Beéneklik a Kárpátokat...

 Szegedi tudósítónktól

    Nem tartoznak a ''halk szavú” kategóriába a Magyarnóta-szerzők és Énekesek Délmagyarországi Egyesületének tagjai. Fáradhatatlanul tájolnak, járják az anyaországot, de a határon túl élő magyar környezeteket is: énekelnek. Szebbnél-szebb nótákat, dalokat, népi hagyománykincsünk veretes darabjait adják elő. Dr. Majzik István, az egyesület elnöke arról nyilatkozik a Hét Nap olvasóinak, hogy miként sikerült újjáéleszteni az Alföldön a magyar nótát és milyen kapcsolatokat ápolnak a határon túli, hasonló egyesületekkel, közöttük a délvidékiekkel is.
    - A második világháború után hosszú ideig hallgatott a magyar nóta ezen a tájékon is - mondja az elnök. - A hamu alatt azonban izzott a parázs és arra várt, hogy lángra lobbanjon. Különféle sorstragédiák és nehézségek után a rendszerváltást követően alakult meg a Magyarnóta-szerzők és Énekesek Délmagyarországi Egyesülete. Az indulás sem volt zökkenőmentes, de ez jellemző minden egyesülésre, amely teljesen új alapokról kezd építkezni. Az egyesület létrejöttét követő évben megkeresett a vezetőség és kérték, hogy vállaljam el az elnöki tisztséget. Megmondom őszintén, ebben nyílván egykori népi táncosi múltam is közre játszott, meg az a körülmény, hogy a Bába és Társai Kiadóvállalat élén állva, némi anyagiakat is elő tudtam teremteni a társaság működéséhez. Örömmel vállaltam a feladatot, kihívásnak vettem és a vezetőség tagjaival hozzá is láttam a százszámra sokasodó feladat megvalósításához. Elsősorban a szervezési teendők és a tömegesítés képezte munkánk legnagyobb részét. Mert meg kellett mutatnunk mindazt, amit a magyar nótaszerzők a múltban alkottak és közkinccsé tettek. Jártuk a falvakat, a városokat, felléptünk a kultúrházakban, szakszervezeti otthonokban - szinte kivétel nélkül mindig táblás ház előtt.
    Az egyesület elnöke elmondja, hogy a nevükben szereplő Dél-Alföld jelenti tevékenységük bázisát, ám, az utóbbi időben egyre több tagjuk van a szomszédos megyékből és a Magyarországgal határos országokból, így a Délvidékről is. Jelenleg, a legfrissebb adatok szerint, 234 tagjak van az egyesületnek. Közöttük zömmel az idősebb generáció képviselteti magát s a szegedieken kívül rendszeresen részt vesznek a munkában a makóiak, a kiskunfélegyháziak, kecskemétiek is. Havonta tartanak klubdélutánt, ilyenkor általában 200-250-en jönnek össze olyanok, akik kedvelik a szép magyar nótát és zenét. Időnként vendégzenekarokat, például citerazenekart, is meghívnak, természetesen énekesekkel együtt, így tudják változatosabbá tenni a műsoraikat.
    - Kiváló kapcsolataink vannak az újvidékiekkel - sorolja tovább az elnök. - Vitkayné Kovács Vera, Tarr István, Mezei Katalin és mások is felléptek a mi pódiumainkon. Később, 2003-ban kölcsönös együttműködési szerződést kötöttünk a Petőfi Sándor Magyarnóta és Művelődési Egyesülettel s azóta felváltva tartunk műsort egymás városaiban. Egyébiránt ebben az évben Szegeden szerveztük meg az első nemzetközi nótafesztivált is, amelyre a hazaiakon kívül meghívtuk a felvidéki, erdélyi és a délvidéki nótaénekeseket is.
    Ennek a kapcsolatnak köszönhetően nemcsak Újvidékre, hanem más vajdasági városokba is eljutnak a szegedi nóta énekesek. Így például jártak már Temerinben, Szabadkán, Adán és más helyeken is. Adához külön kedves élmény is fűzi őket. Az egyesület elnöke meséli, hogy az ominózus 2004. december 5-én vendégszerepeltek a Tisza-parti városban. A helyiek nagyon készültek a szegediek fogadására, csaknem 40 kilométerről hoztak zászlót a rendezvényre, méltó módon fogadták az anyaországbelieket.
    - Miután a Bába és Társai Könyvkiadó Vállalat ügyvezetője vagyok, módomban állt nagyobb számú könyvet vinni az ottani közönségnek illetve a gyerekeknek, természetesen ajándéknak szántam a mintegy 200 kötetet. Megható volt ahogyan viszonozták a helybéliek: a műsor végén néhány iskolás gyermek feljött a színpadra és elénekelte nekünk a Mennyből az angyal-t! Szem nem maradt szárazon... Lélekemelő pillanatok voltak ezek és úgy éreztem, de ma is azt érzem, hogy ezért érdemes csinálni a néha bizony fárasztó, embert próbáló munkát - meséli dr. Majzik István.
    A délalföldi magyar nóta énekesek tavaly óta rendszeresen fellépnek a Tisza Part Kulturális Televízió műsorában is, ezzel népszerűsítve a kissé háttérbe szorított műfajt. Idén egyébként jóval több fellépésük volt, mert megszervezték az országos Dankó Pista dalversenyt, amelynek előbb a selejtezői, majd a gálaműsora lesz Szegeden. A fentiek mellett szavalóversenyeket is rendeznek, de igyekeznek bevonni a környező helységek dalénekeseit, népzenészeit is a munkába.
    - Idén is megyünk délvidéki barátainkhoz, illetve őket várjuk Szegedre. Ha egyszer megszilárdul egy kapcsolat, akkor azt már könnyebb ''működtetni”, mint egy esetleges, csak időnként funkcionáló együttműködést. Bízom abban, hogy ezek a kölcsönös vendégszereplések még szorosabbá fűzik majd a kapcsolatainkat a határon túli magyar énekesekkel, s természetesen a nótaszerető közönséggel is - mondotta a Hét Nap olvasóinak dr. Majzik István, a Magyarnóta Szerzők és Énekesek Délmagyarországi Egyesületének elnöke.
    A közelmúltban került sor arra a nagyszabású szegedi nótadélutánra, amelyet a Belvárosi mozi zsúfolásig megtelt nagytermében tartottak több jeles hazai és vajdasági vendég és fellépő részvételével. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Kozma József, országgyűlési képviselő, a Magyar Parlament külügyi bizottságának alelnöke, Kern Imre, a Vajdasági Nagyberuházási Alap igazgatóhelyettese, továbbá Nagy Ferenc, Magyarország szabadkai főkonzulja is. Ez utóbbinak dr. Majzik István, a szegedi egyesület elnöke Dankó Pista Emlékérmet adott át a jeles zeneszerző és cigányprímás emlékének ápolása terén kifejtett munkájáért, a két ország nótaegyesületeinek kapcsolat-teremtéséhez való hozzájárulásáért.
    A nagysikerű és jó hangulatú délután műsorában fellépett több ismert vajdasági népdalénekes is. Így a többi között Vitkayné Kovács Vera, Vitkay Kucsera Ágota és Cára Anna kápráztatta el a szegedi közönséget az előadott népszerű dalokkal, mint például a Hűvös ősz van, a Hat nap óta szól a nóta, a Piros rózsák beszélgetnek és más, a publikumot igencsak ''megmozgató” nótákkal. Az énekeseket a szegedi Báder Béla cigányzenekara kísérte.

KISIMRE Ferenc

http://www.hetnap.rs/uj/index.php?zg=4201&no=223