Erdély országban van az én hazám…

 

 

Erdély országban van az én hazám

Ott nevelt engem az Édesanyám

idegen nekűnk akár hol vagyunk

Erdélyországban minden sóhajunk!

szegény székely nép akár merre néz, akár merre jár

az itala kőnny, a kenyere sár

mert bocskorosoké kincses KOLOZSVÁR!

 

 

Van egy ház a Tisza parton…

 

Van egy ház a Tisza-parton,

Ott becézett szelíd hangon,

Dalolt anyám régen,

 

Nincsen rajta cifra torony,

Egyszerű kis szerény otthon,

Mégis legszebb nékem.

 

Abban élt az édesanyám,

Elringatott sok éjszakát,

Ha került az álom.

 

Szíve első édes vágya,

Ott ébredt a boldogságra,

Sírt az első fájó csalódáskor

 

Szomorú füz lombos ága,

Ráhajolt a kedves házra,

Öreg Tisza-partra.

 

Halkan síró falevelek,

Szinte látom, hogy peregnek

Elmerengek rajta.

 

Az a ház még most is ott áll,

Minden emlék úgy muzsikál,

Úgy mesél mint régen.

 

Amikor még anyám dalolt,

Szép mesékkel fölém hajolt,

Gyermekkorom boldog idejében.

 

Az a ház még most is ott áll,

Minden emlék úgy muzsikál,

Úgy mesél mint régen.

 

Amikor még anyám dalolt,

Szép mesékkel fölém hajolt,

Gyermekkorom boldog idejében.

 

 

Domb oldalon áll egy öreg nyárfa…

 

Domboldalon áll egy öreg nyárfa.

Nyárfa alatt édesanyám háza.

/:Édesanyám fehér fejkendőbe',

Cipót dagaszt fűzfatekenőbe'.:/

 

Édesanyám, de messzire mentem.

Szürkés fehér cipót de rég ettem.

/:A búzában de rég vágtam rendet,

Isten tudja látom-e még kendet.:/

 

 

 

Édesanyám kössön kendőt

 

Édesanyám kössön kendőt selymet a fejére.

Menjen el a legszebb lányhoz a falu szélére.

Mondja meg a legszebb lánynak,hogy elakarom venni,

kérdezze meg akar-e a feleségem lenni?

 

 

Édes Fiam azt a kislányt verd ki a fejedből!

Nem érdemli,hogy szeressed szívedből-lelkedből.

A minap is azt üzente,hogy szebb is,jobb is kérte.

fáj a szivem Édesanyám majd meghalok Érte.!

 

 

 

A cigányok sátora…

 

A cigányok sátora, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

Leégett az éjszaka, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

Én a vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom,

Mert ő volt nékem a zimberi-zombori szép asszony,

Jó asszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

 

A kisasszony Pozsonyban, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

Selymet lopott a boltban, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

Ne mondja a boltos úr, mert az apja földesúr,

És az anyja a zimberi-zombori szép asszony,

Jó aszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom.

 

A kisasszony Pozsonyba, ladi-ladi-lom, sárga liliom,

Selymet lopott a boltban, ladi-ladi-lom, sárga liliom,

Ezt a boltos meglátta, így kiáltott utána, hogy

hej az anyád az a zimberi-zombori, szép asszony, jó asszony,

Ladi-ladi-lom, sárga liliom,

 

 

Jaj, de szép kék szeme van magának…

 

Jaj, de szép kék szeme van magának,

Nincs ilyen a világon senki másnak.

A szívem úgy dobog, mikor látom,

Meghalok egy csókjáért ,gyöngyvirágom!

Nappal is álmodom mosolyával,

Éjjel meg azt húzatom a cigánnyal,/hogy/

Jaj, de szép kék szeme van magának,

Nincs ilyen a világon senki másnak.

 

Rózsákat ringat a szél a kertben,

Érzem, hogy mindörökre rabja lettem.

Hangjában tündérek muzsikálnak,

Súgja meglfogad-e babájának?

/:Rózsaszirom lesz a nyoszolyája,

Két karom ölelése a párnája,

Szívemmel bélelem kicsi fészkünk,

Tartós lesz, nem kell másik, amíg élünk.:/

 

 

A füredi Anna-bálon...

 

A füredi Anna bálon szól a zeneszó

Kihallatszik dínom-dánom szép muzsikaszó

Ketten ültünk egy asztalnál, ő és énmagam

Nem szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam

 

Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány

Megkérdezte mi a nótád édes kicsi lány

De a leány szép csendesen csak annyit felelt

Nincsen nótám és a nótát nem is szeretem

 

Refr.: Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs

Ha nem hiszel a nótában szívedre tekints

Lesz egy legény kinek nevét titkolni fogod

És ahol majd senki nem lát meg is siratod

 

Egyszer aztán nagy hír járja be a falucskát

Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt

Hatfogatos hintó állt a fogadó előtt

Nem láttak még a faluban ilyen esküvőt

 

Kilencszobás palotába vitték az új párt

Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt

De a leány mégsem boldog, könnyes a szeme

Mert a kertek alján felhangzik a régi szép zene

 

Refr.: Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs

Ha nem hiszel a nótában szívedre tekints

Lesz egy legény kinek nevét titkolni fogod

És ahol majd senki nem lát meg is siratod

 

Elmegyek én messze-messze elfeledni Őt

Utoljára megállok egy fogadó előtt

Benézek a fogadóba, s mit látok, mit ám

Zongoránál ül a kislány s zongorázza már

 

Refr.: Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs

Ha nem hiszel a nótában szívedre tekints

Lesz egy legény kinek nevét titkolni fogod

És ahol majd senki nem lát meg is siratod

 

 

 

Utcára nyílik a kocsmaajtó…

 

 

Utcára nyílik a kocsmaajtó,

Kihallatszik belőle a szép muzsikaszó,

Sört ide, bort ide, te szép barna lány, azanyád'!

Hadd mulatom ki magam igazán!

 

Szeretni, szeretni szerettelek,

Feleségül elvenni sosem vettelek,

Menyasszonyi fátyol a fejedre kerül, ha kerül,

Szívem a bánatba belemerül.

 

Mához egy hétre már nem leszek itt,

Elvisz a gyorsvonat engemet is,

Gyorsvonat, sebesvonat valahol megáll, ha megáll,

Nyújtom a jobb kezem, szervusz babám!

 

 

 

 

Ez a kislány megy a kútra…

 

 

Ez a kislány megy a kútra,

Nem talál a gyalogútra,

Hajnalba', hajnal előtt,

Rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Ez a kislány olyan kislány,

Maga jár a legény után.

Hajnalba', hajnal előtt,

Rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Ez a kislány azt akarja,

Hogy a legény megcsókolja.

Hajnalba', hajnal előtt,

Rózsafa nyílik a házam előtt.

 

 

A csitári hegyek alatt…

 

 

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.

Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.

Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?

Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

 

Amoda le van egy erdő, jajj de nagyon messze van,

közepében, közepében két rozmaring bokor van,

egyik hajlik vállamra, másik a babáméra

így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha

 

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,

De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,

Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

 

 

 

 

Maros menti fenyves erdők…

 

Maros menti fenyves erdők aljába

Oda van a kicsi tanyám csinálva,

Jöjj el hozzám édes rózsám,

Nézd meg az én kicsi tanyám.

 

Maros menti fenyves erdők aljába

Százados úr búcsúzik a hadjától,

Előveszi harci sipját, és belefúj

Oly szépen szól harci sipja,

A századot harcra hivja.

 

Maros menti fenyves erdők aljába

Öreg baka búcsúzik a hadjától

Fölveszi a szuerelvényét, s elindul

Isten veled öreg bajtárs,

Látjuk-e még viszont egymást

A Maros menti fenyves erdők aljába?

 

 

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok…

 

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok.

A szegénylegénynek útat mutassatok.

Mutassatok utat a szegénylegénynek.

Nem találja házát a szeretőjének.

 

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,

nem söpör már téged az én gyönge karom.

Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is...

söpörtem eleget, söpörjön már más is!

 

 

Gyere velem akáclombos falumba…

 

Gyere velem akáclombos falumba,

Oda viszlek ölelő két karomba.

Édesanyám gondol majd rád,

Rózsalevél lesz a párnád,

Lábad nyomán kinyílik a virág is.

 

Nézlek, nézlek, mint a nap a felleget,

Hátha szíved valamikor megszeret.

/:Hogyha látlak, hogyha nézlek,

Sír bennem a fájó lélek,

Szegény szívem úgy elfogja a bánat.:/

 

 

Hideg szél fúj…

 

Hideg szél fúj, édesanyám,

Adja ki a kendőm!

Még ma éjjel fölkeresem

A régi szeretőm!

||:Kiállok a kapujába',

Kibeszélgetem magamat,

Véle utoljára:||

 

Édes tejet, cukros tejet

Adtam a cicának.

Nyugodalmas jó éjszakát

Mondtam a babámnak.

 

 

||:Ő is mondott nékem sej-haj,

Olyan jó éjszakát: Babám,

Felejtsük el egymást!:||

 

Ellőtték a jobb karomat,

Folyik piros vérem.

Nincsen nekem, édesanyám,

Ki bekösse nékem!

||:Gyere, kisangyalom, kösd be,

Sebeimet, gyógyítsd meg,

A bánatos szívemet!:||

 

Odafent, a Kárpátokban,

Dörögnek az ágyúk!

De sok magyar huszárgyerek

Siratja a párját!

||:Nincsen, aki megsajnálja,

Csak az a sok, apró gyerek,

Sej, aki odahaza várja!:||

Debrecenbe voltam…

 

 

Debrecenbe voltam, nagy erdőbe jártam.

A régi padunkon ifjú párt találtam,

Feléjük repesett örömmel a lelkem,

Azt, hogy csókolóztak nagyon helyeseltem.

 

Lábujjhegyen mentem tova az avarba,

Dehogy is zörögtem, dehogy is zavartam.

Nékem is volt tavasz, akácvirágzás is,

Söpörtem eleget, söpörjön már más is .

 

 

 

 

 

Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába…

 

 

Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába,

Van nkem szeretőm Szeged városába,

Szeged hires város, Tápéval határos,

Ott lakik a babám, kivel leszek páros.

 

Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába,

Van nekem szeretőm Nánás városába,

Olyan mind a kettő, mint az aranyvessző,

Szőke is, barna is, szeret mind a kettő.

 

 

 

Erdő erdő erdő…

 

 

Erdő erdő erdő

Maros széli kerek erdő

Madár lakik benne

madár lakik tizen kettő

cukrot adnék annak a madárnak

danolja ki nevét a babámnak

csárdás kis angyalom

érted fáj a szivem nagyon

 

 

 

 

Ne sírj anyám a te rossz fiadért…

 

 

Ne sírj anyám a te rossz fiadért

Édesanyám, a könny nem sokat ér.

Hiába sírt fiad is mikor hozták a hírt

hogy a lány kibe halálosan szerelmes volt, feledni bírt.

 

Ne sírj anyám a te rossz fiadért,

Édesanyám a könny nem sokat ér.

Az éjszakát csak egy lány miatt csavargom át,

csak azért, hogy ne lássa más a szívem fájdalmát.

 

 

 

 

 

Piros rózsák beszélgetnek…

 

 

Piros rózsák beszélgetnek, bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.

Találgatják hová jutnak, mely sarkába ennek a nagy világnak?

Szép asszonynak hókeblére, vagy egy gyászos temetésre koszorúba fonják?

Vagy talán az éjszakában, valahol egy kiskocsmában

Egy széplányra szórják.

 

Ám egy napon útrakeltek, ágaiktól búcsút vettek a rózsák.

Mert énnékem virág kellett, letéptem egy holdas éjjel száz rózsát.

Virágoknak illatával, halkan síró muzsikával üzenem tenéked

szegény vagyok, semmim sincsen, e száz rózsa minden kincsem.

Add érte a szíved!

 

 

 

Vannak el nem csókolt csókok…

 

 

Vannak el nem csókolt csókok

ès befelé hulló könnyek,

Elfelejtett régi álmok,

amik vissza sosem jönnek,

Leveleket, üzenetet,

Van úgy, hogy már sosem várunk,

Vannak utcák, vannak házak,

amelyekben sosem járunk.

 

Vannak szemek, amelyeknek pillantását sosem érzed

Vannak kezek, amiknek a remegését sosem érted,

Vannak büszke, dacos ajkak,

amik sohasem beszélnek,

De a könnyes, gyűrött párnák,

Reggel mindent elmesélnek.

 

 

Szánt a babám csireg csörög…

 

Szánt a babám csireg csörög sej haj a járom

szánt a babám a benedeki határon

szááraz af öld hármaseke nem áállja

szép a babám benedeken seeeeeejhaaaaj nincs párja.

 

Mondtam babám ne rakd meg a sej haaj szekered

Feltöri a villanyél a kezeedet

fááábúúúúúúúúúl van villanyele nem másból

feltöri a tenyeredet sej haj csunyául

 

 

 

Sárga a csikó…

 

Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta

Most akartam hozzád menni rajta

Most akartam véled beszélgetni

Itt van az idő, el kell masírozni

 

Anyám, anyám, kedves édesanyám

De szomorú vasárnap délután

Házunk előtt szépen muzsi-muzsikálnak

Engemet pedig visznek katonának.

 

Ne vigyenek engem katonának

Megszakad a szíve a babámnak

Megszakad a babám gyönge szíve

Ha engemet elszakítnak tőle.

 

 

 

Én még mindig gondolok magára…

 

 

Én még mindig gondolok magára,én még mindig szeretem magát

elmerengve gondolok magára,ujra látom győnyőrű haját

ujra látom két szemét ragyogni,ujra nyujtja felém a kezét

ujra hallom gunyosan kacagni mint mikor a szívem tépte szét.

 

Maga is csak olyan mint a többi,maga is hazudta ,hogy szeret

fog még maga én utánam sírni,de már akkor késő el mehet

tegyűnk hát a szerelmünkre pontot,mert a szivünk olyan mint a jég

én magával ugysem leszek boldog, Isten önnel,áldja meg az ég!

 

 

 

 

Úgy megyünk el egymás mellett…

 

 

 

 

Úgy megyünk el egymás mellett, mint két ismeretlen,

mintha meg sem látnánk egymást, szemünk meg se rebben.

A te szíved úgy dobog, hogy szinte idehallik,

olyan kemény, mint a gyémánt, törik, de nem hajlik.

 

Úgy megyünk el egymás mellett, te jobbra, én balra

Büszkeségből szenvedünk, de egyikünk se mondja.

Letagadjuk, hogy szívünkben mind a kettem vérzünk,

de az utca két sarkáról mégis visszanézünk.

Szövegírók:	Ányos Laci

Zeneszerzők:

 

 

 

 

 

Hajlik a jegenye, pereg a levele…

 

 

Hajlik a jegenye, pereg a levele,

Nappalom, éjjelem csak teveled van tele.

Napsugár vagy nappal, éjjel édes álom,

Hajnalom, csillagom, egyetlen virágom, gyönyörű virágom.

 

Hajlik a rózsafa, nyílik a virága,

Hívtalak, kértelek, vártalak hiába.

Ha nem éri harmat, elhervad a rózsa,

Gyere ki galambom, egyetlen egy szóra, egyetlen egy szóra.

 

Hajlik a jegenye, pereg a levele,

Kertetek aljába még egyszer gyere le.

/:Csak annyit szeretnék elmondani néked,

Ne menj el, ne hagyj itt, fáj a szívem érted, jaj meghalok érted.:/

Andalgó
(Kovács Jenő – Várady Aladár)

 

 

Három bokor ribizli…

 

Három bokor ribizli, kisangyalom,

Három kislány szereti, kisangyalom,

Nem kell nékem ribizli, csak az aki szereti, kisangyalom!

 

Három bokor saláta, kisangyalom,

Három kislány kapálja, kisangyalom,

Nem kell nékem saláta, csak az aki kapálja, kisangyalom!

Szövegírók:	Ábrányi Kornél

Zeneszerzők

 

 

 

 

 

 

Ahogy Én szeretlek…

 

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,

Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki.

Így sohase vártak, így sohase kértek.

Így még nem szerettek soha, soha téged.

 

Minden virág az én szerelmemből nyílik,

S ez az én szerelmem elkísér a sírig.

/:Minden nóta az én bánatomat zengi.

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.:/

Szövegírók:	Farkas Imre

Zeneszerzők

 

 

Késő minden, kisöreg…

 

Fagyban, közepében a télnek,

Csókért könyörögtem tenéked.

Most már virágos a rét,

Nem kell szíved, az a jég!

Késő minden, kisöreg! Eső után köpönyeg!

 

Holtig rávetem a szemedre,

Azt, hogy nem zártál a szívedbe.

Most már ne kacsints felém,

Most már mást szeretek én!

Késő minden, kisöreg! Eső után köpönyeg!

Szövegírók:	Sallay Mihály

Zeneszerzők:

 

 

Hargitai fecskemadár…

 

 

Hargitai fecskemadár hosszú útra készül,

nem hagyja el piciny fészkét könnyhullatás nélkül

Én is, én is úgy elmennék messzi-messzi tájra,

ha szivem a Hargitáért oly nagyon nem fájna

 

Nem sirok én édesanyám, csak a szemem könnyes

szomorú a székely sorsa messze idegenben,

varjúsereg lepi el az egész tájat,

gyász borit be minden székely házat.

 

 

 

 

Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma…

 

 

Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma,

Erdő szélén esküszik a cigányvajda lánya,

Táncra perdül, vígan van ott, az egész cigány had:

Csak egyedül a menyasszony arcán ül a bánat,

Arcán ül a bánat.

 

Szomorú a cigányvajda lánya,

Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja.

Vigasztalja: felejtsd el azt a fattyút, az égre!

Édesanyám, fáj a szívem, majd meghasad érte,

Majd meghasad érte!

 

Már bíz én azt a rongyost nem bánnám,

Ez rangosabb, ezüst pityke fityeg a dolmányán.

Azt a régit meg se látnám, semmije sincs néki!

Édesanyám nekem az kell, az a rongyos régi,

Az a rongyos régi!

Szövegírók:	Bodrogi Zsigmond

 

 

 

 

 

Volt szeretőm tizenhárom…

 

 

Árok is van, gödör is van, szép lány is van, csúnya is van.

/:Az én rózsám kökény szeme, szeme fénye,

Vitt engem a, vitt engem, vitt engem,

Vitt engem a szerelembe.:/

 

Volt szeretőm tizenhárom, tíz elhagyott, maradt három.

/:Kettő megcsalt, maradt még egy, maradt még egy,

Azt az egyet én csalom meg, én csalom meg

Azt az egyet én csalom meg.:/

Szövegírók:	Sigmond Ákos

 

 

 

 

A pécskai cigánysoron…

 

 

A pécskai cigánysoron nagy a sírás, rívás,

A pécskai cigánysoron haldoklik a prímás.

Ezüst botján támaszkodva mellette a vajda,

Nem látszik a nagy tisztesség, csak a bánat rajta.

 

Kálmán fiam hívjunk papot, mi a kívánságod?

Mielőtt az Atyavajda trónusát meglátod.

Nem kell a pap, minek a pap, csak az a kérésem:

A hegedűm, a hegedűm temessék el vélem.

 

Megbocsájtja a nagy Isten, tudom minden bűnöm,

Ha a kedves nótáját majd el-elhegedülöm.

/:Hátra fordul s lopva, titkon könnyet ejt a vajda,

Kálmán cigány az Istennek hegedül már nagyba.:/

 

A pécskai cigánysoron nincs már sírás, rívás,

A pécskai cigánysoron született egy prímás.

Görbe háta, rozzant lába, bandzsal a nézése

Meglátszik a bandának a közreműködése

Szövegírók:	Balla Ignác

 

 

 

 

A faluba nincs több kislány…

 

 

A faluba nincs több kislány csak kettő, csak kettő.

Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző.

/:A másik meg a kapuba neveti, neveti.

Hogy őt meg a segédjegyző szereti, szereti.:/

 

 

Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra.

Isten tudja miről folyik a pletyka, a pletyka.

/:Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra.

Valamennyit ragassza le a padra, a padra.:/

Szövegírók:	Radics Béla

 

 

 

 

Ha meguntam az eletemet…

 

 

Ha meguntam az eletemet, felmegyek Budapestre!

Kisetalok a Dunapartra,minden aldott este!

Kipirositom magamat,a fejemet jol feltartom:

Majd valaki belemszeret odakinna Dunaparton.

 

 

 

13 fodor van a szoknyámon…

 

 

13 fodor van a szoknyámon

Azt gondoltam férjhez megyek a nyáron

De már látom semmi se lesz belőle

12-őt levágattam belőle

 

12,13,14 barna kislány ilyen későn hovámész?

Elmegyek én más szeretőt keresni

Mert aki volt nem akar már szeretni.

 

 

 

A brassoi vigadoban nagy a dinom-danom…

 

A brassoi vigadoban nagy a dinom-danom,

Ott valami orosz tisztek egy csoportban három

Notazgatnak,kurjongatnak,de a zene csendes,

A jo oreg muzsikusnak mindket szeme konnyes...

 

Az orosz tiszt rakialtott az oreg ciganyra:

Hogy azt a szep orosz notat neki muzsikalja!

Felsohajt az oreg cigany:nem tehetek rola!

Nem jon ki a hegedumbol mas csak MAGYAR NOTA!

 

Az orosz tiszt a hegedüt álla alá vette

Roskadozó vén vonóját a négy hurra tette

Odakint az éjszakában sír az őszi szellő

S felzokog a hegedün a Rákóczi kesergő.

 

 

Vörös bort itam az este…

 

 

Vörös bort itam az este.

Angyalom ragyogó galambom.

Most is részeg vagyok tőle,

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

A lábamon, alig alig állok,

Mégis szeretenk a lányok,

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

(A lábamon alig alig alig,

mégis elhányok a falig,

Angyalom, ragyogó, szeretem a bort)

 

Felment az én rózsám Pestre,

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

Újság árus lett belőle,

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

Másnak hordja az újságot,

Nékem a szomorúságot

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

Másnak hordja az újságot,

Nékem a szomorúságot

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

 Esteledik a faluba…

 

1.Esteledik a faluba, haza kéne menni!

Attól félek, a legények meg akarnak verni.

Ne bántsatok, jó pajtások, nem vagyok az oka,

Szeretek egy barna legényt, / kislányt, nem hagyom el soha.

 

2. Barna kislány ablakába jó estét, jó estét!

Szállást kérnék, kisangyalom, ha beeresztenél.

Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok.

Nincs itthol az édesanyám, csak egyedül vagyok.

 

3. De azér a szép szavadér mégis beengedlek,

Rugonyos kis diványomra szépen lefektetlek,

Csipkés szélü paplanyommal szépen betakarlak,

Két karommal átölellek, reggelig csókollak.

 

 

 

Kalapom, kalapom csurgóra…

 

 

Kalapom, kalapom csurgóra

Sört innék, bort innék ha volna

Akár iszom, akár nem

Mindig csak részeges a nevem

 

A csárda, a csárda de hangos

Ez a lány, ez a lány de rangos

Akár ilyen, akár más

Kenyere, kenyere a csalás

 

 

 

Sárgarépát nem jó dombra ültetni…

 

Sárgarépát nem jó dombra ültetni

özvegyasszony lányát nem jó szeretni

egyszer mondtam vala-vala-valamit a lányának

beszaladt és megmondta az anyjának!

 

 

 

Azt mondják, hogy szerencsém van…

 

Azt mondják, hogy szerencsém van mindenben én nékem.

Akármihez kezdtem hozzá, könnyen célhoz értem.

/:Pedig nem nyílt tövis nélkül nékem sem a rózsa,

Hogy csak ritkán voltam boldog, nem tud senki róla.:/

 

Az életem országútján sokat áztam-fáztam.

Gyönyörködni tudtam mégis, egy szál kis virágban..

/:Befelé hullt minden könnyem, sosem láttak sírva.

Az irigyelt szerencsémnek talán ez a titka.:/

 

 

Darumadár fenn az égen…

 

Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.

Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,

Mondd meg az én galambomnak,

Ne sirasson, felejtsen el engemet.

 

Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,

Violaszín nyoszolyádon oldaladhoz simulnék.

/:Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,

Lehajtanám bús fejemet

Hattyúfehér, fehér hattyú kebledre.:/