Dr. Majzik István bizakodva tekint az országhatáron átnyúló kulturális kapcsolatok kiépítése elé

– Elnök úr, egy gondolat erejéig térjünk vissza a tavalyi nótaestekhez, mivel az ott szerzett tapasztalataik motiválják a további terveiket.

– Felejthetetlen élmény marad számunkra az Arad megyei kiszállások sorozata, mivel a két ország, illetve a Csongrád és Arad megyék közötti kulturális kapcsolatok jobbára intézményi szinten működnek, mi azonban lementünk a nép közé. A közönség és a magunk gyönyörűségére is énekelhettünk, az anyagi teherből a szervezőknek csak szimbolikus értéket kellett felvállalniuk. A jutányos fellépéseket, illetve a könyvek adományozását folytatni szeretnénk. Kihasználva Románia EU-csatlakozását, közösen elkészítendő pályázatok útján szeretnénk pénzt szerezni a kölcsönös kulturális tevékenységhez. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy hivatalosan bejegyzett egyesületekkel, esetleg intézményekkel megállapodást kötünk, amelyben rögzítjük a fellépés időpontját, feltételeit, beleértve az anyagi vetületet is. E fellépéseket mindenképp szeretnénk kétoldalúvá tenni, a Csongrád megyében történő szervezést magunkra vállaljuk.

– Milyen előadásokat fogadnának legszívesebben?

– A paletta széles. A Vajdaságból már vendégszerepelt nálunk egy tamburazenekar. El tudnék képzelni valamilyen magyar nótás összeállítást, vagy kamarazenekar-fellépést. Zenével kísért tánc, nóta mindenképp menne. Az előadásoknak azonban feltétlenül költség-centrikusaknak kell lenniük, vagyis fontos szempont a résztvevők száma. Mi általában 12-20 fős csoporttal szoktunk kiszállni, tehát nagyjából hasonlót várnánk el partnereinktől is. Ha azonban, teszem azt, a maximum, egy autóbusznyi személyzet érkezik, változatosabb előadást tudunk szervezni. Ha Arad megyében megfelelő szervező kerülne, elküldeném neki a Szegeden tervezett egész évi kulturális programot, amely kiindulási alap lehetne az együttműködésben. Ha mi is megkapnánk Arad vagy Temesvár hasonló jövő évi tervezetét, bizonyára sok kötődési pontot találnánk.

– Kedvcsinálóként említsen néhány szegedi rendezvényt.

– Hagyományteremtő szándékkal idén áprilisban első alkalommal szerveztünk Szegeden könyvszemlét, ahol 4 országból több mint 60 kiadó mutatta be legújabb köteteit. Mi az elmúlt 10 év alatt több mint 600 könyvet adtunk ki, és a határokon átnyúló közös pályázatokban óriási lehetőségek rejlenek. A 48-50 alkotóból álló Szegedi Írók Társaságának 8 éve rendszeresen antológiát adunk ki. Ahogy nálunk a más megyebeli írókkal kölcsönösen szervezünk egymásnál könyv- vagy lapbemutatókat, úgy ezt megtehetjük az aradi, a temesvári vagy bármelyik romániai magyar írótömörüléssel vagy kiadóval is. Szegeden több mint 25 éve működik a Művészklub, mozgatója Polner Zoltán országos hírnevű költő. E tömörülésben – amely Szegedi Szépírás címmel havi rendszerességgel megjelenő, művészeti lapot ad ki 16 oldalon – a képzőművészektől kezdve a hajóskapitányig bármilyen érdeklődési kör megtalálhatja a helyét. Évente kétszer, József Attila születésnapján, a Költészet napján, illetve ősszel, Dugonics András születésnapján, a próza ünnepén 32 oldalas kiadványt jelentetünk meg. Szegedi Nótás Újság néven nálunk jelenik meg az ország egyetlen ilyen jellegű kiadványa, amelyikben nemcsak nótaszövegeket, hanem kottát is közlünk, illetve kazettán is kiadjuk őket. Az új nótaénekesek felfedezése céljából minden hónap utolsó vasárnapján klubdélutánt szervezünk, ahol bemutatkozási lehetőséget biztosítunk amatőrök számára is.

Mindezt csakis azért mondtam el, hogy a kétoldalú kulturális kapcsolatok kiépítésében támpontokkal, ötletekkel szolgáljak az országhatáron túli közreműködők számára.

– Akiknek mit kell tenniük a kapcsolatfelvétel érdekében?

– Megadhatnám a telefonszámomat is, de talán kezdetben jobb, ha a Nyugati Jelen szerkesztőségében jelzik a közreműködési szándékot. Ami kitekintési, kibontakozási lehetőség nemcsak nekik, hanem nekünk, szegedieknek is.

– Úgy legyen.