Sziasztok Nótakedvelők.

Imádtam a Jákó Vera hangját és a kitünő megjelenését. Gyermekkoromban szüleimmel együtt halgattuk sokat hanglemezen a hangját.
Kedvencünk volt tőle a "Nem tudom,hogy szeretem-e" c. nóta
Nagyon kár hogy fiatalon elment,de szerencsére nótáit meghagyta nekünk,amelyet mindíg szivesen hallgatok.
Nyugodjon békében.

Válasz

Nagyon sok, szép nótamüsorán voltunk, bérlettel, autóbusszal mentünk a Kongresszusi Központba, és csodálta őt minden nótaszerető magyar ember. Nagyon hiányzik és a szivünk még mindég sir érte!!! ennyi év után is.

Válasz

Számomra Jákó Vera a nótaéneklés királynője! Nyugodjék békében!
P.E.

Válasz

Őt nem lehet könnyek nélkül végig hallgatni: És ez a vers....:D.Zs.

Válasz

ŐPÓTOLHATATLAN! SOHA ILYEN SZÉP ÉS SZÉPHANGÚ ÉNEKESNŐ NEM SZÜLETETT MÉG, senki nem pótolhatja őt,---csoda volt ő!

Válasz

Nagy tisztelője vagyok.

Válasz

Marika! Minden szavaddal egyet értek...Nagy veszteség hogy Jákó Vera előadásában rengeteg gyönyörű nótával lettünk szegényebbek! A mai napig tisztelője vagyok!
Kár volt érte kár volt.....!
P.E.

Válasz

Istenem ! Micsoda nagy vesztesége a műfajunknak, hogy Ő már régóta nincs köztünk !!! Ha a Teremtő néki is adott volna még egy pár évtizedet, biztosan fáradhatatlanul hirdetné ma is magyar dalainkat. Áldott legyen az emléke és mindnyájunk előtt egy óriási PÉLDA !LM

Válasz

A magyarnótaéneklés napjainkig koronázatlan királynője
Jákó Vera ( 1934. 08. 02. – 1987. 11. 18. )
Jákó Vera (Bp., 1934. aug. 2. – Bp., 1987. nov. 18.): előadóművész, magyar nóta-énekes, SZOT-díjas (1985). Zenei tanulmányait az Országos Szórakoztató Zenei Központ zeneiskolájában végezte, majd magánúton Molnár Imre főiskolai énektanárnál tökéletesítette. 1964-ben debütált a Magy. Rádió nyilvános hangversenyén. 1974-től Európa szinte valamennyi országában vendégszerepelt. Brazíliától Kanadáig, Angliától Ausztráliáig rendkívüli sikereket aratott a magyar nóta magas színvonalú éneklésével. Énektudását megjelenésével és disztingvált színpadi eszközeivel emelte. 18 nagy hanglemezen működött közre, egy önálló nagylemeze van „Csendül a nóta” címmel (ezen saját szerzeménye is szerepel). Önálló műsorral 12 magnókazettája és hat videokazettája jelent meg. – Irodalom.: Leszler József Nótakedvelőknek (Bp., 1986).

(idézet.:)
Fiatal koromban még élt a magyarnóta, szinte minden vendéglőben húzta cigányzenekar, hétköznap esték, de főként ünnepek szórakozása volt a borozás magyar nótával. Mondhatnánk a "becenevén" is - sírva vigadás. Párizsi szelet rizzsel, aztán kadarka, és fél spicctől már lehetett nótázni - sosem értettem, persze más generáció vagyok mint mondjuk a megboldogult nagybátyám, aki minden nótát ismert.
Az öreg megjárta az orosz frontot, nyugisan élt, ő meg a nyüzsgést nem értette, amivel mi éltünk, mindig sürgős dolgaim voltak, gyorsan élni kellett, gyorsan felkelni, gyorsan dolgozni, gyorsan kajálni, gyorsan csajozni, gyorsan lefeküdni, gyorsan aludni - rongymatéria, mondta az öreg a korosztályomra inkább viccesen.
Igaz nem volt TV, utazni sem lehetett, jókora kuss volt mindenkinek, de nem ez volt a döntő, az előző generációk beleszülettek a magyarnótás, vasárnapi ebédes világba. És a vasárnapi ebéd mindenkori kísérője volt a nótaműsor, az ócska csöves rádió ki lett biggyesztve az udvarra, az asztal is a székekkel, és tyúkhúsleves, pörkölt nokedlival, ugorkasaláta - gyerekek szaladjatok el a kocsmába az üres szódásüvegekkel. És fröccsözés, kártyázás, nótázás, összeveszés, kiabálás. Mi fiatalok meg ültünk, feszengtünk, végképp nem a mi világunk volt.
Az élvonalbéli magyarnóta énekesek hallatlan sztárok voltak, például a Jákó Vera.
Pesti lány volt, '34-ben született, és 53 évet kapott a sorstól. Eleve készült az énekesi pályára, zeneiskolában végzett, és magánúton is tanult énekelni. '64-ben, amikor kezdett, még nem volt szokás nagylemez meg ilyesmi, a Rádiófelvételek jelentették a rangot, az utánpótlást is a Magyar Rádió kereste nyilvános hangversenyeken, egy ilyenen debütált.
Aztán sok-sok rádiófelvétel után ismert, elismert korában végigturnézta Európát, majd szinte minden országot Dél-Amerikától Ausztráliáig. Mind a hangja, mind a szorgalma kiemelkedő volt, magas színvonalú éneklés, és kitűnő megjelenés volt a védjegye. Rengeteg válogatáslemez után egy saját nagylemeze jelent meg, aztán később magnó és videokazetták. '85-ben SZOT-díjat kapott.
Emlékére évente odaítélik nótaénekeseknek a Jákó Vera-díjat.
Sírján a "Ne szidjatok soha engem…" c. nóta egy mondata lett kőbefaragva:
„Volt egyszer egy életvidám, dalos szívű nótás leány, kár volt érte, kár volt.”

Válasz