Vásárhelyen megbecsült réteget képviseltek a cigánymuzsikusok, közülük is kimagaslott Czutor Béla, akit Béla cigány néven ismertek a helyiek – emlékezett beszédében Almási István alpolgármester a híres prímás halálának 100. évfordulóján tartott megemlékzésen. Irhás József a Vásárhelyi Béla Cigány Művészeti Egyesület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a cigányzene, miként a magyar nóta is a magyar kultúra része, napjainkra azonban szinte teljesen eltűnt.

Vásárhelyen kiemelkedő réteget képviseltek a cigánymuzsikusok. Mindegyiket név szerint ismerte a város, és nagy megbecsülésben részesítették őket. Elképzelhetetlen volt nélkülük egyetlen bál is, különösen a Gazdabálokban jeleskedtek, de naponta ott muzsikáltak a Fekete Sas éttermében vagy a híres vásárhelyi Promenádon – emlékezett beszédében Almási István alpolgármester, hozzátéve: a cigányzenészek igazi urai voltak a szép muzsikának.

Irhás József a Vásárhelyi Béla Cigány Művészeti Egyesület elnöke a megemlékezésen a cigányzene értékére hívta fel a figyelmet.

- Amióta a cigányság a társadalomtól egyre jobban távolodó, leszakadó, rossza anyagi helyzetben lévő réteget képez, a cigányzene szinte teljesen eltűnt. Pedig olyan érték ez, mint a magyar nóta, ezért meg kell óvnunk, meg kell őríznünk a következő nemzedékek számára is. A kiváló prímás, Béla Cigány legalább annyival öregbítette szülővárosának hírnevét a maga lehetőségeihez mérten, mint bármelyik másik híres hódmezővásárhelyi – fogalmazott Irhás József.

Béla cigány Igazi vásárhelyi híresség volt. Itt született 1863. február 2-án, és itt is halt meg 1909. február 2-án. Nem véletlenül futott be nagy karriert. Már az apja is vezérprímás volt, az anyai nagyapja pedig klarinéton játszott. Az ifjú Béla cigány előbb édesapja bandájában muzsikált, majd alig másfél évig Fehér Poldi, a vásárhelyi születésű hegedűművész és cigányprímás zenekarában, Makón játszott. A mindössze írni-olvasni tudó, három elemit végzett fiatal muzsikus ekkor ismerkedett meg a kottaolvasással. Béla lázasan tanult, itta a zeneelméletet. Utolsó mestere Giovanni Ferenc volt. Hamarosan fölfigyelt rá Balázs Kálmán, a híres pesti cigányprímás is, és fényes karriert ígért neki a fővárosban. Béla azonban hű maradt szülővárosához és az itteni elismeréséhez. Édesapja halála után ő lett a vezérprímás és darabig Oláh Miksa vendéglősnél muzsikált. Nemcsak jó zenész volt, hanem kitűnő szervező és fejlesztő ember is. Már 1882-ben bandáját 12 tagúvá növesztette, és a következő évben már az „Öregsasban” muzsikált, ahogy akkor a mai Fekete Sas elődépületét nevezték. Karrierje egyre magasabbra vitte, és nyaranként elhangzó vidéki játékai alapján országos hírűvé vált. Hamarosan vendégszerepelt a Monarchia legnevezetesebb üdülő- és fürdőhelyein: Tátrafüreden, Buziáson, a Margit-szigeten, Herkulesfürdőn, Brassóban. 1887-ben a vásárhelyi Sasban táncvigalmat rendezett, és a bevételt hangszerállományuk fejlesztésére fordították. Nem véletlen, hogy 1888−89-ben már az előkelő szegedi Európa szállóban húzták a talpalávalót, ahol „finom úri közönség” élvezte muzsikájukat. Itt kötöttek örök barátságot Dankó Pistával és Erdélyi Náci szintén kiváló szegedi cigányprímással. Béla cigány gyakran húzta Dankó Pista azóta is énekelt, szép nótáit. Szegeden később még több hangversenyt adtak a Stefánián. 1903 után a Dankó-szobor javára gyűjtötte a pénzt szegedi föllépéseikkel. Béla cigány hamarosan a Dankó-nóták legavatottabb előadójává vált. Ezekben az évtizedekben még virágkorát érte a gyógyíthatatlan tüdőbaj, amely nagyon sok kortársát, társadalmi hovatartozás nélkül elvitte. Béla is áldozatává vált e szörnyű kórnak. A sajtó rendszeresen tájékoztatta a vásárhelyi lakosságot Czutor Béla egészségügyi állapotáról és az egész város aggodalommal fogadta leépülését. Gyógyítására bált is rendeztek. Ennek bevételéből a Marilla-völgybe kúrálásra utazott, de a végzet hamarosan utolérte. Nevét mindenütt szárnyra kapta virtuóz játéka, és a tiszta, szinte üveghangon szóló hegedűje. Béla cigányt halála után sem feledte el a város. Nemcsak emléktábla őrzi nevét, hanem Vetró Lajos Endre már 1909-ben „Béla cigány” címmel életrajzot írt, míg Felletár Béla 1985-ben egyik kiváló tanulmányában hosszan emlékezett meg róla.

Béla cigány halálának 100. évfordulóján a Vásárhelyi Béla Cigány Művészeti Egyesület és az önkormányzat közös megemlékezését követően a katolikus temetőben, sírjánál koszorúzásra és a sír újraszentelésére került sor.