Műzene

 A zenei műalkotások megkülönböztetésére használt gyűjtőfogalom. A műzene valójában közösségi művészetből, a népzenéből alakult ki, mint ismert szerzőtől származó tudatos alkotói tevékenység eredménye

..................................................

 Nóta

 ..

(.a lat. nota musica-tól), a magyar népnél általában minden magyar zenei műforma neve, legyen az dal, tánc-zene vagy akármilyen forma. Szorosabb értelemben azonban ez elnevezés alatt mégis csak a magyar zene legnépszerübb fomáit kell érteni

http://www.kislexikon.hu/keres_cimszo.php?f=nóta&p=elejen&s=0

................................................

Magyarnóta napja

 .

Március 8-a Máté Ottilia kezdeményezésére az év jeles napjai között tudhatjuk a MAGYARNÓTA NAP-ját

............................................................................................................

A Magyarnóta  Ünnepe

A Magyar Nóta Egyesületek, Nóta Klubok és Nótakedvelők Szövetsége Bihari János születésének, emlékének tiszteletére október 21-ét a Magyar Nóta Ünnepévé nyilvánította.

.

Magyarnóta

.

Egyéni szerző(k)től származó lírai dal, melyben a népi, műzenei, a szóbeli és az irodalmi elemek keverednek. Énekes műzene. Népies dal és népies műdal néven is ismert.

A magyarnóták hagyományosan a szórakoztatást szolgálják.

Szövegei  tréfásak, vidámak, vagy szomorkásak, nosztalgikusak.

Témái a boldog, vagy be nem teljesedett szerelem,  szerelmi bánat, lelkibánat, csalódás, elválás, magány, szülők, házasság, az élet apró örömei, bor, tánc, mulatozás, az idő könyörtelen elmúlásának tudomásulvétele, a halál, vágyakozás a szülőföld, a szülőfalu a fiatalság után

Fontos társadalmi mondanivalót hordozó nótáinkban a nemzeti érzés ápolása, mozgósítás, hazaszeretet sokszor időszerű panasz jelenik meg.

Fénykorában egyaránt elterjedt volt városon és falun a társadalom minden rétegében. Eredetileg hangszeres verbunkos zene. Mai értelemben a népdalt utánzó, de tartalmában és funkciójában a népdaltól idegen átlagpolgári igényeket kielégítő dalműfaj.

A legtöbb magyarnótának egyszerű szövege és dallama van. A szöveg sok esetben fontosabb a dallamnál. A magyarnóta dallamának könnyen harmonizálhatónak kell lennie. Ez a könnyű harmonizálhatóság a legerősebb megkülömböztető jegye a hasonló sorszerkezetű magyar népdaloktól.

A magyarnóták különlegességei amelyek  szép és igényes dallamúak, értékes szöveggel igényes előadásmódot kívánnak meg, ezek olyan "gyöngyszemek", amelyekből a magyar kultúra büszkén viselhető ékszereit hordhatjuk.

A magyarnóta műfaja századunk elejére a hanyatlás jeleit mutatta, napjainkban agonizál és küzd az életbenmaradásáért.

Az utóbbi időkben a nemzeti öntudasodással együtt a magyarnóta műfaja is újra felemelkedőben van. a 21. század emberei között is van egy jelentős réteg aki szívesen hallgatja és énekli.

A műfaj tudományos feldolgozottsága (mind a komolyzenéhez, mind az autentikus népzenéhez viszonyítva) mai napig alacsony szintű.

lejegyezte: Kovács Mária Magdolna

.

 Mosolyt fakaszt, vagy könnyeket, a lelkünk tükre. Egy vágyakozás: vágyakozás a szépre a jóra az igazságra Az emberi lelket pedig isten teremtette, és aki a nótát temetni próbálja az emberi léleknek, tehát istennek üzen hadat. Hihetetlen mélységű dallam- és harmóniavilág rejtőzik a magyar nótában. Sajnos sokan a magyar nóta kifejezés hallatán nem az igazira, az értékesre, hanem a lakodalmas rockra gondolnak.  

Ez azért van, mert nem ismerik a nótairodalmat. De igazából nincs is kitől, és honnan megismerni, Mi nem is vagyunk elegendőek ahhoz, hogy megismertessük minden változatosságát és gazdagságát, nem tudunk a magyarnóta irodalmi lexikonja lenni, de tudunk ízelítőt adni sokszínűségéből.

Elterjedt az a szemlélet, hogy a magyar nótát nem tekintik olyan értékesnek, mint más egyéb műfajokat, . Sokan giccsnek és komolytalannak tartják, mivel egyszerű dallama és szövege van.  .

A magyarnótát dalolni kell, aki csak hallgatja, annak kisebb élményt nyújt, mint aki a hangjával is azonosulni tud

A fülbemászó dallamok bővitik a harmóniaérzéket,  a könnyen megjegyezhető szövegek elsajátítása hozzájárul a dalolás, dalolni tudás örömének érzéséhez. 

Napjainkban a  21. században is van egy olyan jelentős réteg, aki szívesen hallgatja és énekeli. Sokszor csak a legismertebbek ismétlődnek körbe-körbe, mert az emberek a nagy részüket nem is ismerik. 

Amelyik magyarnóta különlegesen szép dallamú és tartalmas szövegű a magyarnóták gyöngyszemei.

 A magyarnóta  varázslat egy kincsesláda., 

Sokszínű zenei örökségünk része ez a műfaj, a magyarnóta és a magyar-cigánymuzsika  a magyar hagyomány szerves részét képezi.

A magyar nóta a kultúránk része, ahhoz, hogy a cigányzene és a magyarnóta társadalmi presztizse méltó helyét elfoglalhassa  ápolnunk és éltetnünk kell

Örökségünket gondozni kell és ehhez minden jogunk megvan és legszentebb kötelességünk.–ha ezt elmulasszuk szeretett nótánk kifut az időből egy közönyös világba.. kv írása

Magyarnótát hallgatni, vagy dalolni úgy az igazi, ha cigányzenekar kíséri.

A kávéházi cigányzenekar összeállítása két hegedűs (egyikük közülük a primás a másik a kontrás), brácsa, nagybőgő, cimbalom és klarinét.

.

-..-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.--.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Egyéni szerző(k)től származó újkori lírai dal, melyben nép- és műzenei, továbbá szóbeli és irodalmi elemek keverednek; városon és falun a társadalom több osztálya körében is ismert. Eredetileg hangszeres verbunkos-zene; mai értelemben a 19. sz. második felének népdalt utánzó, de tartalmában és funkciójában a népdaltól idegen, átlagpolgári igényeket kielégítő dalműfaja. Egyéb nevei: népies dal, népies műdal (→ cigányzene). – Csaknem másfél százados pályafutása korábbi hagyományok alapján a 19. sz. elején kezdődött. A magyar nóta előzményeit a hangszeres verbunkos-zenében, a 18. sz.-i diákmelódiáriumok dallamaiban és a magyar népdalban keressük, de zenei ihletője elsősorban a verbunkos volt; az énekhangra írt szerzemények is őriznek hangszeres fordulatokat (-Cserebogár, sárga cserebogár; -Ég a kunyhó, ropog a nád...).

 A reformkortól a századfordulóig a népszínmű volt egyik legfőbb terjesztője. (Szerdahelyi–Szigligeti: A csikós c. darabjából pl. féltucat magyar nóta vált ismertté, többek között -Beszegődtem Tarnócára bojtárnak; -Magasan repül a daru, szépen szól; -Ne menj, rózsám, a tarlóra!... stb., a későbbi Abonyi–Szentirmay-féle A betyár kendője c. darabból sem sokkal kevesebb , pl. -Hullámzó Balaton tetején; -Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs... stb.)

Neves előadóművészek (Déryné, Blaha Lujza, Tamássy József és mások), továbbá a cigányzenészek népszerűsítették.

 Időközben tartalomban és formában sokat változott: a 19. sz. elején a német befolyás ellensúlyozására törekedtek, előkészítették és szolgálták vele a szabadságharcot, s részben ezzel is tiltakoztak a Bach-korszak elnyomása ellen. A kiegyezés után a korábbi „sírva fogadó”, „búsmagyar” szemlélet kerekedett felül, amely a hanyatló dzsentri jellemzője. A magyar nóták fokozatosan elsekélyesedtek, népünk mind kevesebbet tartott meg belőlük. Az amúgy is szűkös tematika (szerelmi, mulató, hazafias) teljes formalizmussal párosult.

 Századunkban a magyar nóta már kész sablonok szerint készült. A leggyakoribb forma-sablonok azonosak az ún. új stílusú magyar nédpalban is jellemző szerkezetekkel (egy-egy sort egy-egy betűvel jelölve): A A5 B A, A Ak B A – ahol tehát a második dallamsor abban különbözik az elsőtől, hogy öt hanggal feljebb van transzponálva vagy a sor vége felkanyarodik, hogy a sorvégződés (k = kadencia) a nyitó jellegű domináns hangon legyen. Az egyszerű, sőt – saját, a népdalénál magasabb igényeihez mérten – primitív formát az újabb magyar nóták a sorok nagyobb hosszával tágítja. Gyakoriak a 18, 20, 24, sőt magasabb szótagszámú sorok. Míg az élő népi dallamban – és nagyjából a századunk elejéig virágkorát élő magyar nóta termés legjavában is – a kis formán belül a változatosságra való törekvést tapasztaljuk, addig az újabb magyar nóták dallamában éppen az ellenkező hajlam uralkodik: a szerkezet megmerevedik, s a szerzők a sablonosság unalmát indokolatlanul bonyolult – a hagyományos magyar népzenei gondolkodástól idegen – fordulatokkal, hangközlépésekkel próbálják ellensúlyozni. Ilyen merev sablon a domináns hangra kanyarodó második A-soron kívül a kétrészes harmadik sor (B), melyben a második rész az elsőnek részleges vagy teljes szekvenciás megismétlése. A szekvencia a magyar nótában – ellentétben a magyar népdallal (kivéve a kvinttel feljebb vagy lejjebb való ismétlést) – igen gyakori. A hangzatfelbontás, mint dallamalkotó eszköz, a kromatika és a funkciós harmóniai gondolkodás következményeként létrejött egyéb, a népzenében szokatlan hangközlépések már csak a népzenétől való tudatos különbözés miatt is kötelezők.

Énekes műzene.  Minden magyaros hangvételű énekes zenét magyar nótának neveztek. A magyar nóta túlélte időszerűségét, mint zenei stílus felhígult, szerzői olcsó népszerűségre törekedtek, s e század első felében a magyar nóta már az italozó, kocsmázó dzsentriskedő életmódnak vált kellékévé.

A magyar nótának talán még inkább, mint a népdalnak, a kotta a halála. Csak stílusa szerinti előadásban hat igazán. Terjesztésében és megőrzésében ezért jutott olyan lényeges szerepük a cigányzenészeknek. A magyar nóták kezdettől fogva leginkább zongorakísérettel jelentek meg, innen alkalmazták a cigányzenészek vagy azok idegen betanítói (pl. katonakarmester) cigányzenekari együttesre. A sikerültebb magyar nótákat már kottában való megjelenésük előtt divatba hozták a cigányzenekarok, s egy időben a nótakiadványok címlapján a szerző neve és a kompozíció címe mellett ezt is szívesen feltüntették: „játssza Sárközi”, „játsszák a Patikárus testvérek” stb

A magyar nóta dallamának könnyen harmonizálhatónak kell lennie, sőt kívánnia kell a harmóniát. Ez a követelmény – amely a nóta eredeti közönségének ízlésében gyökerezik – tette szükségessé a dallamszerkesztésben az egyértelműen harmonizálható formulák, fordulatok, hangközök használatát. A könnyen harmonizálhatóság máig a legerősebb megkülönböztető jegye a magyar nótának a hasonló sorszerkezetű magyar népdaloktól.

A fél-háromnegyed századdal korábbi (18–19. sz.-forduló) verbunkos zene már nagyjából meghonosította azokat az idegen-Ny-európai elemeket, amelyek a magyar nótát zenei anyagában a népdaltól leginkább elválasztják: az európai műzenéből vett dallamfordulatok (mi-fa-so kezdet, la-so-ti-do vagy fa-mi-si-la záróformula stb.), nehezen énekelhető – mert nem tisztán dallami, hanem harmóniai gondolkodásban gyökerező – hangközök (kromatika, bővített kvart, szűkített kvint stb.), a magyar népdalétól idegen dallamszerkesztési elvek (szekund- vagy terc-szekvencia, emelkedő dallamvonal stb.). – A magyar nóta tipikus átmeneti, felemás műfaj: a szerzők többsége félművelt, zeneileg képzetlen, a tudatosan utánzott népdalok közül jobb esetben is csak az új stílusúakat ismerik; többségük az úri osztály tagjai közül került ki. Alkotásaik előbb törvényszerűen az úri osztály, a városiak körében váltak ismertté, majd a mezővárosi és falusi parasztpolgárság, a kispolgárság között s végül megszűrve, némileg átalakulva eljutnak a legszélesebb néprétegekhez. – Időrendben első magyar nóta-szerzőként Egressy Bénit (1814–1851) szokás emlegetni. Ő még olyan ambícióval komponálta dalait, mint aki a romantikus német (főleg Schubert nevével fémjelzett) dalköltészetnek magyar megfelelőjét igyekezett létrehozni. Néhány dala, ha nem is vált népivé, századunkban népszerű maradt. Csak egy részüket írta kész szövegre: Ez a világ amilyen nagy, A virágnak megtiltani nem lehet, Kisfurulyám szomorúfűz ága, Ereszkedik le a felhő (Petőfi), Télen nyáron pusztán az én lakásom (Tompa), Mi füstölög ott a síkon távolban (Gaál), Juhász a hegy oldalán (Erdélyi), Ne menj rózsám a tarlóra... Néhány dala – mint az Ej, haj magyar ember; Szomorúfűz hervadt lombja vagy a Klapka-induló (később: Fel, fel vitézek a csatára, Thaly verse) eredetileg hangszeres darabnak készült. – A nagyszámú 19. sz.-i nótaszerző közül három nagyobb név emelkedik ki: Simonffy Kálmán (1832–1889), Szentirmay Elemér (családi nevén Németh János, 1836–1908), Dankó Pista (1858–1903). Simonffy – polgári foglalkozása szerint ceglédi főjegyző, Pest megyei jegyző, az 1870-es évek elején ogy.-i képviselő – kevés zenei műveltségét autodidakta módon szerezte. Dalainak harmonizálását is mások (Ábrányi, Szénfy) végezték. Néhány dalának népi változata is keletkezett. Ilyenek: Szomorúfűz ága... (népdalvariánsa leginkább „Kinek van, kinek van kút az udvarába” kezdetű szöveggel), Hej az én szeretőm, ez a kicsi barna; Jaj, de magas, jaj, de magas ez a vendégfogadó; Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted. – Szentirmay nemcsak dallamokat, hanem szövegeket is írt; emellett novella- és népszínműírással is foglalkozott. Dalai legtöbbnyire népszínművekhez készültek (A falu rossza, Sárga csikó, Piros bugyelláris...). Leghíresebb dala a spanyol zeneszerző-hegedűművész, Sarasate által is felhasznált Csak egy szép lány van a világon. További legnépszerűbb dalai (mintegy 400 dal közül): Ucca, ucca, ég az ucca; A kisasszony Pozsonba; Debrecenbe kéne menni; Zsebkendőm négy sarka; Szálldogál a fecske...

Dankó Pista előtt már akadt cigányzenész, aki nótaszerzéssel próbálkozott (Boka, Patikárus, Rácz Pál stb.), de a cigányzenészek között ő az első és egyetlen, aki nótaszerzéssel történelmi nevet szerzett magának ugyanúgy, mint egy évszázaddal előbb a verbunkosszerző Bihari János. Dankó egyébként cigányprímásnak jelentéktelen volt. A kottaíráshoz, a magyar dilettáns nótaszerzők többségéhez hasonlóan, ő sem értett. Négyszáznál több dalából viszonylag nagyon sok népszerűvé vált. Ezek közül a legnevezetesebbek: Nem jó mindig minden este a fonóba eljárni; Szőke kislány, csitt, csitt, csitt; Eltörött a hegedűm; Hamis a rózsám; Egy cica, két cica...; Most van a nap lemenőbe; Írom a levelem Balog Máriának (Bakalevél); Gyenge violának... (Nagy Bercsényi Miklós...); Madár vígan dalolva lombos ágon (Lemondás); Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagy harangja; Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál; Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom; Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány...

 A századfordulónak és a 20. sz. elejének nótaszerzői közül Dóczy József (1863–1913), Fráter Lóránd (1872–1930) és Balázs Árpád (1874–1941) a legjelentősebbek. Közülük az egyetlen Balázs Árpád volt, aki hivatali foglalkozása mellett (zilahi árvaszéki jegyző) a komoly zenét is hivatásos szinten művelte. Nevezetesebb nótái: Gyere velem akáclombos falumba; Valakinek muzsikálnak a faluban valahol; Ahogy én szeretek, nem szeret úgy senki; Befordultam a konyhára (Petőfi szövege); Fa leszek, ha fának vagy virága; Itthagyom a falutokat nemsokára; Két babonás szép szemednek stb. – Fráter Lóránd a nótaszerző dzsentri mintaképe. Katonai pályán indult el, de 32 éves korában – huszárkapitányként – nyugalomba vonult. Attól fogva a nótaszerzésnek élt; emellett hangversenykörutakra járt, ahol cigánybanda élén hegedülte és dalolta dalait: Száz szál gyertya...; Hívlak akkor is, ha nem jössz; Messze, messze Csíkországban; Oda van a virágos nyár; Ott, ahol a Maros vize messzi földön kanyarog; Tele van a város akácfavirággal... (Fráter Lóránd bátyja, Fráter Béla is nótaszerző volt; két dala vált közismertté: A fonóban szól a nóta; Szomorú a nyárfaerdő). – A századfordulói-huszadik századi triász dalai közül már csak Dóczy (polgári foglalkozása szerint kisebb állami hivatalnok) néhány dala terjedt el a népdalos paraszti társadalomban: Bakanóta (Jól van dolga a bakának); Magas a kaszárnya; Megáradt a patak, elmosta a partot; Nádfödeles kis házikóm...; Szeretőt keresek...; Édesanyám kösse fel a kendőt a fejére..

Elsősorban azok a magyar nóták folklorizálódtak, amelyek eleve „népdal-közelből” indultak: soknak szerzőjét ma már nem is lehet megállapítani (-Söprik a pápai utcát; -Kitették a holttestet az udvarra; -Szeretnék szántani; -Kerek ez a zsemlye; -Be van az én szűröm ujja kötve; -Végigmentem az ormódi temetőn; -Vörös bort ittam az este; -Zsindelyezik a kaszárnya tetejét; -Édesanyám, ha bejön Egerbe; -Hét csillagból áll a Göncöl szekere... stb.). Ezek közül némely magyar nóta dallamszerkezete s részben szövege is megtévesztésig hasonlít a népdalokéhoz (pl. -Zöldre van a rácsos kapu festve...); a népdalok és magyar nóták különválasztása máig folyik, bizonyára több meglepetésben lesz még részünk a jövőben. (Bartók Béla a nép körében ismert magyar nóták számát egy-két ezerre tette!) A kinyomozhatóbb eredetű magyar nóták nagyjából szerzőjük (vagy szerzőik) tehetségének arányában váltak népszerűekké, és maradtak fenn viszonylag huzamosabb ideig a szájhagyományban, így pl. Egressy–Petőfi, Simonffy–Szelestey, Simonffy–Thaly, Tóth–Mosonyi, Gaál–Thern, Szentirmay, Matók, Balász, Csajághy, Fráter, Rácz s a legnépszerűbb, Dankó Pista művei. Nótát – általában idősebb nótaszerző dilettánsok – ma is rengeteget írnak

Ennek ellenére a magyar nóta műfaja már századunk elején is a hanyatlás jeleit mutatta, napjainkra pedig végleg kiöregedett. – A magyar nóta, mely már a múlt században, főleg a népszínművek révén a parasztság között is tömegesen elterjedt, sokat ártott a nép hagyományos zenei ízlésének. Ugyanakkor az új stílusú magyar népdal kibontakozásához a legfőbb serkentő erő és forrás volt. (→ még: dal) – Irod. Bartók Béla: Cigányzene? Magyar zene? (Ethn., 1931); Papp Viktor: A nóta (Bp., 1944); Kerényi György: Népies dalok (Bp., 1961); Kodály Zoltán: A magyar népzene (Vargyas Lajos példatárával, Bp., 1969); Sárosi Bálint: Cigányzene... (Bp., 1971).

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1471.html

..................................................

-

A magyar nóta újkori lírai dal, énekes műzene.Ismert még népies dal, népies műdal néven is. Népi és műzenei elemek keverednek benne. Fénykorában egyaránt elterjedt volt vidéken és a városi életben.Eredetét a hangszeres verbunkos zenére vezetik vissza, a 19. század második felének népdalt utánzó dalműfajaként tartják nyilván.
A magyar nóta mögött csaknem két évszázados sikeres pályafutás áll. A 20. században népszerűsége erősen csökkent, lassanként kikopott a köztudatból és csak egy szűk réteg őrizte és művelte ezt a műfajt 

http://www.notatv.hu/m_nota.php9

. a magyar szinte megáll az étkezésben, leteszi a kést, villát és észrevétlenül átengedi magát a zene hatásának. Az első hegedő különös, átható hangsúllyal énekel, a másodhegedő, a viola, a brácsa és a bőgő szeszélyesen, fantasztikusan kísérik, a klarinét sivító kedves ellentéttel trillázik, a cimbalom átfutja a különböző hangnemek skáláit, szédületes gyorsassággal halad föl és le, természetes merész összhangba egyesítvén ezt a jellegzetes polifóniát, ...Most a banda egy szomorú hallgató nótába kezd... A közönség nem eszik többé. Mintha félig lehunyt szemmel szundikálnának...Pietro Mascagni (1863-1945)

. 

 .Mintha egy szép pillangót látnék üveg alatt! Szárnyai még csillognak, de már nem libegnek, gazdag színpompája elfakult. Úgy látom, önök magyarok, ezt a zenét nem tudják a maga értéke szerint méltányolni. Önöknek ez már az életük egy része! Annyira ismerős, hogy nem tulajdonítják neki azt a mélységes művészi jelentősséget, ami teljes mértékben megilleti! Egyébként nézzük, mi lett ezekből a dolgokból Liszt tolmácsolásában. Akármilyen zseniális, a magyar zenét járomba fogja. Megfosztja szabad lendületétől és érzelmi távlatától. Ha Radicsot hallom, szinte eltűnik a valóságos környezet. Az erdők illata csap meg, a források csörgedező zenéje és egy szív mélabús vallomása, mely szenved és ujjong. szinte egyidőben. Nézetem szerint ehhez a zenéhez nem szabad hozzányúlni. Sőt, óvni kellene, amennyire csak lehet a hivatásosok kontársága ellen. Ezért hát becsüljék meg jobban a cigányzenészeiket, hogy ne legyenek többé egyszerű szórakoztatók, akikkel ünnepségeik hangulatát emelik, vagy pezsgőzés közben fülükbe huzatnak! Ez a zene igazán van olyan szép, mint az önök régi hímzései és csipkéi... Miért nem becsülik meg, miért nem szeretik ugyanúgy? ...Claude Debussy (1862-1918) gondolatai:

Nótafa

.

Népdalgyűjtők által használt kífejezés, megkülönböztető elnevezés arra a népi énekesre, aki a közösség által is elismerten nagy dalemlékezettel rendelkezik....
A zenetudomány, a népzenével foglalkozók megállapították, hogy a nóta, nótázás szavak használata a parasztság között nem tapad a magyar nóta fogalmához. Ezért a népzenekutatók is használják a nóta fogalmát, és a sok dalt ismerő embert nótafának nevezik.

http://www.kislexikon.hu/keres_cimszo.php?f=nóta&p=elejen&s=0

.....................................................

Népzene

.

Közösségi zenei tevékenység, a népművészet egyik leggazdagabb, legjobban feltárt és rendszerezett ága. A dolgozó osztályok, tömegek munkáját, életét, környezetét, azokkal kapcsolatos érzelmeit tükröző, többségében énekelt zenei anyag

..................................................

Zenetudomány

.

 A tudományoknak az az ágazata, amely a zene történetével, irodalmával, népzenekutatással, munkásdalkutatással, kiemelkedő alkotó- és előadóművészekkel, együttesekkel, zenei intézményekkel és azok zenetudomány eredményeivel foglalkozik....

Forrás:Forrás: Lapoda Multimédia

.....................................................