A mi boldog szerelmünket nem írták meg versben még,
Pedig kettőnk boldogsága költeménybe illenék.
/:Együtt vagyunk jóban-rosszban, mosolyogni látlak mindig téged,
Csak néha a szempilládra lopva titkon egy-egy könnycsepp téved.:/
Tán valami kétség gyötri mégis a te szívedet,
Vagy a múltból visszatérve egy-egy emlék üt sebet?
/:Olyan szép a mi szerelmünk, hogy azt szinte el sem lehet hinni!
Mondd azt, hogy a boldogságtól néha-néha oly jól esik sírni.:/
id. Járóka Sándor
Amikor még lányok körül settenkedtem.
Egyiknek is, másiknak is megtetszettem.
/:Szerelmes lettem közben ugyan csak megszédültem a csókjától.
S megijedtem saját magam árnyékától.:/
Nem félek már saját magam árnyékától.
Inkább tartok asszony szájtól, s mi egy-mástól.
/:Nem szégyen a szerelem, csak éppen veszedelem a szíveknek.
De só nélkül nincsen íze az ételnek.:/
Burka Sándor
Az élet száz viharától féltem a mi kettőnk boldogságát.
Hétköznap is ünnep nekünk, ne engedjük elmúlni varázsát...
És, ha egyszer szíved talán más szív után dobogna már, lehet,hogy csak téved,
Vagy azon a nyári estén épp a május szép emléke ébred...
Jól vigyázz az életedre, nehogy könnyelműen elhibázzad.
A mosolygó két szemedbe véletlenül ne lopódzon bánat.
/:Akkor marad szép az élet, ha szerelmet és hűséget adunk, nemcsak várunk,
S meglátod, hogy száz vihar sem tépheti szét a mi boldogságunk...:/
Azt hiszed, hogy boldog vagy már
életedre napsugár süt végre
Futsz a színes álmok után
nem is gondolsz csak a jóra,szépre
Hallani sem akarsz rólam,más az élet,más a nóta
sokszor a szív téved
Nem törődsz te semmi mással, játszol csak a boldogsággal
s a világod éled.
II.
Eldobod a hű szívemet
emlékemet magadból kitéped
Száz örömtől ragyog szemed
rózsákat szór utadba az élet.
Ne hidd, hogy ez örökké tart, az életben csalódhatsz majd
hisz nyár után a tél jön.
Rád borul a csend, az alkony, visszajönnél, de már akkor
minden-minden késő.
Búcsút int az ősz a nyárnak,
Dér csókol meg minden rózsaágat,
Kihaltak a messze tájak,
Fecskék útján sötét darvak szállnak.
||:Hová lett a virágillat,
Tarka mező, zengő madárének?
Mindent, mindent vihar tépett,
S az életünk sárgult falevél lett:||
Nyomába a téli ködnek
Símogató enyhe szelek jönnek...
A napsugár játszi' könnyed,
Melengeti a megdermedt földet...
||:Sárgult levél elporladt már,
Faágakon apró rügyek ülnek...
Utánunk is újak jönnek,
Örök sorsa ez az életünknek:||
Tolnai E. László
Budapest, Budapest, gyönyörű vagy Budapest,
Duna gyöngye!
Budapest, Budapest, rabod vagyok Budapest,
mindörökre.
Dunapartod, Nagykörutad ahogy járom,
Hegyek közül rád tekintve csak azt látom:
Budapest, Budapest, nincs szebb nálad Budapest,
a világon.
Amikor jön az est, átöltözöl Budapest,
fényruhába.
Millió csillogás, mint megannyi briliáns
ragyogása.
Budapest, te minden szívet megdobogtatsz,
Esténként a szerelemről mesét mondasz.
Budapest, Budapest, így ahogy vagy Budapest,
gyönyörú vagy!
az enyém vagy!
Elpihen a napsugara vadvirágok illatával
milliónyi csillag ébred az estéli félhomályban
csend honol a néma tájon, kopogtat a kisszobámon
a szemre szép csendesen ráborul az édes álom
Csillagok is elpihennek hajnalban a néma csendben
kopogtat a napsugara: ébredezzek itt a reggel
ölelkezik víg madárdal vadvirágok illatával
megtelik az én szívem is vidámsággal, muzsikával.
Ha útjaink szét is válnak, ne rabold el tőlem a szép álmokat,
Utoljára légy jó hozzám, még akkor is, ha az neked áldozat,
Mikor látlak, mosolyogj rám, vigasztald meg búbánatos lelkemet,
Lehetsz te is boldogtalan, szeretheted, aki téged nem szeret.
Réges régen más úton jársz, én is lassan vigasztalást keresek,
A bánatom elcsitul majd, én is lassan más valakit szeretek,
Nem szerelmet kérek többé, szép emlékkel gondolj mindig vissza rám,
Maradjunk meg olyannak már, amilyenek voltunk egymás oldalán.
Halljátok cigányok, valahogy ma oly jó kedvem van.
Nótámat játsszátok mert abban a szívem, lelkem van.
Öröm, vagy bánat ér, idejön az ember mindig hozzátok, (mert)
A jókedv sokat ér, s tetézni ti oly jól tudjátok!
Primás! mi tagadás, tele van a szívem nótával.
Lelkembe beleláss, gyere ide most a bandával.
Húzzátok, húzzátok, szívetekből, ahogyan csak tudjátok!
Cigányok, barátok, de csudajó kedvet csináltok!
zeneszöveg: Babusa Miklós
zeneszerző: Burka Sándor
Férjhez megyek nemsokára édesanyám az lesz a jó nékem.
Szeretem én ezt a legényt édesanyám ő is szeret érzem.
/:Ez a világ rendje,sora ezt kell tenni
Megnövünk mi gyerekek és el kell menni.
Férjhez megyek nemsokára édesanyám így kell ennek lenni.:/
Nagymama lesz nemsokára édesanyám,mert az idő nem vár.
Dajkálja az unokáját édesanyám,csillog a kis szempár.
/:Jövőjét és reménységét benne látja,
Ő lesz minden szemefénye boldogsága.
Népes lesz a mi családunk édesanyám büszke lesz majd rája.:/
Jaj,de szép a házasság,házasélet nem is olyan bolondság.
Életünkbe kell egy társ,kell akinek szerelem és boldogság.
/:Csókkal vár a párocskám,este odasimul én hozzám.
Jaj,de szép a házasság,házasélet nem is olyan bolondság.:/
Mennyi kedves huncutság,otthonunkba költözött a vidámság.
Nem csalás,nem ámítás,szép az élet ez neki a bágyadság.
/:Még nagyobb a boldogság ,hogyha sír egy édes apróság.
Jaj,de szép a házasság,házasélet nem is olyan bolondság.:/
Jó dolog a szerelem,ajánlom én melegen tenéked,
Ha az ember szerelmes,meglásd,milyen kellemes a szívének.
/:Szerelemhez hogyha társat keresnél,
Nem is kell,hogy nagyon messze elmenjél,
Nyújtsd ki csak a karodat,ajánlom én magamat tenéked.:/
Szeretni is hogyan kell,szolgálok majd recepttel tenéked,
Hallgasd:súgok valamit,meglásd szép lesz az,amit mesélek.
/:Miközben a két szemedet csodálom,
Boldogságod a szívedbe varázslom,
Jó dolog a szerelem,ajánlom én melegen tenéked.:/
Jön a divat,megy a divat manapság,
Mégsem megy ki divatból a házasság.
/:Az emberek házasodnak,holtomiglan holtáiglan fogadnak,
Azután meg ügyvéd után szaladnak.:/
Ez alól csak én képezek kivételt,
Sírig tartó hűséget nem igérek.
/:Így aztán a szívem párja nem érzi majd magát nagyon nyeregbe.
Mert a gyeplőt én tartom a kezembe.:/
Majd, ha mással boldog leszel, s minden széppel elhalmoz az élet,
Amikor már elfeledtél, s úgy érzed, hogy nem hiányzok néked.
Ha vidám lesz a házatok, boldogság lesz tinálatok, s elkerül a bánat,
Boldog leszek talán én is, mikor téged mosolyogni látlak.
Más úton jársz, de lelkemmel elkísérlek, mint valami árnyék.
Elfeledted szerelmemet, boldog vagy és mi hiányzik más még...
De, ha egyszer felidézed minden régi szép emléked, s benne leszek én is,
Bármennyire boldog vagy te, nem dobban-e meg a szíved mégis?
Minden jó,ha jó a vége,még az ég is egyszer csak kiderül,
Az se bánt,ha szívügyekben néha már a szerencse kikerül.
/:Mert bizony a női szív hajlékony,én pedig kedves szóval hajlítom,
Minden jó,ha jó a vége,szerelmet kapni,de jó,ha sikerül.:/
Egyszer élünk,vígan éljünk,míg nem késő,s a szívünk fiatal,
Bár a csók nincs korhoz kötve,szív,ha dobban,az ősz ott mit akar?
/:Kell bizony a szerelem mindenkor,
És ahol a szerelem van,nincsen kor.
Minden jó,ha jó a vége,szerelmes ember örökké fiatal.:/
I.
Minek nyíladoztok tavaszi virágok
Bánatos lelkemet, mért csalogatjátok
Boldog úgysem lennék,hogy is remélhetnék,
mást mint délibábot
Mit ígértek nékem,azt amit már régen,
s újra megcsalnátok.
II.
Hervadjatok újra gyenge virágszálak
Tiveletek együtt vége van a nyárnak
Több remény már nem kell, hisz az életemmel
játszottak az álmok
Jöjjön hát a holnap, s fizetek a sorsnak
egy csokor virágot.
Muzsikánál nincs jobb barát, oly sok mindent megtalálunk benne,
Muzsikában nem csalódunk, nélküle a szívünk szegény lenne,
Elkísér az életünkön, velünk vigad, velünk fakad sírva,
Édesanyánk dallal altat, énekszóval tesznek le a sírba.
Muzsikánál nincs jobb barát, tőle minden percünk szebbé válhat,
Muzsika a lelkünk tükre, egy-egy dalból mennyi érzés árad
Benne csendül az életünk, minden, amit szívünk mélyén rejtünk,
Amit százszor eltemettünk, feltámad a muzsikával bennünk.
Ne keresd, hogy ki a hibás, melyikünk a vétkes.
Megérteni én sem tudlak, engem te sem érthetsz.
Ne gyötörjük többé egymást, búcsúzzunk el, jobb lesz meglásd.
Tévedés volt, hogy életünk egymás mellett szép lesz.
Ne haraggal menjünk tovább semmi okunk rája.
Mindannyiszor szép emlékkel gondoljunk egymásra.
/:Ülj le mellém búcsút venni, talán fájna tovább menni.
Ráébredünk egymás nélkül nem tudunk meglenni.:/
Nem adhatok többet néked,mint a tiszta szívemet,
Véle együtt a lelkemet,szerelmemet,éltemet.
Szívet,amely érted dobog,életet,mely néked él csak,néked,
Fogadd el a szerelmemet,s a legdrágább kincset,a hűséget.
Nem kérek én többet tőled,mint a tiszta szívedet.
Add nékem a mosolyodat,nyújtsd felém a kezedet.
/:Járjunk együtt jóban rosszban,s ahogy múlnak felettünk az évek,
Feltárja majd minden titkát,bontogatja szépségét az élet.:/
Nem búsulok többé, mert búsulni kár,
Elmúlik a tél és újra itt a nyár.
Régen is csak így volt, most is így szokás:
Ha elhagy egy legény, jön helyette más.
Téphetek én rózsát: sárgát, pirosat.
Ölelhetek leányt, szépet csinosat.
Nem búsulok többé, mert búsulni kár,
Te vagy az én rózsám mindörökre már.
Nem tudom,hogy mi csalogat mindig tifelétek,
Akármerre veszem utam,tihozzátok érek.
Ahogy nézem szemed fényét,szívemmel is baj van,
Nem tudom,hogy szeretsz-e még,vagy csak nevetsz rajtam,
Mért nevetnél rajtam.
Elindulok más utcába,tőled mit is várok?
Azon veszem észre magam,kaputokban állok.
/:Rájöttem,hogy nem tudok már nálad nélkül élni,
Nem tudom a bolond szívem újra kicserélni,
Úgysem kicserélni.:/
Nem zavarom életedet, az utadból messze megyek,
Elbúcsúzom csendben.
Tőled többet mit is várnék, álomkergetővé válnék,
Sírna csak a lelkem.
Mit ér az a bús szerelem, ami nékem csak gyötrelem,
Néked pedig rabság?
A te szíved másért dobog, az enyém meg érted zokog,
Remények elhagyták.
Elmegyek, hogy boldog lehess, más karjában kacagj, nevess,
S azt kívánom néked:
Az életed vidám legyen, ne törődj, hogy mi lesz velem,
Nem halok meg érted...
Elaltatom bús szívemet, tagadja, hogy téged szeret,
S álmodjon sok szépet:
Virágos kert közepében, piros rózsa nyílik nékem,
S újra tavasz ébred.
Nemcsak egy szál rózsa van a világon!
Erről sosem feledkezz meg virágom!
Azt se hidd, hogy nincs szebb, nincs jobb tenálad,
Így is, úgy is bolondulok utánad!
Jó légy hozzám, végtelenül szeressél,
Boldogságot csakis nálam keressél!
Csak te lennél féltett kincsem, virágom,
Akármennyi rózsa van a világon!
Szabad, szabad, szabad, minden szívnek szabad szeretni.
Szabad, szabad, szabad, boldogságot szabad keresni.
Szerelemben ne várj soha csodára,
Elébe kell menni és nem utána...
Ne tétovázz sokat (hisz) kell is, nemcsak szabad szeretni.
Szabad, szabad, szabad, akit szeretsz szabad ölelni,
Csókot adni szabad, sőt azt nem is szabad feledni.
Szerelemben bátraké a szerencse,
A szívedre hallgass, ne az eszedre...
Szabad, szabad, szabad, minden szívnek szabad szeretni.
Szép is a szerelem,jó is a szerelem,
Bár milyen huncut is meg szeszélyes.
Édes meg keserű benne van a derű,
Benne van minden,ami veszélyes.
/:Azt súgja valami,hogy ne félj tőle,
Akkor se,ha százszor is csalt már tőrbe.
Bárhogy is tagadom,csűröm vagy csavarom,
Csók nélkül az életünk nem édes.:/
Mind aki fiatal jól tudja mit akar,élnek a szívében a remények.
Lángol a szenvedély,túl is jár az eszén,rabja lesz végül is a szívének.
/:Mert,hogyha szeret a szív sosincs zárva,csók közben eljutunk a mennyországba.
Szép is a szerelem,jó is a szerelem,nélküle mit sem érne az élet.:/
Szerelem, szerelem, megszédít a szerelem,
nincs tőle egy nyugodt percem.
Szerelem, szerelem, jaj mit tesz a szerelem,
égeti a szívem lelkem.
Nem ittam, és részeg lettem,
Nem tudom, hogy mi lelt engem...
Szerelem, szerelem, túljárt az én eszemen,
hej, de nagyon belé estem.
Szerelem, szerelem, szép kedvesem szeretem,
huncut szeme rabja lettem.
Ölelem, ölelem, két karommal ölelem,
veszedelmes tűz ég bennem.
Csókot adok ezerszámra,
Csókra csábít csókos szája...
Szeretem, szeretem, szeretem, mert szerelem
egyedül az orvossága.
Szórja a nap aranysugarát,újra lombot bontanak a fák.
Minden illat,virágfakadás,madárdal és vidám kacagás,
Madárdal és vidám kacagás.
Virágok közt párom keresem,jó,hogy van a földön szerelem!
Melenget a fénylő napsugár,így suhan el felettünk a nyár,
Így suhan el felettünk a nyár.
Jöhet az ősz,jöhet már a tél,nékünk minden tavaszról mesél!
/:Múlhatnak az évek csendesen,örökké él ez a szerelem,
Szívünk mélyén él a szerelem.:/
Tovatűnő boldog percek, elsiratott álmok
Az én szívem néha, néha visszajár hozzátok
Keresi a boldogságát, amit egyszer neki megígértek
Amit mégis megtagadott mostohán az élet
Tovatűnő boldog percek, elsiratott álmok
Az időnek múlásával fátyol borul rátok
Hagyjatok el szép emlékek, titeket már vissza sose hívlak
Új szerelmek csalogatnak, új virágok nyílnak
Kommentáld!