Akácos út EurópábaTÜNTETÉSEK MAGYARNÓTA-ÜGYBENJobb országokban, jobb parlamentek előtt örökké tüntet a nép. Felvonulnak éjjel és nappal, egyesével, kettesével, kis táblácskákkal, hogy tiltakozzanak a cobolyprém-feldolgozás ellen, az esőerdők kiirtása miatt, az abortuszért vagy az abortusz ellen. Mindenért. Várható volt, hogy annyi tüntetés után, amely az utóbbi tíz-egynéhány évben lezajlott a Kossuth téren, a magyar glóbusz olyan fontos szereplői is megjelennek itt, mint a cigányzene- és nótakedvelők. Mivel kevés a nóta. Egyre kevesebb. És nem jó ez a magyar népnek. Kell hogy szóljon a hegedű.

 

A déli harangszó távolból visszhangzik. Jócskán elmúlt tizenkettő, a békeidőket idéző kései ebéd ígérete csiklandozza az arra járók orrát. Érzik a sercegő hús és a dinsztelt krumpli illata. Hozzá a hegedűszó, a szomorkás szöveg.
"Nekeresda vándorfelhőt, viharszárnyán messzejáraz éééé égen..."
"Nefájjona szívedérte, akimásról álmodozik réééégen..."

 

A széket, amelyen néhány hete az Örömkoncert egyik résztvevője ült, most Dezső bácsi melengeti. 75 éves. Előző nap a magyar nóta - s szíve mélyén néhai felesége - mellett szervezett tüntetést a Parlament előtt. Ma kicsit arrébb ül le, az '56-os emlékműnél. Őrt áll. "Őrt ül." Mindennap kijön. Meddig?
- Ameddig jobb nem lesz a magyarnak - mondja, és könny szökik a szemébe.

Az idős emberek makacs kitartásával néz szembe a világgal.

Ábrahám Dezső az ötvenes években a Ganz Villamossági Gyár sztahanovista bakelitpréselője volt. Innen indult, innen lett nemzetközi kézilabda-játékvezető a VIT-en, az Esti Hírlap újságírója, a forradalom ügyeletese, emigráns, Puskás Öcsiék és Papp Laci, Antall József és Grósz Károly jó barátja.
- Nem szabad a régi barátokat megtagadni - mondja, s legendás SZÚR-okról beszél, amelyeket a Népstadionban rendezett.  Azután jött a nagy szerelem, az igazi. Jákó Vera. És a turnék. Dezső bácsiból műsorszervező és Dankó Pista-kutató lett. Adyt idézi, aki Dankó Pistát a "nyírettyű császárának" nevezte.
- Ezek a mostani szintetizátorosok nem igaziak, gagyit csinálnak lagzistílusban. Komolytalanok, nincs bennük elhivatottság. Amikor megszólal az igazi hegedű, az elmondhatatlan - mondja Dezső bácsi.

Miközben a történeteket idézi, elmeséli a legújabbat, a szombati tömegtüntetést.

 

A Kossuth téren néhány száz fős csoport gyülekezett, idős emberek meséltek a fiataloknak régvolt időkről. Voltak, akik már rendezkedtek is. Ki hova álljon, elöl a legények, mint leventekorukban, hátrébb a fiatalabb fiúk-lányok, sorukra várva. Közben megérkezett a levél is. A pecsétnyomón Jákó Vera arcmása. Feje fölött körbefuttatva: "Magyarnóta Országos Egyesület." A téren Vera hangja száll. Fölolvasták a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökeihez írott petíciót, amelyben a műfaj esélyegyenlőségének megteremtéséért, a népzene, a népi tánc, összességében a magyar nóta és a cigányzene erőteljesebb megjelenítésére szólították föl az egybegyűltek a közszolgálati médiumok vezetőit.

 

A Magyar Rádió nótaműsorokat is sugárzó Petőfi adójának főszerkesztője másképp látja. Szerinte sem a műfajt, sem annak képviselőit nem mellőzik. Kiss Gyöngyi elmondta, hogy a mindennap műsorra tűzött Jó ebédhez szól a nóta és a Szív küldi című produkcióban gyakran felhangzanak a nótairodalom klasszikusai. Emellett a 2002. novemberi struktúraváltás után a Petőfi rádióban rendszeresen helyet kap a hajnali 4 és 5 óra közötti folkműsor, amelyben népdalokat, ma-gyar nótákat, cigányzenét is sugároznak. Arról, hogy kevesebb nótafelvétel készül a közszolgálati rádióban, az adófőszerkesztő úgy nyilatkozott, hogy kevés a pénz. Más műfaj képviselőinek műsoraiból is kevesebbet rögzítenek.

"Már előre halljuk a választ. Hogy a Magyar Rádióban mindennap játszanak magyar nótát. Ez így is van. Csak azt nem találjuk elfogadhatónak, hogy bizonyos személyek a vezetők szeme láttára, saját céljaikra sajátítják ki az intézményeket, tíz éve kialakítva saját klientúrájukat... A magyar királyi tévében pedig, úgy tűnik, "súlyra mérik az adásokat!"" - idézzük a tiltakozó levélből.

Rangos Katalin, a Magyar Televízió programigazgatója úgy véli:
- Bolondok lennénk figyelmen kívül hagyni ezt az igényt. Ha ennyi embernek tetszik, a következő struktúraváltáskor bővíteni kell a kört. A fő kifogás ellenünk az, hogy túl sok archív felvételt játszunk. A friss felvételek hiánya viszont nemcsak rajtunk múlik.

 

A téren családias hangulatban álldogálnak a nótakedvelők, átélve a lázadás csábos bizsergését. Néhányan duruzsolva belekezdenek, és a második szakasznál a többség csatlakozik.
- Olyan ez, mintha himnuszt hallanék. Végigfut a hátamon a hideg - mondja kis New York-i akcentussal egy idős úr.

 

Ő az egyesület alelnöke. Most, hazatelepülése után rátalált "a" feladatra, mely bearanyozza utolsó éveit.
- Odakint még a harlemi utcai zenészeket is megbecsülik. Azok művészek. Kár, hogy mi ilyen kevesen vagyunk - kesereg, és hallgat arról, hogy ugyanebben az órában Szolnokon "ellentüntetést" szerveznek.

Azok szintén nótakedvelők. A téma és a tiltakozás tárgya ugyanaz. Ám az azonos célért küzdő két szervezet megosztotta magát erre a napra, és külön képviselték ügyüket. Az ellentüntetés szervezője Nógrádi Tóth István, a Nóta-discont kiadója, a Magyarnóta Szerzők és Énekesek Országos Egyesületének elnöke. Nógrádi "partizánakciónak" nevezi a Kossuth téri demonstrációt, és úgy látja, a budapestiek tudatosan időzítették ugyanerre a napra akciójukat.
- Mindenben egyetértünk, de a Dezső rögtön ugrik, ha kisbetűvel említik a felesége, Jákó Vera nevét - mondja.
Aztán nem folytatja. Mert nekik egységet kell sugározniuk. Az ellentéteket a zene nem simítja el.

- Én nem éreztem mellőzést - mondja Madarász Katalin nótaénekesnő. - Dezső küldött egy levelet, ennyit tudok. A tüntetés előtti napon jártam Szolnokon szerepelni, de nem hallottam lázongó hangokról vagy arról, hogy készülnének valamire. A televíziós felvételek már 1985-től leálltak, aki tudott magánúton támogatót találni, az előrejutott. 2000-ben megkaptam a Jákó Vera-díjat a magyar kultúráért. Nagyon büszke vagyok rá.

Bealkonyodik. "Bágyadt szellő hozza-viszi a szerelmet." Dezső bácsi türelmesen ül-áll őrhelyén. Ahogy mondja: a "nagytestvéres való világban". Ő vigyázza a múltat, hogy "legyen a nemzetnek jövője", és természetesnek veszi, hogy Európába akár akácos úton is eljuthatunk.  Mert úgy látja - miért ne látná? -, Európába is akácos út vezet.