„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.” 

2011 szeptember 3-án  a lelkével és élményeivel Győr-Gyirmóthoz kötődő Győri Szabó József nótaénekes  földi pályáját. a halál bezárta.

Szeptember 9-én du 14 órakor Rétsági temetőben  teste megpihenni tért a föld mélyébe, lelke a menyországba szállt..

Emlékezzünk ma a műfaj jeles képviselőjére halálának 1. évfordulóján.

Egy nagy művészgeneráció utolsó üstököse volt Ő, a még klasszikusnak mondható magyarnóta-korszak, hatvanas, hetvenes évek utolsó, kiváló tehetségű és népszerűséggel bíró férfi nótaénekesünk  ahol a szép hang képzettséggel, a nóta kiválasztás jó ízléssel, az előadás előadói képességgel és a műfaj iránti mély tisztelettel és alázattal  párosult. Nagyon nagy átéléssel, érthetően, szépen művészi allűrök nélkül adta elő dalait. Inteligens, mértéktartó magatartásával észrevétlenül fegyverezte le hallgatóságát. Kifogástalan megjelenésével, modorával, szerény mosolyával belopta magát közönsége szívébe.

Személye pótolhatatlan űrt hagyott hátra.

Ránk hagyott felvételein felcsendülnek az élet sors kérdéseit kutató hallgatói, humoros csárdásai  és sanzonjai. Ő nemcsak dalolt. Szomorúsággal teli hallgatóitól gombóc szorította torkunkat, vidám csárdásai mosolyt varázsoltak az arcunkra. A szívünk megtelt fájdalommal, vagy melegséggel.

Három hónapos kora óta élt Győrben, Gyirmóton pedig az emberek többségének a nótáját ismerte 

Az idős művész  tudta , hogy a gyors lefolyású halálos kór elől nem menekülhet, de ennek tudatában is azt mondta: "Öröm volt az életem, a betegségemmel és más szomorú dolgokkal nem foglalkozom."

Édesapja volt a legjobb nótás Gyirmóton, tőle tanult énekelni. Azt tanácsolta neki: légy énekes, fiam, mert neked a lelked szól ki a nótából.

Nem Gyirmóton született, hanem Turán, szülei dinnyések voltak, s az itteni jobb termés reményében költöztek Győr szomszédságába. Innen vezetett az útja a világ sok országába, ahol a manapság kevésbé ismert és nem is sokra becsült magyar nótákkal siratta, mulattatta a közönségét.

- Rájöttem, hogy bárhol nótáztam a világon, tulajdonképpen mindig a gyirmótiaknak énekeltem -mondta betegágyán a vele készített utolsó interjuban.

Kiváló tehetségét és művészi előadásmódját többször is elismerték, 2005-ben  a magyarnóta és népdal kultúrájának megismertetéséért a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt kitüntetésben részesült