Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA

MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA hírei

Bognár Gyula vall a magyarnótáról

13 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 10 hozzászólás

A MAGYARNÓTA

Zenetörténeti feljegyzések azt igazolják, hogy a XIX. század magyar zenei élete egyre jobban bekapcsolódott az európai zenei áramlatokba. Egyik jelentős forrás a verbunkos zene. A népies műdal ( a magyarnóta)az elnyomatás korszakaiban a nemzeti érzés táplálója, erősíti az ellenállás szellemét, egyben a társasági élet egyik jelentős kifejezője.

A magyarnóta atyjának a Szózat megzenésítőjét, Egressy Bénit tekintik. A XIX. században válik jellegzetesen magyarnak érzett társasági zenévé a népies nótaszerzők dalait előadó cigányzenekarok muzsikája. A kor legismertebb nótaszerzői: Bihari János, Egressy Béni, Szentirmay Elemér, Reményi Ede, Csermák Antal, Simonffy Kálmán, Mosonyi Mihály, Lavotta János, Ruzitska Ignác, Bartalus István, Ábrányi Kornél, Dankó Pista, Dóczi József, és közöttük említhetjük Arany Jánost is. A népies műdal ( a magyarnóta), vagy ahogy akkoriban nevezték: népnóta, melynek elemeit felhasználta a múlt századi opera irodalom is, miként ez a Bánk Bán esetében történt. A népies műdal talaján bontakozott ki a XIX. század második felében a dalárdaegyleti mozgalom is. Ennek keretei között folyt széles tömegek zenei élete.

Vikár Béla hatalmas arányú gyűjtő munkája nyomán teljessé válik csaknem egész Magyarország zenei néprajza. Az ő kutató munkája nyomán indult el később Bartók és Kodály is. A népi zene ősi tisztaságát keresik és mutatják fel, ugyanakkor nem ritkán nem, vagy csak nehezen tudják megkülönböztetni a népdalt a magyarnótától. Így például Kodály Zoltán: 20 népdal címmel megjelent füzetében népdalként szerepelteti Szentirmay Elemér (aki korábban Németh János néven írt) Ucca, ucca című szerzeményét. Bartók Bélának ez a nóta annyira megtetszett, hogy később több művében is találkozhatunk motívumaival. Egyébként Bartók maga is írt nótákat, nyolc ilyen művét ismerjük, Pósa Lajos verseire szerezte.

Mindezek azt mutatják, hogy a magyar zene ősi, népi motívumait , szellemét , a „tiszta forrást” kereső népdalgyűjtők nem voltak annyira elfogultak a magyarnótával szemben, mint századunk, napjaink 50-es éveiben a népdalt követők közül sokan, akik egyszerűen tagadták a magyarnóta értékeit. Azt hirdették, hogy a korszak szocialista ideológiáját szolgálják a magyarnóta ellen viselt hadjáratukkal. Hozzáláttak népdal-feldogozások alkotásának a ”zenei élet tisztasága” jegyében, ezeket pedig a rádióban, tv-ben adatták elő, jelentős anyagi előnyöket biztosítva ezzel maguknak. A korszak szocialista ideológusai buzgón támogatták őket, mivel felismerték, hogy a magyarnóta a nemzeti érzést erősíti az emberekben, tehát akadályozza a szocialista kultúra térhódítását. Így aztán 1950 után a magyarnóta teljesen háttérbe szorult és a sajtó is csak elítélően foglalkozott vele. Az „illetékesek” több száz nótát betiltottak, levettek a rádió műsoráról.

A magyarnótát azonban mégsem sikerült teljesen elnémítani. Sajnálatos, hogy a ma élő 20-50 éves lelkek milyen sokkal szegényebbek, mert ők nem meríthettek kultúránk ezen kiapadhatatlan, életünket tápláló kútjából. A külföldön élő honfitársaink nem egyszer éppen a magyarnóta jegyében találták meg lelki, érzelmi kapcsolataikat az anyaországgal, az elhagyott szülőfölddel. A magyarnótának felbecsülhetetlen szerepe volt a magyarság lelki egységének kialakításában, éppen azért, mert mély emberi, és nemzeti érzelmeket sugárzott és mindenkor az emberek szabadságvágyát fejezte ki, a múlt század németes, oroszos és a mai vad kapitalista korszakában is.

A ma lebecsült műfajnak valaha bensőséges kapcsolata volt az irodalommal, a költészettel, a képzőművészettel is. (Gondoljunk csak Feszthyre, Munkácsyra.)

Szegényítene valamennyiünket, a nemzet egészét, ha tagadnók a magyarnóta szerepét az elmúlt két évszázadban, amikor az emberekben még több volt a tisztelet, a megbecsülés egymás iránt, nagyobb lelkükben a kedély, és mélyebb a hazaszeretet. Ezekhez a gyökerekhez kellene néha-néha visszatérni, amikor napjainkban a megértést keressük.

Az elmúlt évtizedek kultúrpolitikája egy „falat” húzott az újabb nemzedék és a szüleik közé. Így a mi fiaink meg sem ismerhették a magyarnótákban , egyáltalában a MAGYAR- DAL-ban rejlő gyönyörű érzéseket, az életükre kiható szellemi értékeket.

Amíg nem késő, jó lenne figyelni arra a tényre,, hogy a magyar művelődés és kultúra egésze csonkul, a „tiszta forrás” is apad akkor, ha a magyarnótát megbélyegzett fattyúként kirekesztik a nemzeti kultúra nagy családjából, ha egyáltalán még beszélhetünk ilyenről. Odáig jutottunk, hogy a magyarnóta kedvelői magukat is valami csökkent ízlésű embereknek tartják, akiknek restellkedniök kell, mert szívesen hallgatják Dankó, Egressy, Sándor Jenő és mások csodaszép dallamait. Ugyanakkor a magyarnóta nyílt, őszinte vállalása utat nyit a komolyzenéhez és más művészetekhez is. Be kell látnunk, hogy a zeneakadémiai végzettség nélküli emberek milliói nem sok gyönyörűségüket találták a léleknélküli - bár elméleti szempontokból kifogástalan – unalmas zenei alkotásokban, amelyekre a közpénzekből ugyancsak bőven folydogált. Korábban is, ma is.

Népdal és magyarnóta. Édestestvérek. Szívünk, lelkünk, érzelemvilágunk tükröződik bennük. Nem igaz, hogy csak jó népdal és rossz magyarnóta létezik. Az viszont igaz, hogy az ízlést alakító, az emberecskéket formáló bennfentesek között vannak jó tanítók és rossz pedagógusok. Ne higgyük azt, hogy primitív, zenei elmaradottságot jelent, ha valaki szereti a nagyarnótát. A rádiók, televíziók nézettségi indexében igen előkelő helyen áll ez a műfaj. Úgy látszik azonban, hogy az illetékeseket ez a legkevésbé sem zavarja. Ma Magyarországon, a Magyar Közszolgálati Rádióból a magyarnóta ki van tiltva, a Magyar Köztelevízió csak archivumból ad néha régi felvételeket. Üdítő kivétel a Duna tv, a "nemzet televíziója", ahol napi rendszerességgel hallhatunk-láthatunk felvételeket és élő nótázást is.

A nótaéneklés egy nagyon is komoly szakma, tárgyi –szakmai tudást, emberi tartást, ráérző, hangulatteremtő képességet kíván azon túl, hogy csak az éneklés technikájának elsajátítása is néhány év kitartó munkájának lehet az eredménye. Az erre irányuló szakvizsgát néhány hónappal ezelőtt egy tollvonással megszüntették az erre illetékesek.

Mi pedig abban vagyunk és leszünk illetékesek, hogy születő új nótáinkkal, az estéről-estére felhangzó előadásainkkal felvállaljuk magyarságunkat és színvonalasan, hangulatosan szórakoztatva tartjuk ébren ezt a sok vihart megért műfajt.

Bognár Gyula

zeneszerző, előadóművész

Címkék: bognár gyula magyarnóta vallomás

Kapcsolódó hírek:

Eladó Makón egy lakás melynek falai szeretik a magyarnótát

Magyar nóta és marhapörkölt

Megalakult a Magyarnótaszerzők és Énekesek Miskolci Egyesülete.

László Mária magyarnóta szövegeiből

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Tisztelt Bognár Úr!

Csak mert engem mindig érzékenyen érint ez a téma:
A magyar szavak helyes írásának szabályzatáról az MTA és az egyetemek nyelvtudománnyal foglalkozó szakemberei döntenek. A szabályzat szerinti helyesírás elfogadott, az attól eltérő írásmód hibás. Az utolsó módosítás szerinti szabályzat alapján a 'magyar nóta' a helyes, a "magyarnóta" írásmód a hibás alak. Talán emiatt nem engedi az egybeírást a szövegszerkesztője.
Ugyanakkor egyetértek Önnel abban, hogy az egybeírt alak, a jelző és a jelzett szó egybeírása a nóta sajátosan magyar műfajára való tekintettel (nincs svéd, olasz, román stb. nóta) indokolt volna. Talán érdemes lenne ezt a problémát az illetékesek elé tárni, vagy legalábbis választ, magyarázatot kérni a különírás indokaira.

Tisztelettel

Kovács Péter

Előzmény

Válasz

Bognár Gyula üzente 13 éve

Kedves Kovács Péter! Köszönöm a kimerítő részletességgel megírt véleményét, amelynek szinte minden sorával egyetértek. Egy kivétellel: Igaz, és sajnos a "world" szövegszerkesztő nem engedi egyben írni azt a szót, hogy "magyarnóta" azért ezt egyben kell írni, ahogyan azt mindig is tettük. Nincs még egy nemzet a világon rajtunk kívül, amelyiknek nótája lenne. Javaslom, hogy továbbra is tartsuk tiszteletben nótánkat, és írjuk egyben: "MAGYARNÓTA"

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Ha csak az eredeti szünetjel tűnt volna el, attól még virulhatna a magyar nóta és sok más műfaj is a rádióban. A velem ellentétes politikai platformon állók rosszalló megjegyzéseinek elejét véve, ha eltekintünk akár a Horthy-rendszerbeli 30-as, akár a Rákosi-korszakbeli 50-es éveki politikai propaganda és kultusz kategóriába sorolható műsoroktól, kijelenthető, hogy a rádió általános műsorkínálata évtizedről évtizedre színvonalban, minőségben zuhan. Erről bárki meggyőződhet, aki kezébe vesz egy 30-as, 40-es években kiadott Rádióélet vagy az 50-es években kiadott Magyar Rádió című hetilapot, amelyek részletes rádióműsort közöltek. Ezeket a műsorfüzeteket olvasni is jobb érzést kiváltó, mint akár csak a mai hírműsorok pösze, raccsoló, magyartalanul hangsúlyozó vagy hadaró bemondóit hallgatni, miután a szép magyar beszéd már nem elsődleges követelmény, nem beszélve a zenei műsorok korábban természetes magyar motívumairól.
Sajnos a 30-as, 40-es évek lakklemezre rögzített rádióműsorai politikai tisztogatás áldozatai lettek, nem úgy, mint a világ fejletteb részén, ahol a nemzeti hangarchívum féltve őrzött kincse. Így alig van, aki a fenti különbségről meggyőzően tudósíthat.

Előzmény

Válasz

Némethné Kovács Magda üzente 13 éve

Köszönjük ezt a mindent kimerítő tájékoztatást, de meg merem kockáztatni, hogy aki csak simán él-hal a magyar nótáért, és a gyermekeit azzal altatgatta, vagy munka közben énekel, dúdolgat, és örömére, bánatára mindig talál egy megfelelő dalt, az is sokat tesz a fennmaradásáért.

Válasz

Vidovenyecz János üzente 13 éve

Már más helyen hozzászóltam. Most röviden annyit, hogy nagyon szép és jó cikket írt Bognár Gyula, amivel egyetértek. Én még hiányolom azt a kérdést, hogy: Hová lett a Kossúth rádióból az eredeti szünetjel? "Éljen a magyar szabadság, éljen a haza." Nem hiányoljuk? Ez az én kérdésem is. Üdvözlettel Vidovenyecz János magyarnóta és dalszerző

Válasz

Petró Sándorné Katalin üzente 13 éve

A magyar nóta népszerűsítéséért végzett kitartó munkádhoz gratulálok és további sok sikert kívánok! Kati

Válasz

Gyimóthi Elemér üzente 13 éve

Csatlakozom az előttem szólóhoz.
üdv.: "notaspapa"

Válasz

László Mária üzente 13 éve

Teljes mértékben osztom felkészült, és átgondolt fejtegetéseidet, kedves szerzőtársam, Gyula. Bár csak az erre illetékes emberek, szakmabeliek is így gondolnák! Köszönjük, mi, a kor új dalköltői, hogy ezeket megosztottad velünk. üdv LM

Válasz

Kovacsne Lídia üzente 13 éve

Én elolvastam .

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Alapvetően helyes megközelítésben megírt hasznos írás, melyért köszönet illeti az íróját. Még a "népies műdal (magyarnóta)" azonosítás is megállja helyét nagyjából. Azért csak nagyjából, mert egyrészt a magyar nóta nem egyben, hanem így, külön írandó. Másrészt annyi kiegészítés kívántatik ehhez az azonosításhoz, hogy célszerű különbséget tenni a szövegét és dallamát egyértelműen adott szerzőhöz köthető műdalok (tulajdonképpen ezek az "igazi" magyar nóták) és azon műdalok között, amelyeknek a XIX. században keletkezett népies szövege és dallama nem minden esetben köthető egyértelműen egy vagy több szerzőhöz, hanem ezek szerzőjének, szerzőinek kiléte időben elhomályosult, ismeretlen. Bár az interneten fellelhető szakirodalom ilyen egyértelmű elhatárolást nem tesz közzé, én célszerűnek tartom, ha csak az utóbbiakat soroljuk népies műdalok közé, megkülönböztetésül az ismert szerzőjű magyar nótáktól.

Lényegi észrevételem az írás 4. bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban szeretném kifejteni.
Az 50-es évek magyar nóta elleni kultúrpolitikai hadjáratának eredményessége, hatékonysága össze sem mérhető napjaink mainstream politikai törekvéseivel és azzal a hatékonysággal, amelyet a magyar dalkultúra pusztítása terén az utóbbi 10-20 évben elért a western globalitás és annak lokális helytartó elitje. Az 50-es években a magyar nóta valóban a nemzeti érzést erősítő műfaj volt, de a kommunisták számára a régi Magyarországhoz kötött műfaj volt, és ezáltal összeegyeztethetetlen a proletár internacionalizmus "múltat végképp eltörtölni" indulójában üvöltött törekvéseivel. Mivel egyik napról a másikra a legnépszerűbb műfajt kiirtani nem lehetett, a magyarság többsége vidéken élt és milliók számára a beszélt nyelv mellett a "mindennapos használatú" zenei anyanyelvet jelentette, valóban volt egy olyan törekvés a kommunista kultúrideológusok részéről, hogy lenyomják ezt a műfajt, és az érdeklődést a vele rokon népdalok, népdalfeldolgozások felé tereljék. A hatás azonban nem csekély mértékben kontraproduktív volt: Igaz, hogy a nóta László Imré-s, Kalmár Pál-os, Kalmár Tibor-os, Kubányi György-ös stílusú előadása nemkívánatosnak minősíttetett, Cselényi meg akkor már a temetőben feküdt, és igaz, hogy az irredentizmussal, hazaszeretettel, nacionalizmussal, nemzetvédelemmel, katonáskodással, revizionizmussal kapcsolatos nóták indexre kerültek, de az nem igaz, hogy a nóta teljesen háttérbe szorult és a sajtó elítélően foglalkozott vele. Az említett kategóriába nem tartozó magyar nótákat igenis lehetett énekelni, nem csupán művelődési házakban, hanem gyárak, üzemek akár havonta megrendezésre került kulturális rendezvényein, cigányzenekarral, esztráddal vagy ami volt. Szalay Lászlót, Vörös Sárit, Solti Károlyt, Dóry Józsefet, Mindszenti Ödönt, Tekeres Sándort a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat foglalkoztatta. Igaz, számos népdalt is énekeltek hanglemezre, és az Operaházból is szerződtettek számos énekest népdalfelvételekre (pl. Palló Imrét, Tiszay Magdát, Máthé Jolánt, Svéd Sándort).

Való igaz, hogy az 50-es években életre keltek a népdalfeldolgozások. De micsoda feldolgozások voltak azok, kérem szépen! Grabócz Miklós csodálatos feldolfogázasai, melyek Madarász Katalint, Gaál Gabit, Béres Ferencet, majd később Apollóniát és Bojtor Imrét indították el a pályán, pontosabban ők a Grabócz-féle népdalok kiemelkedő feldolgozottságának és cigányzenekarra hangszerelésének köszönhették népszerűségüket és ismertségüket már az 50-es/60-as években. Úgyhogy ha a szerző arra gondol, hogy ezek a művészek jelentős anyagi előnyökben részesültek, akkor azzal utólag is a legnagyobb mértékben egyetértek, minden további kommentárra való késztetés nélkül. Grabócz Miklós mellett Gulyás László, Végvári Rezső, Vujicsics Tihamér, Daróczi Bárdos Tamás, Györe Zoltán járt elöl cigányzenekarra hangszerelt népdalfeldolgozásokban, munkájuk jelentőségét és művészi értékét a Magyar Rádió archívuma mint zárt gyűjtemény rejti. A népdalfeldolgozások igenis komoly művészi értékkel bírnak, már csak ezért sem célszerű szembeállítani ezt a műfajt a magyar nótával!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben