Március 6. a Magyar Nóta Napja. Ez alkalomból országszerte nagyszabású esteket, rendezvényeket szerveztek. Arra kértem Nógrádi Tóth Istvánt, a Magyarnóta Szerzők és Énekesek Országos Egyesületének elnökét, hogy tekintsünk vissza, s mutassa be, hogyan is állt a mindenkori kormányzat a magyar nóta ügyéhez a Rákosi-rendszertől mostanáig.

– 1948 után Rákosi Mátyás 10 évre kitiltotta a Magyar Rádióból a magyar nótát. 1960-tól 1990-ig javult a műfaj helyzete. Nyílik a rózsa énekversenyt rendeztek a televízióban 1968-ban, majd 1983-ban. Ezeket Lengyelfi Miklós rendezte. Vasárnaponként nóta volt a tévében, és naponta jelentkezett a Jó ebédhez szól a nóta a Rádióban. Félre ne értse a kedves olvasó, nem a Kádár-rendszert sírom én vissza, hanem azt szeretném, hogy a magyar nóta ne legyen lenézett műfaj az országunkban. Mert mi most a helyzet? Már évek óta nincs rendszeres nótaműsor a televízióban és a közszolgálati rádióban. A Duna Tv a kivétel, ahol naponta szól a nóta. A Magyar Rádiónak igaz van egy olyan frekvenciája, amin nótákat adnak, csak éppen azt nem tudják az ország mindegyik településén fogni. Ezt a műfajt nagyon szeretik az idősek, és ők nem rendelkeznek internettel, tőlük idegen ez a világ, így nótás webrádiókat sem hallgatnak.

 – Említette, hogy Rákosi nem kedvelte a magyar nótát. Vajon miért? Hiszen az operettért, ami szintén egy művi zene, rajongott, rendszeres látogatója volt a Gáspár Margit által vezetett színháznak.

 – Erre nem tudok konkrét választ adni. Valószínűleg az volt az ok, hogy a magyar nótát dzsentrimaradványnak gondolták. Ez terjedt el róla. Bizonyos népdalos körök, akik Ko-dályt követték, még jobban leszólták ezt a műfajt. Holott Kodály Zoltán – aki nem rajongott túlságosan a műzenéért – azt mondta: „a magyar nóta a múlt századi társadalom tükörképe”. Bartók Béla pedig úgy gondolta, hogy a „cigányzenészek tartsák meg repertoárjukat minél régiesebb színezetben.” Hubay Jenő, a Zeneakadémia igazgatója, világhírű hegedűművész a nemzet zenéjének a magyar nótát tartotta. Azt is tudni kell, hogy a magyar nóta a polgárosodó társadalom terméke volt, a verbunkos zenéből és a bécsi-olasz muzsika elemeiből alakult ki. Ez a zene szólt 200 éven át Magyarországon színházakban, előkelő szórakozóhelyeken, falusi kocsmákban. Petőfi, Arany és még sok más nagy költőnk írt magyar nótát. Ha ők ezt nem szégyellték, akkor mi miért teszszük ezt most? Büszkék lehetünk a magyar nótára, hogy a magyar játékszín bölcsőjében született meg. Népszerűségét a népszínművek gazdagították, amelyek előadására építették 1875-ben a Népszínházat.

– Van egy olyan nézet, hogy ez a műfaj a kutyának sem kell, ezért nem érdemes támogatni.

– Ez túl durva megállapítás. De ezt cáfolja több felmérés is. Losonczi Ágnes zeneszociológiai könyvében a zenei műfajok kedveltsége között az első a magyar nóta, majd ezt igazolta Malecz Attila felmérése is 1987-ben. Fájdalommal kell kijelentenem, hogy míg 1940-ben ezer helyen szólt a cigányzene Magyarországon, majd 1990-ben csak 230 helyen, ma ez a szám jóval alacsonyabb. Cigányzenészeink régen cároknak, királyoknak muzsikáltak. Ezért is mondom, hogy az utolsó órában vagyunk.

– A műzenéről csak annyit, hogy az olaszok büszkék a nápolyi dalokra.

– Hogyne! A franciák pedig a sanzonokra. Ezeket játsszák Magyarországon, de nótát már nem annyira. Holott, amikor Menuhin idejött Magyarországra, akkor magyar nótát, cigányzenét akart hallgatni, hiszen az hungarikum.

– Gaál Gabriella 1985-ben Nótatörténeti kiállítást mutatott be a Pataky Művelődési Házban, ezt az anyagot ön bővítette ki az utóbbi 50 év eseményeivel. Egy szórólap szerint mindezek az események kevésnek bizonyultak, kérnek minden nótakedvelőt, fogjanak össze a magyar nóta megmaradásáért. Hogyan is néz ki ez a kiállítás?

– Összesen 112 db. asztalméretű leporellón láthatók az elmúlt évtizedek plakátjai, kiadványai, kottái a műfajhoz kapcsolódóan. Még azoknak is betettem a névsorát, akik elsőként jelentkeztek egyesületünkbe. A nóta múltját lehet látni tehát. Ezzel a kiállítással már voltunk Csepelen, Debrecenben, Gyálon.

– Mennyire összetartó a magyar nótaénekes társadalom?

– Sajnos nem lehet egységről beszélni. Elég nagy ellenségeskedésnek vagyok szem-és fültanúja. Ettől függetlenül egyre jobban érzem azt, hogy megértik az előadók: egységben az erő.

– A Magyar Nóta Napján milyen rendezvényeket szerveztek?

– A kőbányai művelődési házban ünnepeltünk, Fejős Jenő nótaénekes pedig Kecskeméten. Ezen kívül sok-sok rendezvényt tartottak szerte az országban. Rendezvényünkön beszéltem a magyar nóta múltjáról és Pósa Lajos egyik verséből idéztem: „Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem./ Magyar nótát dalolt a dajka felettem./ Magyarul tanított imádkozni anyám./És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!” Azt is kijelentettem, hogy elindítottam egy kampányt a magyar nóta fennmaradásáért. S közöltem azt: a kultúrszervezők úgy jönnek ki a főiskoláról, hogy azt mondják erre a műfajra, giccs. Pedig még Brahms, Liszt is beleszőtt műveibe magyarnóta-elemeket. Ne szégyelljük tehát a magyar nótát, hiszen a mienk, s jó lenne, ha a Művészetek Völgyébe is meghívást kapnának a magyar nóta énekesei. Nem ismerik nagyon sokan a magyar nótát, ezért nem is becsülik. Ezért is adtam közre egy tájékoztató lapot, amin leírtam, hogy meg kell menteni azt a műfajt, amely zenei kultúránk része volt.

Medveczky Attila

Forrás:http://www.miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4210:az-utolso-oraban-vagyunk&catid=39:interju&Itemid=62