A roma muzsikus társadalom több száz éves tradiciója szerint ezt a megtisztelő címet az viselheti, aki kimagaslik a cigánymuzsikus társadalomban

Ma a cigányzenészek között Tolnai Andráson kívül hátom ember viseli a "koronát"Boross Lajos a 100 tagú cigányzenekar örökös tiszteletbeli főprimása, Kállai Kiss Ernő a klarinét királya és Bangó Margit a cigánydaléneklés királynője.. 

A magyar nóta királyává koronázzák a 100 Tagú a Cigányzenekar énekesét

A magyar nóta királya

Tolnai András nótakirály 1978. május 25-én Budapesten született. Édesanyja Horváth Zsuzsa, cigányprímásnő. Édesapja Puporka András, klarinétművész. Éneklés mellett hegedülni, cimbalmozni, zongorázni is tanult. 1990-95-ig a MÁV Zeneiskolában folytatta tanulmányait. 1992-ben a „Csendül a Nóta” című nótaversenyen I. helyezést valamint a „legjobb közönségdíjas” elismerést nyerte el. 1994-ben a II. Nótaolimpia legjobb előadói díjával jutalmazták. Olyanokkal lépett fel együtt, mint Mensáros László, Turay Ida, Szeleczky Zita, Sinkovits Imre. 2000-ben Magyar Örökség-díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszttel tüntették ki. Büszke rá, hogy énekelhetett II. János Pál pápának. 2008-ban a magyar nóta, és a cigánydal éneklés hivatalosan is megkoronázott királya lett.

 -2008. júliusában önt szó szerint a magyar nóta királyává koronázták. Ki viselheti ezt a címet?

 -Igaz, szerénytelenségnek tűnhet, amit mondok: az viselheti ezt a megtisztelő címet, aki kimagaslik a roma muzsikus társadalomban. Ma a cigányzenészek között – rajtam kívül - összesen három ember viseli a „koronát” : Boross Lajos, a 100 Tagú Cigányzenekar örökös tiszteletbeli főprímása, Kállai Kis Ernő, a klarinét királya és Bangó Margit, a cigánydaléneklés királynője.

 -Ön tavaly 30 éves volt. Tudjuk, hogy Mátyást nagyon fiatalon koronázták királlyá, de előfordult eddig, hogy az önnek adott címet más is ilyen ifjan kapta meg?

 -Nem, az én korosztályomban nincs több „király”. Már 20-22 éve állok a színpadon, s fiatal korom ellenére nagyon sok díjban részesültem. Akik megválasztottak, azt mondták: a magyar muzsikustársadalom egyik büszkesége vagyok.

 -Hol és hogyan történt a királyválasztás?

 - A királyválasztás egy pilisi koncerten történt: a közönség két nóta közti szünetben bekiabálta, hogy „éljen a király”. A zenésztársak komolyan vették a közönség véleményét: levelet írtak az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz, Kállai Katalinhoz, hogy felelevenítik a muzsikus társadalom több százéves tradícióját, azaz megkoronázzák a nótaéneklés legjobbját. Ezt követően megszavaztatták személyemet a Rajkó Zenekarral, a 100 Tagú Cigányzenekarral és a Rádió C-vel. Kaptam palástot és egy rézből készült koronát.

 -Muzsikus cigánycsaládból származik?

 -Így van, még a nagyszüleim is – mindkét ágon - zenészek voltak. Édesanyám Horváth Zsuzsa, a világon egyedülálló cigányprímásnő, aki 1953-tól a Rajkó Zenekarnak vezető prímása volt. Édesapám Puporka András klarinétművész, a 100 Tagú Cigányzenekar szólamvezetője. Először –anyai hatásra – hegedülni tanultam. Ezt követően cimbalmoztam, végül megmaradtam a zongoránál. Őszintén: kissé lusta voltam, mikor egy kis nehézségbe ütköztem, megtántorodtam.

 -Mikor határozta el, hogy énekes lesz, s nem hangszeres zenész?

 -1989-ben szüleim a patinás Kulacs étteremben léptek fel. Ott Győri-Szabó József híres nótaénekes szórakoztatta a vendégeket. Teljesen magával ragadott tudása, éneklése, így minden hétvégén bejártam a Kulacsba. Egy műsora volt Józsi bácsinak, s így előre tudtam a nóták rendjét. Egyszer elkezdtem a bokszokban énekelni azt a nótát, amit ő. Józsi bácsi ezt észrevette, kezembe adta a mikrofont és már ketten énekeltük a Lenn a délibábos c. csárdást. Utána megkövetelte szüleimtől, hogy énekesnek tanítsanak. Még nem voltam 10 éves sem. Ezt követően Madarász Kati és Gál Gabriella javaslatára beiratkoztam a MÁV Zeneiskolába, ahol Horváth Eszter, Tarnai Kiss László és Bojtor Imre voltak tanáraim.

 -Énekes nem volt a családban?

 -Szüleimnek nincs jó énekhangjuk. Egyszer megkérdeztem anyai nagymamámtól, hogy vajon kitől örökölhettem a hangi adottságot. Nagymamám elővett a szekrényből sok-sok fényképet, mely nagynénjeit ábrázolta. Ők az 1920-as években világhírű operaénekesek, színészek voltak. A Zsolnay famíliáról van szó. Zsolnay Olgának Harold Lloyd, a világhírű komikus volt a férje, testvérének, Rózsinak pedig báró Perovich Ödön.

 -Önnek anyai ágon unokanénje volt Tolnai Klári. Milyen emléket őriz róla?

 -Nagyon sok előadásán vehettem részt. Csodáltam, mert három órás hosszú darabokban tévesztés nélkül, hatalmas energiával játszott, - s közben az öltözőben egy törékeny, már-már haldokló embert láttam. 1998. október 24-én játszott Csíki Gergely Nagymamájában. Ez volt az utolsó előadása, mert 27-én meghalt. A színpad adta neki az erőt. Biztos vagyok benne, hogy színházi fellépései hosszabbították meg életét. Az iránta való tiszteletből vettem fel a Tolnai nevet.

 -Saját magán is észrevette a színpad gyógyító hatását?

 -Tökéletesen. Ha rossz hangulatom van, az nem tartozik a közönségre. Egy művésznek egy feladata van: szent helyként tisztelje a közönséget és a színpadot. Akiben nincs meg a művészi alázat, ne álljon színpadra. Sajnos mára felhígult a szakma.

 -Azt nem tartja gondnak, hogy egyes médiumokban olyanok is énekelnek, akiknek hangjuk nincs, de pénzük van?

 -Van egy fővárosi televízió, melyben 30 ezer forintért bárki énekelhet. Ezt felháborítónak tartom. Írják ki legalább, hogy az illető amatőr, s nem képzett énekes.

 -Nem lehet az, hogy ez az egyik oka annak, hogy lenézik a magyar nótát? Azt mondja a tv-néző: köszönöm nekem ez nem kell!

 -Nagyon jó a meglátása! Volt szerencsém a magyar nóta csillagaival együtt dolgozni, s tőlük megtanulni a szakmát. Amikor énekelni kezdtem tanulni kötelező volt elsajátítani a színpadi mozgást, stílust és beszédtechnikát. Művésztársaim nevében kikérem magamnak, hogy azokat, akik pénzért énekelhetnek, kollegáinknak nevezzék egyesek! Tudjuk: nagyon rossz állapotban van a magyar kultúra és a roma zenészek is nélkülöznek. Szirmai László, az Országos Szórakoztató Zenei Központ vezetője egy kérelmet nyújtott be az országgyűléshez, hogy több támogatást kapjon a magyar nóta. Mi történt? Hazament ez egyik politikus, bekapcsolta a televíziókészüléket, s azt mondta: ha ez a magyar nóta, akkor ezt a kérelmet azonnal utasítsuk el. Szégyellje magát az igazgatója annak a tv-csatornának, ahol nem a minőség, hanem csak a pénz számít!

 -Sok hírességgel énekelt együtt. Szeleczky Zitával hogyan került kapcsolatba?

 -Gál Gabriella művésznő segített Szeleczky Zitának hazatérésben. Szeleczkyről tudjuk, hogy nagyon szerette a magyar nótát. Régebben nem volt olyan magyar film, melyben ne lett volna cigányzene. Gál Gabriella felkérte Szeleczky Zitát, hogy legyen az Egressy Béni Zenebarát Társaság díszelnöke. Akkor találkozhattam vele, s majdnem fél éven keresztül volt szerencsém vele énekelni, sőt instrukciókat is kaptam tőle. Egy főiskolával ért fel amit Mensáros Lászlótól, Turay Idától, Szeleczky Zitától, Sinkovits Imrétől és a többi nagy művésztől hallottam. Sajnos ilyen nagyságok már sosem lesznek…

 - Sinkovitscsal is énekelt?

 -A Harlequin Színstúdióban találkoztam vele. Akkoriban még voltak ún. vegyes műsorok is, melyekben ő verset mondott, míg én énekeltem.

 -Mikor volt az első színpadi fellépése?

 -1990-ben a Ferencvárosi Művelődési Házban. 1992-től pedig rendszeresen felléptem, hiszen abban az évben nyertem meg a Csendül a nóta versenyt, sőt a közönségdíjat is nekem adták át. Azóta kísér figyelemmel a média. 1993-ban már a Budapest Sportcsarnokban léptem fel hatezer ember előtt.

 -Sosem volt lámpaláza?

 -Dehogynem! Egy egészséges lámpaláznak kell lennie. Nincs művészi alázat abban, aki abszolúte nem izgul. Természetesen a rutin segít abban, hogy a lámpaláz nehogy a produkció rovására menjen. Egyszer azt mondtam Gál Gabriellának: „Gabi néni, nagyon lámpalázas vagyok!” „Addig jó”- mondta a művésznő.

 -Budai Béla zongoraművész említette, hogy régebben sok étteremben volt élő zene, s mostanra ez megszűnt. Mi ennek az oka? Pénztelenség, vagy az igénytelenség?

 -Bárzongoristák játszanak még néhány étteremben, ám a cigányzene és a nóta kiszorult a vendéglátóiparból. Egyrészt igénytelenségről van szó, másrészt politikai kérdésről. Meg vagyok róla győződve, hogy felülről, mesterségesen akarják elpusztítani a cigányzenét. Miért? Magyar nemzeti kincsről van szó! Egy hungarikumról! A nóta szerves része a magyar kultúrának. Miért világzene szól a hangszórókból? Aki nem őrzi és ápolja ennek a hazának a hagyományait, az nem igazi magyar ember. Mi következik ezután? Betiltják a gulyáslevest? Az 1948-49-es szabadságharc idején híres tábori zenészek voltak a cigánymuzsikusok. A régi arisztokratáknak megfelelt ez a műfaj, míg a mai elitnek nem. Amikor még volt magyar hadsereg, azt mondtuk tréfásan: ha ennyire kiszorítják a magyar melódiákat, diszkózenére fognak menetelni a katonák.

 -Az első magyar hangos filmhíradón pedig Magyari Imre prímás és zenekara játssza a Rákóczi-indulót Kiss Ferenc beszédét követően.

 -Így van. Anyukám együtt játszhatott Jávor Pállal, Gyurkovics Máriával és sok kiváló színésszel. Jávor egyszer azt mondta: „nem vállalom a szerepet, ha nincs a filmben cigányzene”. Az is nagy gond, hogy szintetizátorral kell fellépni, mert nem tudják megfizetni a zenekari kíséretet. Nekem is többször zenei alapról kell énekelnem, ami szörnyűség. Ennél rosszabb már nem is lehet a művészeti életben. Csak a művészetemmel politizálok, de felvetődött bennem, hogy a Kossuth téren egy békés demonstrációt kéne tartania minden művésznek és magyarnóta kedvelőnek. Vigyünk magunkkal egy koporsót, tegyük bele a hegedűnket, kottáinkat, s énekeljük: „eltörött a hegedűm, nem hagyják szólalni”.

 -1994-ben pedig a Nótaolimpián nyert. Mint szerző, vagy előadó?

 -Előadóként akkor Majláth Jenő dalát énekeltem. Egy ilyen olimpián nótákat versenyeztetnek. Nagyon sok új nóta születik, s fontos, hogy a szöveg szerzőjének jó ritmusérzéke legyen. Még Petőfi Sándor is írt nótákat. Ezért sem értjük, hogy miért alakult át ilyen drasztikusan a Petőfi Rádió műsorpolitikája. Ennek a rádiónak, az MR2-Petőfinek, mára semmi köze sincs a szabadságharc költőjéhez. Felháborító, hogy több millió magyar nyugdíjast fosztottak meg egy tollvonással a magyar nótától. Nincs mindenkinek pénze és lehetősége arra – főleg, ha mozgáskorlátozott az illető - , hogy elmenjen egy nótaestre. De nem csak a magyar nótát száműzték a Rádióból, hanem az operettet, a Szív küldi szívesen műsort is. Annyira vidám ez a nép, hogy nincs szüksége szórakozásra? Csak a gagyit kapja? Megszűntek a magyar szellemiségű műsorok. Egy üdítő kivétel van a Duna Tv és annak műsora, a Kívánságkosár. Köszönet érte a médium vezetőinek! A régebbi műsorok nem csak szórakoztattak, hanem tanítottak is. Gál Gabriella Nótakalendárium c. műsorában pl. sok mindent elárultak a szerzőről, s az adott korról is. Ha a fiatalok olyanokat látnának, hallanának a médiumokban, akik nem amatőrök, hanem profi módon űzik szakmájukat, akkor biztos vagyok benne: megszeretnék a magyar nótát. Műsoraimon sokszor egyetemisták is részt vesznek.

 -Hogyan került a 100 Tagú Cigányzenekarhoz?

 -Amikor megnyertem a Nótaolimpiát, jutalomképpen már 16 évesen hivatásos előadóművészi engedélyt kaptam. Kissé visszakanyarodom az időben: amikor beiratkoztam a MÁV Zeneiskolába, már ott voltam Győri-Szabó József mellett, mint tanuló énekes. Józsi bácsi 1994-ben nyugdíjba vonult, s ezt követően, 10 éven keresztül egyedül szórakoztattam a közönséget. Raduly József, a 100 Tagú Cigányzenekar ex-elnöke egyszer ellátogatott a Kulacsba, s felkínálta a lehetőséget,hogy a világhírű együttes szólistája legyek, nem kisebb személyiség mellett, mint a Kossuth-díjas Bangó Margit. Margitka 1999-ben otthagyta a zenekart, de én a mai napig a „100 Tagú” énekese vagyok.

 -Gondolom, egy roma muzsikusnak nagy álma, hogy bekerüljön ebbe az együttesbe…

 - Így van. Az egész országot és a fél világot bejártam ezzel a zenekarral. Átlagosan napi egy előadásunk volt. S most? Talán havi egy felkérés érkezik. Semmilyen állami támogatást nem kapunk. Az is felvetődött, hogy feloszlik a zenekar. Később kaptunk egy exkluzív szerződést Franciaországba, ám oda énekest nem kérnek, csak zenekart. Külföldön nagy sikere van a magyar cigányzenének és a nótának. Minden egyes külföldi fellépésünket hatalmas reklámkampány előzi meg. Közben nálunk ellehetetlenítik a műfajt.

 -Más: külhonban jobban megbecsülik azt, ami nemzeti, ami saját?

 -Igen. A franciák nem szégyellik a sanzont énekelni, a skótok a dudazenét játszani, csak mi magyarok hódolunk annak, ami nem a miénk.

 -Ha ma valaki meghallja azt a szót, hogy cigány, nem biztos, hogy Dankó Pistára gondol, hanem a közelmúlt véres eseményeire. Ön szerint felülről, mesterségesen gerjesztik a cigány-magyar ellentétet?

 -Biztosan érdekében áll a hatalmon lévőknek, hogy ilyen szörnyű esetek történjenek, s erről cikkezzen a sajtó. Zavaros vízben halászik a kormány. Szétválasztották az országot jobb és baloldalra, s közben kirekesztettük a határon túli magyarságot. Jelenleg az emberek anyagi gondokkal küszködnek, válság van, s ilyenkor más felé terelik az emberek figyelmét. Ebben a helyzetben pedig – ez már az érme másik oldala – az emberek többségét nem érdekli a kultúra helyzete, hiszen fontosabb a mindennapi kenyér megvétele. A mindenkori kormány szégyene, hogy a kultúraközvetítő intézmények siralmas állapotban vannak. Művelődési házak zárnak be azért, mert nem bírják a villanyszámlát kifizetni. Milyen világ az, mikor a Magyar Rádió volt szólamvezetője, egy kiváló cigányzenész a Tescóba megy el biztonsági őrnek? Mindez a hagyomány pusztulásához vezet. Híres zenészek nem merik fiaikat erre a műfajra terelni. Jómagam énektanítással is foglalkozom, s már kénytelen vagyok mindenkit arra kérni, hogy az éneklés mellett válasszon magának egy tisztességes foglalkozást. Sok a tehetséges fiatal, de bizonytalan a jövőjük.

 -Azt nyilatkozta egyszer: a roma művészekkel is kéne foglalkozni, hiszen kíváncsiak erre a kultúrára az emberek. Ön szerint ez kinek lenne a feladata?

 -A sajtónak. Ha a romák kerülnek szóba, csak a putrikról, a szegénységről, a lopásról szólnak a tudósítások. Azt miért nem mutatják be, hogy egy prímáskirály miként éli napjait? Az is szégyen, hogy roma művészek otthonaiba csupán egy főzőcskés műsor által tekinthetünk be. Meg is vagyok kicsit sértődve azon, hogy egyetlen egy tv sem keresett meg, mikor a magyar nóta királyává koronáztak. Bizonnyal mert ez nem botrányos, bulváros esemény.

 -Jelentek meg lemezei?

 -A 100 Tagú Cigányzenekarral több is megjelent. Eddigi szólólemezem: Örökzöldek és cigánydalok címet viseli, s a közeljövőben jelenik meg a Nótakirály kedvenc dalaiból válogat c. hanghordozó. Több tévéfelvételem is van, de a legtöbb most porosodik. A Duna Tv játssza egyedül nótáimat.

 -Említette, hogy a kormánynak nem kellettek a határon túliak. Turnéztak Erdélyben, Felvidéken?

 -Rendszeresen felléptünk bálokban, s mindenhol óriási sikerünk volt. Borzasztó lehet elviselni, ha valakit az anyaországa megtagad. Meg vagyok róla győződve, hogy az erdélyiek az igazi magyarok, mert még ápolják kultúrájukat. Ezt tősgyökeres pestiként mondom. Erdélyben rendszeresen szerveznek nótaversenyeket, s megpróbálják a tehetséges fiatalokat révbe juttatni.

 -A közeljövőben, vagy a nyáron milyen nagy fellépések várnak önre?

 -Nagy? Semmilyen! A nótakirály otthon ül és gyönyörködik a koronájában. Ez elszomorít és felháborít. Igaz, fiatalkorom ellenére szép szakmai eredményeket értem el, így vannak csodás emlékeim, élményeim. De csak ezekből éljek? Borzasztóan elkeserít hazánk kulturális állapota, s remélem, hogy a mostani rendszer elbukik, bekövetkezik egy változás, mikor megbecsülik azt, ami nemzeti kincsünk.

Medveczky Attila

Forrás:http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2009/aprilis/24/13.htm