.

Tagja a Zenei Tanácsnak, a Kulturális Kamarának, az ARTISJUS Kuratóriumának.

Szerkesztett nagyon sok magyar nóta hangkazettát, videó, CD kazettákat, valamint kottás füzeteket, és a Magyar Nótaalbumok tartalomjegyzékét.

Számtalan nótaverseny és nótaesték szervezésének aktív részese.

Több nótaolimpiát szervezett meg igen nagy sikerrel.

Líra-díjas (2000)

Az Artisjus az év szerzőjének választotta 2005-ben.

A Magyar Köztársaság Aranyérdem keresztjére 2010-ben találták érdemesnek.

PTV Fotó: Kiss Erzsébet

Nógrádi Tóth IstvánNógrád megyében Tereskén született, 1939. szeptember 17-én. Szülőfalujában járt általános iskolába, az első hangszerekkel (cimbalom, citera) is itt ismerkedett meg. Salgótarjánban érettségizett, majd Budapesten elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetem tanári szakát, később pedig a Testnevelési Főiskolán edzői szakon szerzett diplomát.Párhuzamosan folytatta zenei tanulmányait: harmonikázni Bartók Karolánál, zongorázni Peskó Györgynél, gitározni Boros Lajosnál tanult. Végül 15 év zenetanulás után az éneklést választotta.Énektanárai voltak: Gödri Kató, Bágyoni Géza, Keresztessy Hédi, Brandt Rudolf, Lorenz Kornélia, Vályi Éva, Kovács Magda.Zenei tanulmányainak utolsó két évében konzervatóriumba járt. ORI és OSZK működési engedéllyel bejárta a magyarországi és a külföldi hangversenytermeket és vendéglátóhelyeket.Számos magnókazetta, CD, tv – és rádiófelvétel készült közreműködésével, többféle műfajban. Évekig tv műsorokat vezetett, szerkesztett.Alapító, jelenleg pedig elnöke az 1991-től működő Magyar Nótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületének. A Szabadfoglalkozású Zenei Előadóművészek Szakszervezetének titkára 25 éve.A 2006-ban tartott V. Nótaolimpiának szervezője, ahol az új nóták versenyeznek. A megjelent nótás füzetekből bemutatókat, szerzői esteket, valamint „Csendül a nóta” címmel rendszeresen műsorokat szervez.Napjainkig 50 magnókazetta, 10 CD, 10 videó és 10 nótás füzet szerkesztője és kiadója.Két önálló CD-je, 4 magnókazettája jelent meg népdalokkal, magyarnótákkal és örökzöld táncdalokkal.„Nógrádi Tóth István Artisjus-díjban részesült 2006-ban; e nagyszerű díjban csak a legnagyobb teljesítmény által juthat bárki is a jelöltek sorába. Nógrádi Tóth Istvánról pedig elmondható, hogy egész életét e nagyon elnyomott szép zenei műfaj istápolásának szenteli. Most mégsem azért kapta e kitüntetést. Az év nótaszerzője rangos címet és látható díját, nem mint énekművész, hanem kizárólag szerzői tevékenységéért vehette át.”