(Adorján Sándor - Kéler Béla)

Csendül a nóta, perdül a lány,
Most ide húzd a fülembe cigány!
Nyírfa vonódból a szív dala szól,
Indul a föld is a talpam alól.
/:Harmat csillog ezüstös levelen,
Ezt a barnát magamnak nevelem.
Hajt is a szóra, a jóra szívesen,
Holtomiglan a gondját viselem!:/

Májusok esti sóhaja kél,
Összesimul a virág s a levél.
Illatos, édes az alkonyi táj,
Kis csalogánynak a szíve, de fáj!
/:Harmat csillog ezüstös levelen,
Ezt a barnát magamnak nevelem.
Hajt is a szóra, a jóra szívesen,
Holtomiglan a gondját viselem!:/
 

Debrecenbe voltam…

 

 

Debrecenbe voltam, nagy erdőbe jártam.

A régi padunkon ifjú párt találtam,

Feléjük repesett örömmel a lelkem,

Azt, hogy csókolóztak nagyon helyeseltem.

 

Lábujjhegyen mentem tova az avarba,

Dehogy is zörögtem, dehogy is zavartam.

Nékem is volt tavasz, akácvirágzás is,

Söpörtem eleget, söpörjön már más is .

 

 

 

Jó bor, jó egészség!

 

"Jó bor, jó egészség! Szép asszony feleség!

Szép asszonynak jónak, a jó járású lónak,

Kár még-kár még-kár megöregedni!

Mi haszna ha szép vagy,

Ha mindennap beteg vagy!

Pénteken beteg vagy,szombaton jobban vagy,

Vasárnap bajban vagy..."

 

 

 

Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába…

 

 

Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába,

Van nkem szeretőm Szeged városába,

Szeged hires város, Tápéval határos,

Ott lakik a babám, kivel leszek páros.

 

Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába,

Van nekem szeretőm Nánás városába,

Olyan mind a kettő, mint az aranyvessző,

Szőke is, barna is, szeret mind a kettő.

 

 

 

Erdő erdő erdő…

 

 

Erdő erdő erdő

Marosszéki kerek erdő

Madár lakik benne

madár lakik tizenkettő

cukrot adnék annak a madárnak

danolja ki nevét a babámnak

csárdás kis angyalom

érted fáj a szivem nagyon

 

 

Te csaltál meg nem én téged…

 

Te csaltál meg nem én téged, verjen meg az isten téged

aludj babám aludjál, te csak mindig aludjál

ha már engem megcsaltál!

egyéb átkot nem kívánok egyél meg egy mázsa mákot

minden nap csak egy szemet, addig amig megeszed, mig a szemed ki mered.

egyéb átkot nem kívánok, akasztófán járjál táncot

verjed ösze a bokád, fene egye a pofád, ha már engem megcsaltál.

 

 

 

Ne sírj anyám a te rossz fiadért…

 

 

Ne sírj anyám a te rossz fiadért

Édesanyám, a könny nem sokat ér.

Hiába sírt fiad is mikor hozták a hírt

hogy a lány kibe halálosan szerelmes volt, feledni bírt.

 

Ne sírj anyám a te rossz fiadért,

Édesanyám a könny nem sokat ér.

Az éjszakát csak egy lány miatt csavargom át,

csak azért, hogy ne lássa más a szívem fájdalmát.

 

 

 

 

 

Piros rózsák beszélgetnek…

 

 

Piros rózsák beszélgetnek, bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.

Találgatják hová jutnak, mely sarkába ennek a nagy világnak?

Szép asszonynak hókeblére, vagy egy gyászos temetésre koszorúba fonják?

Vagy talán az éjszakában, valahol egy kiskocsmában

Egy szép lányra szórják.

 

Ám egy napon útrakeltek, ágaiktól búcsút vettek a rózsák.

Mert énnékem virág kellett, letéptem egy holdas éjjel száz rózsát.

Virágoknak illatával, halkan síró muzsikával üzenem tenéked

szegény vagyok, semmim sincsen, e száz rózsa minden kincsem.

Add érte a szíved!

 

 

 

Életemben csak kettőt szerettem…

 

 

Életemben csak kettőt szerettem:

Az egyik volt a drága jó anyám!

Istenem, hogy őrköddött felettem,

Istenem, hogy vigyázott reám!

 

És amikor betegségbe estem,

Könnyes szemmel úgy imádkozott,

De én csak az ellenét kerestem,

Anyám sirt, de nem panaszkodott.

 

Egy szep tavaszi estén,

Jött felém egy csinos barna lány,

Úgy jött, mint egy megvalósult álom,

Nincs azóta nyugodt éjszakám.

 

Hogy én a lány vágyaít kövessem,

Anyám is elment, ő is itt hagyott.

Visszasírnám azt az öregasszonyt,

Aki csak sírt, de nem panaszkodott.

 

 

 

Vannak el nem csókolt csókok…

 

 

Vannak el nem csókolt csókok

ès befelé hulló könnyek,

Elfelejtett régi álmok,

amik vissza sosem jönnek,

Leveleket, üzenetet,

Van úgy, hogy már sosem várunk,

Vannak utcák, vannak házak,

amelyekben sosem járunk.

 

Vannak szemek, amelyeknek pillantását sosem érzed

Vannak kezek, amiknek a remegését sosem érted,

Vannak büszke, dacos ajkak,

amik sohasem beszélnek,

De a könnyes, gyűrött párnák,

Reggel mindent elmesélnek.

 

 

Szánt a babám csireg csörög…

 

Szánt a babám csireg csörög sej haj a járom

szánt a babám a benedeki határon

száraz a föld hármaseke nem állja

szép a babám benedeken sejhaj nincs párja.

 

Mondtam babám ne rakd meg a sej haj szekered

Feltöri a villanyél a kezedet

fábúl van  a villanyele nem másból

feltöri a tenyeredet sej haj csunyául

 

 

 

Sárga a csikó…

 

Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta

Most akartam hozzád menni rajta

Most akartam véled beszélgetni

Itt van az idő, el kell masírozni

 

Anyám, anyám, kedves édesanyám

De szomorú vasárnap délután

Házunk előtt szépen muzsikálnak

Engemet pedig visznek katonának.

 

Ne vigyenek engem katonának

Megszakad a szíve a babámnak

Megszakad a babám gyönge szíve

Ha engemet elszakítnak tőle.

 

 

 

Én még mindig gondolok magára…

 

 

Én még mindig gondolok magára, én még mindig szeretem magát

elmerengve gondolok magára, ujra látom győnyőrű haját

ujra látom két szemét ragyogni, ujra nyujtja felém a kezét

ujra hallom gunyosan kacagni mint mikor a szívem tépte szét.

 

Maga is csak olyan mint a többi, maga is hazudta , hogy szeret

fog még maga én utánam sírni, de már akkor késő el mehet

tegyűnk hát a szerelmünkre pontot, mert a szivünk olyan mint a jég

én magával ugysem leszek boldog, Isten önnel,áldja meg az ég!

 

 

 

 

Bucsut int az ősz a nyárnak…

 

 

Bucsut int az ősz a nyárnak, dér csókol meg minden rózsa ágat

kihaltak a messze tájak, fecskék utján sötét varjak szállnak

hová lett a virág illat , tarka mező, zengő madár ének?

mindent, mindent vihar tépett , az életünk sárgult fa levél lett.

 

Nyomában a téli kődnek melengető enyhe szellők jönnek

a napsugár játsznyi kőnnyen melengeti a megdermedtt földet

sárgult levél elporladtt már, fa ágakon apró rügyek nőnek

Utánunk is ujak jönnek, örők sorsa ez az életünknek!